Throw away

Nem hallgatok többet a szóra, se nem mozdulatra

Se nem vágyom, se nem rettegek, csak kidobom 

minden emlékedet. Megérdemled, lerázom, meghalok

és újjászületek, és többé nem hallgatok, csak elfelejtelek.

Sick and tired

Mára már fáradt vagyok a szívem súlya alatt, 

mára már nem tudok levegőt venni könnyedén.

Hullámokban szállítja a fájdalom adagjait,

Elvesztem a rémálmok tengerén.

Nem akarok már egyetlen sort sem írni Neked,

Nem érted, és nem engem lát a belső szemed,

csak az ármányt és hazugságot iszod,

Magadat nem, kedves szavaid sosem adhatod

Végtelen szomorúság költözött belém, és nehezen

élem meg a fárasztó napokat, értelmetlennek hat

sok minden és én nem látom a miértjét a holnapoknak.

Felállok én ebből, erőt merítek az ürességből,

Mára már nem mondom, hogy szeretlek, 

holnapra már elég lesz ennyi a lelkemnek.

You

Egy másik életben lehetett volna másképp, az

hogy sosem ismerlek, hogy nem tudom a létezésed-

Lélegzeted belém kapaszkodva, zokogva szétroncsolt.

Haldoklom de már ép többé nem leszek, rozsdás a bőröm 

és várom, hogy elmúljon a kín, mely felkoncolt.

Én voltam hát a minden és a semmi,

Zártan és nyitva, behunyt szemmel feledni.

Lefejtelek magamról, mert felemésztesz, nem értesz

süket-vak éned többé nem kérdez,

Elhalkult a vihar és csendes vágy mérgez.

You make me feel

Még sosem gondoltam így senkire, mert rávettél

a végtelenségre, mert könnyedségbe mártottam a lelkem,

Amit mondtam, mindent megtettem. Apró mozdulatok elcsúsztak-

elúsztak, és a vágy lett a kenyerünk, nem maradt más

Csak mi ketten, kétségeink a nyomunkba eredtek,

Az érintésed jót tesz a lelkemnek, és megnyugszom benned

Harcos- éber szavaiddal felsérted a bennem lakó kevélységet,

Én pedig elringatlak, még akkor is ha sosem akartad

a közelségem, mert taszító féktelen ösztön uralkodik rajtunk,

és megvált minket, és csak magunk maradtunk,

Örök hajsza vagy nekem, és másnak ez lehetetlen feladat, 

Neked játszi könnyedség, mert adsz, benne magadat,

Hazugságba öntöm félelmeim, akarlak téged a lelkedet,

Sérült szárnyaid lehúzzák gyönyörű- áttetsző testedet.

Minden szavad- minden szavam méreg,

Mely táplálja közöttünk a soha meg nem szűnő létet.

Recovery

Kopott a fényed, megfáradt lelked tétován

Néz bele a semmibe, nem élsz már, 

ennek a világnak nincsen mit elvennie.

Ha hallod a szavam kérlek, mentsed meg

magadat, ha még értesz engem,

Lássad, hogy nincs más, fájdalom

keresztezi sötét utadat.

Felépülsz, ha felismered a sebeid,

meggyógyulsz, ha meglátod hullásod jeleit.

Megfagyott a lelked, szerek ölelnek, és tartják benned

az utolsó leheletet, a végtelenséget ígérve

Neked.

dear Pain entertain us

Megtépázott az idő, megevett a fájdalom, 

Sorozatos végzetem magamba zárhatom.

Nem kellek, nem kellesz, végtelen a kör,  most

láthatom, hogy omlanak le a falak bennem,

most tudom már, hogy hova kell mennem.

Idetartozom a fájdalom ölébe, beteljesületlenség-

elérhetetlen szerelmek keblére,

Odahajtom a fejem, véreres a szemem, és látom:

Szórakoztass- ringass engem végtelen-álmom.

Torn

Nem vagy velem, amíg magadé vagy,

Nem vagy nekem, amíg magadért élsz,

Nem vagy nekem soha többet,

Nem is voltál meglehet.

Hazugságot eszik a lelkem, 

Magadnak hazudsz,

hogy szeretsz engem. 

Elhittem, megtettem és most eltemetem

a lelkem.

Bring me life

Hozol nekem új életet, reményt adsz,

Mely majd magasra visz, és elfeledtet,

sok fájdalmat, szenvedést, amit valaha kaptam

mely megmérgezett, és utána magam maradtam.

Csalódások erdejében jártam, 

Harcokat és sérüléseket láttam,

Te leszel-e nekem a fényem, a létem,

vagy csak árny vagy, akit magamban 

látok mélyen.

Easter saturday

Nézd a szemem, alig látok vele,

Nézd a lábam, összeroskadok,

Nézd a szívem, alig dobog már,

Nézd az életem, ha így marad meghalok.

Láthatod nincs már erőm,

Láthatod, félelem költözött belém,

Láthatod nehéz nekem minden,

Ha ez így marad láthatod: meghalok.

Nézd a szám, alig bírok beszélni,

Nézd a lelkem, földi hiúságé lett,

Nézd a kezem nincsen benne semmi,

Nézd a halálom, benned feltámadhatok.

Us

Állandó lidérce vagy az én szívemnek, 

Magam sem értem az okát.

Nem ismerlek, sosem szerettelek,

Mégis mindig lelkem hajszolnád.

Megtestesítesz valamit, ami hiányzott

Belőlem: jelzed, hogy haldoklom,

és kiapadt az én hajszolt életem.

Nincs láng, nincs  tűz, csak a végtelen

tenni akarás, csak a féktelen létem.

Csak ha megismerlek, majd ha megismersz,

Akkor majd maradj, ha kérem.