Hagyom magam sodródni, és kivárom mi lesz,
Fogalmam sincs hogyan menekülhetnék el
Minél előbb innen.
Haldoklom, és szememben a fáradt tűz
Kihunyni készül, képtelenségek csatáznak
Mert nem létezel.
Soha sem tűnt ennyire messzinek a reggel.
Egybeolvadok a beteljesületlenséggel.
2009. december 25., péntek
2009. december 24., csütörtök
2009. december 22., kedd
27
Szépséges volt a weekend, ugyanis megnéztük David ismét itt Guettát, aki azt adta, amit vártunk. Aztán szombaton szülinapos voltam megintcsak, és zsúrt tartottam idehaza.
Még nem számoltam meg hát íme a vendéglista, akik eljöttek megnézni engem: Jucus és Zoli és Csumi, Plüss és Norbi, Ati és Enci és Fruzsi és Enci új pasija, KriszRosinante és Beus, Tamás, Pocok és Stocky és Betti blue és Júlia és Júlia egy barátnője, a kicsike Noémi, Gusztavo és Pufinyuszi és Timcsi és Kriszta, crazy Anita és Cseni manó. Plusszban természetesen mi hárman, mint háziak. It was nice.
Sokan lemondták mondjuk betegség és egyebek miatt, node jó volt na.
Még nem számoltam meg hát íme a vendéglista, akik eljöttek megnézni engem: Jucus és Zoli és Csumi, Plüss és Norbi, Ati és Enci és Fruzsi és Enci új pasija, KriszRosinante és Beus, Tamás, Pocok és Stocky és Betti blue és Júlia és Júlia egy barátnője, a kicsike Noémi, Gusztavo és Pufinyuszi és Timcsi és Kriszta, crazy Anita és Cseni manó. Plusszban természetesen mi hárman, mint háziak. It was nice.
Sokan lemondták mondjuk betegség és egyebek miatt, node jó volt na.
2009. december 14., hétfő
Tell me love isn't true it's just something that we do
Ha láthatatlan lennék, biztosan elrejtőznék a mosolyodban és minden kicsiny mozdulatodban, hogy örökre veled lehessek.
Végtelen életem rád szentelném, és száz évek telnének el felettünk,
Megannyi irigyünk lenne, mert tökéletességre születtünk,
Mindennappal csak erősödik a szerelmünk, és tudom, hogy te vagy az, akire mindig számíthatok,
Élettelen vagyok, ha arcod nem rám ragyog, és kérlek, sose múlj el belőlem,
Megtaláltam, akit kerestem, örökre örömökre leltem,
Veled a csodát megtaláltam, álmatlan éjszakákon csak hozzád jártam,
Gondolatok és vágyak ölelnek,
Csak tudd, hogy nagyon szeretlek.
Parov Stelar az a38 hajón drágáimmal, Koko mackóval, Betti blueval és szülinapos Csumikával volt a legszebb. Hallgassuk a Love-ot és szenderegjünk...
Végtelen életem rád szentelném, és száz évek telnének el felettünk,
Megannyi irigyünk lenne, mert tökéletességre születtünk,
Mindennappal csak erősödik a szerelmünk, és tudom, hogy te vagy az, akire mindig számíthatok,
Élettelen vagyok, ha arcod nem rám ragyog, és kérlek, sose múlj el belőlem,
Megtaláltam, akit kerestem, örökre örömökre leltem,
Veled a csodát megtaláltam, álmatlan éjszakákon csak hozzád jártam,
Gondolatok és vágyak ölelnek,
Csak tudd, hogy nagyon szeretlek.
Parov Stelar az a38 hajón drágáimmal, Koko mackóval, Betti blueval és szülinapos Csumikával volt a legszebb. Hallgassuk a Love-ot és szenderegjünk...
2009. december 10., csütörtök
Advent
Csak egyetlen kérdést tehetnék fel mindenkinek, és magamnak is egyben.
Miről is szól ez az időszak, miért más ez, mint a többi hónap? Advent. Már a név és ünnepélyes, várakozunk, várunk valamire, amitől majd többek leszünk, beteljesülünk, percekre és órákra elnyugszunk.
Igen ilyentájt jönnek a sablonszövegek, hogy nem az ajándékozás a lényeg a karácsonyi készülődésben, nem a pénzszórás. Sajnos avagy nem, a mai világban de. Avagy mostanság nem, mert nincs annyi.
Én a magam részéről úgy látom, hogy ha van pénzem, mely elég relatív mezőbe tartozik, de ha van, akkor ajándékozok szívesen, kinek mi tetszik. Ez is csak egy gesztus, ez is csak egy jelzés, egy szeretetformula. Maga a gondolat, maga a cselekedet. Hiszen gondolunk arra a valakire, megveszünk neki valamit, azzal az eszközzel, melyért sokat hajtunk, és ő ennek örül, mert nem levegővel ruházkodik, és táplálkozik, hanem evilági dolgokkal. Taláncsak a túlzás a sok. Bár jómagam képes vagyok beleesni. Szeretek adni. Mindenáron. Jó érzés, mert előttem van egy meglepett mosoly, egy ölelés, egy öröm. Amit írtam anno, a testet ki kell szolgálni, de a lélek is kell, hogy kapjon valamit. Különben semmi értelme.
Ebből a szempontból nekünk vallásos embereknek talán könnyebb.
Én ennek az ünnepnek a lényegét, a születésben is látom. De a megemlékezés fontos. Jönnek az egyházi szertartások, a betlehemes játékok, melyek szép gyermekkori emlékek, ma már annyira nem járok ilyenekre. Az éjféli misére még talán. Ahogyan a Bibliában Jézus is mondta, meg kell adni a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istenné.
Jelesül, igen az ajándékozás jó dolog, mert emberi mivoltunk velejárója. Hagyjuk az álszent dumát, hogy nem ez a lényeg. De ez is. Ugyanúgy, ahogy lényeg a lelki ajándékozás is. Igen az esti együttlét, az ünnep lelki oldala. Ez is fontos. Születés.
Mely mindig önmagában csoda. A halál pedig csak velejár a halandósággal. El kell fogadni, mert tény. Megszületik a Megváltó, aki elveszi a világ bűneit. Általa pedig jobbak lehetünk, és lelkünk otthonra találhat a túlvilágon.
Igen a karácsony jó dolog, mert azzá kell tenni. Összetevők a család, a hit, mely őket összeköti, az egymásnak szánt kedvesség, és a béke. Így a test és a lélek harmóniában nyugszik el egy kis időre. Jó dolog, ha teljesítjük egymás vágyát, vagy egy darabját, mert a lelkit csak az ég tudja majd. Nekünk emberileg kell megtennünk mindent. A többit más intézi majd.
Advent, ez benne a legszebb, a várakozás. Egész életünk méltó fogalma.
Miről is szól ez az időszak, miért más ez, mint a többi hónap? Advent. Már a név és ünnepélyes, várakozunk, várunk valamire, amitől majd többek leszünk, beteljesülünk, percekre és órákra elnyugszunk.
Igen ilyentájt jönnek a sablonszövegek, hogy nem az ajándékozás a lényeg a karácsonyi készülődésben, nem a pénzszórás. Sajnos avagy nem, a mai világban de. Avagy mostanság nem, mert nincs annyi.
Én a magam részéről úgy látom, hogy ha van pénzem, mely elég relatív mezőbe tartozik, de ha van, akkor ajándékozok szívesen, kinek mi tetszik. Ez is csak egy gesztus, ez is csak egy jelzés, egy szeretetformula. Maga a gondolat, maga a cselekedet. Hiszen gondolunk arra a valakire, megveszünk neki valamit, azzal az eszközzel, melyért sokat hajtunk, és ő ennek örül, mert nem levegővel ruházkodik, és táplálkozik, hanem evilági dolgokkal. Taláncsak a túlzás a sok. Bár jómagam képes vagyok beleesni. Szeretek adni. Mindenáron. Jó érzés, mert előttem van egy meglepett mosoly, egy ölelés, egy öröm. Amit írtam anno, a testet ki kell szolgálni, de a lélek is kell, hogy kapjon valamit. Különben semmi értelme.
Ebből a szempontból nekünk vallásos embereknek talán könnyebb.
Én ennek az ünnepnek a lényegét, a születésben is látom. De a megemlékezés fontos. Jönnek az egyházi szertartások, a betlehemes játékok, melyek szép gyermekkori emlékek, ma már annyira nem járok ilyenekre. Az éjféli misére még talán. Ahogyan a Bibliában Jézus is mondta, meg kell adni a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istenné.
Jelesül, igen az ajándékozás jó dolog, mert emberi mivoltunk velejárója. Hagyjuk az álszent dumát, hogy nem ez a lényeg. De ez is. Ugyanúgy, ahogy lényeg a lelki ajándékozás is. Igen az esti együttlét, az ünnep lelki oldala. Ez is fontos. Születés.
Mely mindig önmagában csoda. A halál pedig csak velejár a halandósággal. El kell fogadni, mert tény. Megszületik a Megváltó, aki elveszi a világ bűneit. Általa pedig jobbak lehetünk, és lelkünk otthonra találhat a túlvilágon.
Igen a karácsony jó dolog, mert azzá kell tenni. Összetevők a család, a hit, mely őket összeköti, az egymásnak szánt kedvesség, és a béke. Így a test és a lélek harmóniában nyugszik el egy kis időre. Jó dolog, ha teljesítjük egymás vágyát, vagy egy darabját, mert a lelkit csak az ég tudja majd. Nekünk emberileg kell megtennünk mindent. A többit más intézi majd.
Advent, ez benne a legszebb, a várakozás. Egész életünk méltó fogalma.
Movies box
Régen írtam már filmkritikát, és remélem, hogy ezentúl kicsit több időm lesz nézni majd ezt-azt. Bár sok a munka, de ennek ellenére.
Mint ahogyan tavaly is, idén is megjelent egy csodás kis gyűjtemény, melynek birtokomban van az első része 5 filmmel, a Kultúrgyűjtemény második díszdoboza.
Ez tartalmazza az Aurát, Hallam Foe-t, Inland Empire-t, Irina Palm-ot és az Érzékeny pontot. Érdekes kis tartalomnak ígérkezik, tehát a jövőben ezekkel szándékozom foglalkozni, ha hozzájuk jutok.
Moziélményem a mai napról az Alkonyat második része, az Újhold. Rájöttem, hogy egészen tetszik nekem a kis limonádé sztori, tehát elrángattam Koko mackót, bár az első után nem gondoltam, hogy megnézem, de nem volt rossz, kikapcsolódásnak tökéletes. Messze jobb, mint a szokásos tinifimek. Teljesen baráti szórakozás, egy karácsonyi bevásárlóút közepén.
Jönnek majd a filmklasszisok ám, úgyis mint a Karácsonyi ének Jim Carrey-vel, és a jövő évben egy új DiCaprio film melyet Scorsese rendezett, illetve az öreg kedvencem Tim Burton Alice a csodaországban-ja, és a kissé kalandosabb Perzsia hercege. Ha csak az amerikai szuperprodukciókat nézem. Szinte egy hetes emlékem a Páros mellékhatás, mely szintén nagyon kellemes időtöltés. Aranyos, ez a jó szó.
Ennyit egyelőre a filmekről, most, hogy újból előszedtem a Mission Impossible 2. részét, és elnyammogtam vele. Néha kellenek az ilyenek is. Pihentető.
Szép éjszakát!
Mint ahogyan tavaly is, idén is megjelent egy csodás kis gyűjtemény, melynek birtokomban van az első része 5 filmmel, a Kultúrgyűjtemény második díszdoboza.
Ez tartalmazza az Aurát, Hallam Foe-t, Inland Empire-t, Irina Palm-ot és az Érzékeny pontot. Érdekes kis tartalomnak ígérkezik, tehát a jövőben ezekkel szándékozom foglalkozni, ha hozzájuk jutok.
Moziélményem a mai napról az Alkonyat második része, az Újhold. Rájöttem, hogy egészen tetszik nekem a kis limonádé sztori, tehát elrángattam Koko mackót, bár az első után nem gondoltam, hogy megnézem, de nem volt rossz, kikapcsolódásnak tökéletes. Messze jobb, mint a szokásos tinifimek. Teljesen baráti szórakozás, egy karácsonyi bevásárlóút közepén.
Jönnek majd a filmklasszisok ám, úgyis mint a Karácsonyi ének Jim Carrey-vel, és a jövő évben egy új DiCaprio film melyet Scorsese rendezett, illetve az öreg kedvencem Tim Burton Alice a csodaországban-ja, és a kissé kalandosabb Perzsia hercege. Ha csak az amerikai szuperprodukciókat nézem. Szinte egy hetes emlékem a Páros mellékhatás, mely szintén nagyon kellemes időtöltés. Aranyos, ez a jó szó.
Ennyit egyelőre a filmekről, most, hogy újból előszedtem a Mission Impossible 2. részét, és elnyammogtam vele. Néha kellenek az ilyenek is. Pihentető.
Szép éjszakát!
Breathe again
Tükörképem látom mindenütt, és leginkább
A szemed, ami elárul, és ami engem is sebezhetővé tesz.
Elvesztem újból, és kicsiny szálak tartanak életben,
Melyek életet lehellnek kővévált szívemre,
Neked adom mindenem, mert halhatatlanságom
Benned meglelem.
Régen éreztem ehhez foghatót, csak a mámort
Kerestem,
Csak elhasználtam, sosem szerettem,
Most, hogy ideértem,
Leteszem minden gyengeségem,
Rád bízhatom magam?
Jelezd, ha nem te vagy az utam.
Támadni kezd a kétely, mely megfertőz,
Elemészt minden szerelmet,
De én leküzdöm, s tudom már;
Nem félek.
Csak lélegzek.
A szemed, ami elárul, és ami engem is sebezhetővé tesz.
Elvesztem újból, és kicsiny szálak tartanak életben,
Melyek életet lehellnek kővévált szívemre,
Neked adom mindenem, mert halhatatlanságom
Benned meglelem.
Régen éreztem ehhez foghatót, csak a mámort
Kerestem,
Csak elhasználtam, sosem szerettem,
Most, hogy ideértem,
Leteszem minden gyengeségem,
Rád bízhatom magam?
Jelezd, ha nem te vagy az utam.
Támadni kezd a kétely, mely megfertőz,
Elemészt minden szerelmet,
De én leküzdöm, s tudom már;
Nem félek.
Csak lélegzek.
2009. december 8., kedd
December again
Ééééésss megint a csodás decemberi hónap elkezdődött...olyannyira, hogy éppen lebetegedtem, és fekszem, és átaludtam a Mikulás estét is, na pedig Lucy páleszt is hozott, Koko mackó meg csokit. Jó dolgom van na.
Eme számmal köszöntöm a saját hónapom, sok-sok újdonságra előrenézve, úgyis mint Parov Stelar lemezbemutató a hétvégén az a38-on, avagy David Guetta sokadszori szereplése kis hazánkban 18.-án a Symában, és nem kihagyva a csodás szülinapi bulajom, mely 19.-én kerül megrendezésre és/vagy a szilveszteri bulin pedig nem kell gondolkodni, mert a munkahelyemen leszek a drága jó Morcsiban. Tiszta spórolás.:D
Nesztek álmatlanok:
Gramophonedzie : Why don't you
Eme számmal köszöntöm a saját hónapom, sok-sok újdonságra előrenézve, úgyis mint Parov Stelar lemezbemutató a hétvégén az a38-on, avagy David Guetta sokadszori szereplése kis hazánkban 18.-án a Symában, és nem kihagyva a csodás szülinapi bulajom, mely 19.-én kerül megrendezésre és/vagy a szilveszteri bulin pedig nem kell gondolkodni, mert a munkahelyemen leszek a drága jó Morcsiban. Tiszta spórolás.:D
Nesztek álmatlanok:
Gramophonedzie : Why don't you
2009. november 26., csütörtök
Just to deserve you
Igen ez még kell ide, ha már Ladies night van, és itt van nekünk Cher is, miért is ne lehet itt sokadjára Bette Midler a legjobb. Igazán kedvesek nekem ezek az énekesnők, mert annyi érzelmet mozgatnak egy-egy számmal, amit én csak próbálhatok egy kis verseléssel vagy bejegyzéssel.
To Deserve you
To Deserve you
2009. november 25., szerda
We all sleep alone
Szükségem van a levegőre, mert anélkül nem lehetek az, aki voltam. Mondjuk az sem kellene, hogy olyan lehessek, mint annakelőtte. Csak szárnyakat akarnék, hogy elrepülhessek messze. Menekülnék lihegve, futnék. Nem fordítanék hátat, mert rettegés mi mögöttem van, a csend felemészt és a zaj eltemet. Kérhetek csodákat, és nem mindennapi dolgokat, de nem tehetem, mert azok majd odafent lesznek. Bizonyosan az égben már egészen könnyű dolgunk lesz. Szárnyalhatunk kedvünkre, ülhetünk a felhőkön, és játszhatunk a napsugarakkal, amik a talpunkon visszaverődnek.
Végtelen ez az űr, amit érezhet az ember a léte fogságában. Valóban a testbe van zárva a lélek, mely álmodozik a szabadságról. Csakhogy a testet szolgálni kell. Etetni, ruházni, állandóan a kedvét lesni, mert álnok teremtés. Mikor jön minden halandó életében az a gondolat, hogy nem is erre a világra való, akkor ez valami hasonló lehet.
Néha csak elfutnék, és mindig csak állnék. Hajt valami, amit vágynak is nevezhetünk, féktelenséggel és céltalansággal tűzdelve. Hajsza. Álmatlanság és harc. Miért akarunk ennyire mindig boldognak lenni?
Miért kell mindenben kiszolgálnunk a testünk, hogy mindene meglegyen? A lélek pedig, olykor megpihen és belenyugszik a helyzetébe, de sokszor szabadulni akar, levegőhöz jutni, amely az én hitem szerint majd csak odafent lesz. Nem sok választja az embert el ilyenkor az őrülettől. Hamis fogadkozások, hamis szavak. Ütközések.
Ma éjjel egyedül alszunk mindannyian, mint megannyi éjjelen, mert így lettünk teremtve. Alázatosnak kell lenni, és megharcolni és várni.
Nem szeretek egyedül aludni, mert a testnek az üres, és fájdalmat okoz. Nem érzi a törődést, a boldogságot. A lelkem mindig egyedül piheg, és vacog, mert már annyira szeretne menni. Nincs ebben semmi ostoba és banális halálvágy, egyszerűen csak a paradoxon, mely által boldogok teljes mértékben nem lehetünk. Kevéske ideig csak.
Vágyom mindenre, ami csak örömet okozhat. Feszeget az önsajnálat, de ugyanakkor akár boldognak is mondhatnám magam. Talán Kundera megmondta a legközkedveltebb könyvében, hogy a lét elviselhetetlenül könnyű, és ezzel egy ember nem tud mit kezdeni.
A lélek pedig csak álmodik és szárnyal, mert könnyekben kap levegőt, és kicsordulásukkor érzi, hogy nem ez lesz az igazi. Végtelenül szeretek, és végtelenül nagy Harcban állok. Mint mindannyian.
Ma éjjel egyedül alszunk, mint megannyi éjjel.
Szépséges arc fekszik mellettem a párnán,
Én csak a régi vagyok, ölellek, és ölelnek,
Számodra én vagyok a teljesség és te is nekem,
Arcunk összeolvad, pillanatok műve,
Nincs bennem már több levegő,
S ez így marad...talán
Örökre.
Végtelen ez az űr, amit érezhet az ember a léte fogságában. Valóban a testbe van zárva a lélek, mely álmodozik a szabadságról. Csakhogy a testet szolgálni kell. Etetni, ruházni, állandóan a kedvét lesni, mert álnok teremtés. Mikor jön minden halandó életében az a gondolat, hogy nem is erre a világra való, akkor ez valami hasonló lehet.
Néha csak elfutnék, és mindig csak állnék. Hajt valami, amit vágynak is nevezhetünk, féktelenséggel és céltalansággal tűzdelve. Hajsza. Álmatlanság és harc. Miért akarunk ennyire mindig boldognak lenni?
Miért kell mindenben kiszolgálnunk a testünk, hogy mindene meglegyen? A lélek pedig, olykor megpihen és belenyugszik a helyzetébe, de sokszor szabadulni akar, levegőhöz jutni, amely az én hitem szerint majd csak odafent lesz. Nem sok választja az embert el ilyenkor az őrülettől. Hamis fogadkozások, hamis szavak. Ütközések.
Ma éjjel egyedül alszunk mindannyian, mint megannyi éjjelen, mert így lettünk teremtve. Alázatosnak kell lenni, és megharcolni és várni.
Nem szeretek egyedül aludni, mert a testnek az üres, és fájdalmat okoz. Nem érzi a törődést, a boldogságot. A lelkem mindig egyedül piheg, és vacog, mert már annyira szeretne menni. Nincs ebben semmi ostoba és banális halálvágy, egyszerűen csak a paradoxon, mely által boldogok teljes mértékben nem lehetünk. Kevéske ideig csak.
Vágyom mindenre, ami csak örömet okozhat. Feszeget az önsajnálat, de ugyanakkor akár boldognak is mondhatnám magam. Talán Kundera megmondta a legközkedveltebb könyvében, hogy a lét elviselhetetlenül könnyű, és ezzel egy ember nem tud mit kezdeni.
A lélek pedig csak álmodik és szárnyal, mert könnyekben kap levegőt, és kicsordulásukkor érzi, hogy nem ez lesz az igazi. Végtelenül szeretek, és végtelenül nagy Harcban állok. Mint mindannyian.
Ma éjjel egyedül alszunk, mint megannyi éjjel.
Szépséges arc fekszik mellettem a párnán,
Én csak a régi vagyok, ölellek, és ölelnek,
Számodra én vagyok a teljesség és te is nekem,
Arcunk összeolvad, pillanatok műve,
Nincs bennem már több levegő,
S ez így marad...talán
Örökre.
2009. november 24., kedd
Oh Father
Mindig felnéztem rád, mert szilárdan
Álltál emlékeimben és távollétedben
Sem ingott meg a rólad alkotott kép.
Határozott lépteid kíséretében látszik
Minden kellemesnek és újnak,
Szeretetem nem győzőm mutatni,
Szülő apám vagy, aki egészen egyedi az én életemben.
Védelem kell nekem, tőled
Kapom, és nem engedem,
Hibákat követett el az,
Aki nem nálad keresett vigaszt,
Látok újból, és csak szépeket,
Szeretetem irántad a végtelenbe veszett.
Ajándék az élet,
Melyet neked köszönhetek,
Talán már semmitől sem félek.
Születésnapodra bő áldást kérek.
Nagyon boldogat drága Mircuskám!
Álltál emlékeimben és távollétedben
Sem ingott meg a rólad alkotott kép.
Határozott lépteid kíséretében látszik
Minden kellemesnek és újnak,
Szeretetem nem győzőm mutatni,
Szülő apám vagy, aki egészen egyedi az én életemben.
Védelem kell nekem, tőled
Kapom, és nem engedem,
Hibákat követett el az,
Aki nem nálad keresett vigaszt,
Látok újból, és csak szépeket,
Szeretetem irántad a végtelenbe veszett.
Ajándék az élet,
Melyet neked köszönhetek,
Talán már semmitől sem félek.
Születésnapodra bő áldást kérek.
Nagyon boldogat drága Mircuskám!
Love story or will be that
Ez már teljesen képtelenné vált X fejében. Foglalkoztatta valaki, nagyon sokat gondolt rá, minthacsak neki ígérték volna az illetőt. Pedig korántsem. Különlegesség keltette fel az érdeklődését, valami teljesen elérhetetlen és délibábszerű. Nem is a külseje tetszett neki a legjobban. Az amúgyis csak múlandó, és képlékeny, minden apróság változtat rajta nap mint nap. A belső részben foghatta meg valami, ami teljesen megmagyarázhatatlan. Az érdeklődése nem testi jellegű volt csak, megismerni akart, hosszú és nyílt beszélgetéseket tervezett. Félelmetes ez az erő, melyet nem lehet embernek uralni. Mely csak jön és leteperi az embert, megfosztja önmagától, és máshogyan formálja, mint ami elvárt.
Várni fog, avagy kellene. De minek is? Biztosan esélytelen a dolog, mintha cápát akarna a hátán cipelni a Nagykörúton keresztül minden nehézség nélkül. Félelem igen ez fáj. Hogy nem lehet megkapni, hogy másé lesz, hogy elveszti szem elől. Az élet kegyetlenséget gyakorol ilyenkor, és az ember, mint a hisztiző kisgyerek, csak leveti magát a földre és tombol, és nem érti miért nem, hiszen teljes mértékben megérdemelt lenne. Csakhogy a nem erősebb bárminél, a korlátok szilárdabbak a dolgok és emberek között, mint ahogyan ezt egy hősszerelmes gondolná. Nagyon vonzó az ismeretlen, mikor még csak körvonalakat látunk magunk előtt, és őrült vágyat érzünk arra, hogy megkaparintsuk. De nem lehet. Nincsen rá lehetőség jelenleg és egyáltalán.
X hadakozott. Nem találta igazságosnak ezen ítéleteket. Hagynia kell és továbbmenni, egyenesen a reális felé.
De kinek kell az? Az elérhetetlen iránti tűz erősebb és érdekesebb. Sosem fog ez megváltozni sem benne, sem senkiben. Izgalmas és fájdalmas és ez a kettős mindennél többet ér. Nélkülük az ember meghalna az unalomban.
.....
Várni fog, avagy kellene. De minek is? Biztosan esélytelen a dolog, mintha cápát akarna a hátán cipelni a Nagykörúton keresztül minden nehézség nélkül. Félelem igen ez fáj. Hogy nem lehet megkapni, hogy másé lesz, hogy elveszti szem elől. Az élet kegyetlenséget gyakorol ilyenkor, és az ember, mint a hisztiző kisgyerek, csak leveti magát a földre és tombol, és nem érti miért nem, hiszen teljes mértékben megérdemelt lenne. Csakhogy a nem erősebb bárminél, a korlátok szilárdabbak a dolgok és emberek között, mint ahogyan ezt egy hősszerelmes gondolná. Nagyon vonzó az ismeretlen, mikor még csak körvonalakat látunk magunk előtt, és őrült vágyat érzünk arra, hogy megkaparintsuk. De nem lehet. Nincsen rá lehetőség jelenleg és egyáltalán.
X hadakozott. Nem találta igazságosnak ezen ítéleteket. Hagynia kell és továbbmenni, egyenesen a reális felé.
De kinek kell az? Az elérhetetlen iránti tűz erősebb és érdekesebb. Sosem fog ez megváltozni sem benne, sem senkiben. Izgalmas és fájdalmas és ez a kettős mindennél többet ér. Nélkülük az ember meghalna az unalomban.
.....
2009. november 23., hétfő
Stay together
Meg nem mondanám neked
Utoljára mikor szerettek,
Ahogy most, tökéletesen és szenvedéllyel teli.
Idejét sem tudom, mikor öleltek
Ennyire ragaszkodón, mintha minden percben
Elveszni látszana a köztünk élő varázs.
Nekem mások a napok, mert melléd érkezhettem
Most még így jó, hogy képzeletben,
És szerethetlek,
Annyira, amennyire embernek lehet.
Mellesleg a mai napi hangulatom, mert nagyon jó kis szám, az öreg Tina:
Utoljára mikor szerettek,
Ahogy most, tökéletesen és szenvedéllyel teli.
Idejét sem tudom, mikor öleltek
Ennyire ragaszkodón, mintha minden percben
Elveszni látszana a köztünk élő varázs.
Nekem mások a napok, mert melléd érkezhettem
Most még így jó, hogy képzeletben,
És szerethetlek,
Annyira, amennyire embernek lehet.
Mellesleg a mai napi hangulatom, mert nagyon jó kis szám, az öreg Tina:
2009. november 21., szombat
Keep me home
Tegnapi program és egyben ajánló: Kraak&Smaak fellépése az A38 hajón, mely még mindig a régi és javíthatatlan, nagyon jól sikerült. Igazán kedvelhető mixet kaptunk fél2től egészen hajnal fél4ig, volt benne minden, amúgy breakbeat módra, némi jazz-es hangzásokkal, és egyéb fűszerekkel. Nyáron ők szerepeltek a Volt fesztivál menüjében is, de mivel azt érdeklődésem hiányában elmulasztottam, így kapva kaptam ezen. Igazán kellemes péntek éjjeli menedék volt és szórakozás.
Filmajánlóm nincsen, hacsak nem annyi, hogy óva intek mindenkit, aki tervezi, hogy megnézze a sokat futtatott Alkonyat című tini eposzt. Számomra rettenetesen sablonos a vámpírsztori és vontatott. Node talán ez kell napjainkban. Szerelmetesen képtelen, és ostoba árnyékharc viszonya. Még mindig tartozom magamnak Almadovar-ral.
A fentieken kívül magánéleti történés, hogy ismételten van net a tarsolyomban, tehát ebből következik, hogy több kisebb-nagyobb bejegyzés lesz majd. Elvégre december közeledik vagy mi. A lakásunk mellesleg egyre szebb, tehát minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk szerény hajlékunkba, főként azokat, akik még nem látták.
Utazásos epizóddal zárom magam, nemrégiben volt szerencsém Madridba utazni pár napra, mely úgy volt tökéletes ahogyan. A város mozgalmasan és néhol gettósan csodálatos, a spanyol nyelv továbbra is gyönyörű, a déliek nagyon kellemesen vendég szeretőek és egészséges színűek, a Prado és a híres Thyssen-Bornemissza múzeum elmondhatatlan, a királyi palota pompázatos, a stadionok monumentálisak, az élet minden éjjel pezseg. Nomeg nemkülönben a híres tapas falatkák igen ízletesek.
Utóbbi bejegyzett múzeumban vásároltam két posztert, egyik Salvador kedvencem Dali a másik pedig Joan Miro szintén favorit, melyeket itthon horror áron sikeresen keretbe foglaltattam, ajánlom megtekintésre, aki szeretné.
Kellemetes weekendet kicsinyek.:D
Filmajánlóm nincsen, hacsak nem annyi, hogy óva intek mindenkit, aki tervezi, hogy megnézze a sokat futtatott Alkonyat című tini eposzt. Számomra rettenetesen sablonos a vámpírsztori és vontatott. Node talán ez kell napjainkban. Szerelmetesen képtelen, és ostoba árnyékharc viszonya. Még mindig tartozom magamnak Almadovar-ral.
A fentieken kívül magánéleti történés, hogy ismételten van net a tarsolyomban, tehát ebből következik, hogy több kisebb-nagyobb bejegyzés lesz majd. Elvégre december közeledik vagy mi. A lakásunk mellesleg egyre szebb, tehát minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk szerény hajlékunkba, főként azokat, akik még nem látták.
Utazásos epizóddal zárom magam, nemrégiben volt szerencsém Madridba utazni pár napra, mely úgy volt tökéletes ahogyan. A város mozgalmasan és néhol gettósan csodálatos, a spanyol nyelv továbbra is gyönyörű, a déliek nagyon kellemesen vendég szeretőek és egészséges színűek, a Prado és a híres Thyssen-Bornemissza múzeum elmondhatatlan, a királyi palota pompázatos, a stadionok monumentálisak, az élet minden éjjel pezseg. Nomeg nemkülönben a híres tapas falatkák igen ízletesek.
Utóbbi bejegyzett múzeumban vásároltam két posztert, egyik Salvador kedvencem Dali a másik pedig Joan Miro szintén favorit, melyeket itthon horror áron sikeresen keretbe foglaltattam, ajánlom megtekintésre, aki szeretné.
Kellemetes weekendet kicsinyek.:D
2009. november 10., kedd
A long long time ago...
Mitagadás rég nem irtam ide semmit. Pedig állandóan gondolok rá, de a nagymamám halála óta nem vitt rá a lélek.
Szép hetet mindenkinek, mesét, álmot, mámort!
Szép hetet mindenkinek, mesét, álmot, mámort!
2009. szeptember 29., kedd
My little dear wanna say goodbye...
1.
Gyermekkoromból szinte alig van emlékem róla. 2 éves koromig az Erkel utca lakói voltunk édesanyámmal, és édesapámmal. A húgom születésekor már a Lónyai utcában nevelkedtünk tovább. Emlékszem engem, a kis beszédes pufókot, mindig nagyon szeretett, felvett, ölelgetett.
Születésnapokra, karácsonyra megkaptunk mindent, amit szeretünk volna. Neki a szeretet, mindig az ajándékozásban létezett. Ha felmentünk hozzá, mindig elmentünk egy-egy játék boltba, hogy vegyen nekünk valami éppen aktuális kedvencet.
Mindent megígért, csak hogy a kedvünkbe járjon.
Nagylelkű volt, imádta az unokáit, de nem az az igazi sütő-főző nagymama. Olyan nekem a másik. Ő az ajándékozó nagymama volt, ha éppen a szülők nem voltak hajlandóak megvenni valami extra drága játékot, ő megvette.
Én voltam a "Csillagom".
Egyetlen ebédre emlékszem, amit ő készített nekünk. Akkoriban imádtam a bablevest, és másodiknak a palacsintát. Valahogyan összehozta azt is. Pedig nem főzőtt jól sosem. A palacsinta jó vastag lett és zsíros, a bablevesben volt minden frankfurti módra, de megcsinálta. Teljes szívből, mert kértük.
Mikor aztán a Keleti Károlyba költöztünk, és én elkezdtem az elemit, elmaradt tőlünk. Nem nagyon láttuk, ha talán évente egyszer. Akkoriban is mindig fellopódzott egy kiló mandarinnal, ha arról volt szó.
Nagyikánk a másik családdal nem jött ki jól, ezért nekünk gyerekként szinte megszűnt létezni. Évek teltek el.
2.
Édesapám aztán elköltözött tőlünk. 16 éves voltam akkor. Gimnazisták már mindketten a húgommal. Nehéz idők jártak.
Nagyikám ekkor már az Üllői úton éldegélt, és édesapám anyagilag máshogy nem tehetett, így hozzáköltözött.
Újra elkezdtünk összejárni. 10 év telt el, így az elején idegen volt a saját nagymamám. Aztán megint a szívem legmélyére költözött. Bármiben, ha tudott segített. Anyagilag támogatott minket, ha nyaralásról volt szó, ha ajándékról, ha csak egy kis zsebpénzről. Újra elkezdtünk beszélgetni, és újra megtalálni egymást.
Teltek az évek, és látványosan öregedett. Szürke hályoggal műtötték a szemét, a cukra rendetlenkedett, nehezebben járt, alig tisztálkodott.
Mígnem pár éve baleset történt, elesett az utcán. Nagyon megsérült. Kórházban volt egy ideig. Édesapám ápolta, ő, akit nem is az anyja nevelt fel. Az élet groteszk. Kezdett leépülni szép lassan. Elhagyta magát, a régen farkasétvágyú, beszédes, mesélős, érdeklődő, kritikus kisöregből igazi beteg lett.
Márciusban már egyáltalán nem tudta ellátni magát, idősek otthonába költözött.
Az elején utálta, haza akart jönni. Aztán még inkább leépült, és egy idő után nem emlegette, beletörődött. Pelenkázták, etették, mint egy kis bébit. A nővérek bent szerették, mert csöndes volt, nem bántott senkit, nem panaszkodott vagy jajveszékelt.
Aztán megint elesett, csak ezúttal bent. Megzúzta a gerincét, eltört egy csigolyája középen a gerincoszlopon. Innentől már csak feküdt. Nem mozgatták többet, mert annyi fájdalommal járt volna. Egyre szótlanabb lett, alig ismert meg minket olykor. Kértünk hozzá egy papot, aki feladta neki a betegek szentségét. Együtt imádkoztunk, kicsi kezét összetette úgy feküdt, és behunyta a szemét.
Megtisztult, meggyónt, áldozott.
Végül elkapott egy komolyabb tüdőgyulladást. Lázasan, infúzióra kötve, feküdt.
Egyre hamuszürkébb lett az arca.
3.
Sosem fogom elfelejteni, mikor utoljára láttalak, a kórházban.
Ott feküdtél az ágyon, a kézfejed kék-zöld foltos a szurkálástól, erőtlen voltál és sovány. Vittem neked piskóta tallért, amit mindig szerettél, azt eszegetted, én meg etetgettelek. Közben szorítottad a kezem, különleges erővel.
Éreztem, de nem akartam tudomásul venni, hogy itt a vége. Csak néztelek, a szenvedő kis ráncos arcod. Simogattam az arcod, a kezed. Látszott, hogy megnyugtat a jelenlétem. Búcsúztál. Mondani akartad, hogy többé már nem találkozunk, csak odafent. Már nem akartál tovább várni. Dórikám, kicsi csillagom, majd a csöndben és a békében megvárlak. Itt már nem szeretek lenni...
Vasárnap reggel aztán elmentél. Szépen csöndben, álmodban ért utol a vég. Édesapám zokogva hívott, hogy elment a kisöreg. Mint akit elvágtak azóta.
Mindenütt kereslek.
Találkozunk, remélem. Neked már jó helyed van.
Kicsi drága Nagyikám Isten áldjon és óvjon!
Gyermekkoromból szinte alig van emlékem róla. 2 éves koromig az Erkel utca lakói voltunk édesanyámmal, és édesapámmal. A húgom születésekor már a Lónyai utcában nevelkedtünk tovább. Emlékszem engem, a kis beszédes pufókot, mindig nagyon szeretett, felvett, ölelgetett.
Születésnapokra, karácsonyra megkaptunk mindent, amit szeretünk volna. Neki a szeretet, mindig az ajándékozásban létezett. Ha felmentünk hozzá, mindig elmentünk egy-egy játék boltba, hogy vegyen nekünk valami éppen aktuális kedvencet.
Mindent megígért, csak hogy a kedvünkbe járjon.
Nagylelkű volt, imádta az unokáit, de nem az az igazi sütő-főző nagymama. Olyan nekem a másik. Ő az ajándékozó nagymama volt, ha éppen a szülők nem voltak hajlandóak megvenni valami extra drága játékot, ő megvette.
Én voltam a "Csillagom".
Egyetlen ebédre emlékszem, amit ő készített nekünk. Akkoriban imádtam a bablevest, és másodiknak a palacsintát. Valahogyan összehozta azt is. Pedig nem főzőtt jól sosem. A palacsinta jó vastag lett és zsíros, a bablevesben volt minden frankfurti módra, de megcsinálta. Teljes szívből, mert kértük.
Mikor aztán a Keleti Károlyba költöztünk, és én elkezdtem az elemit, elmaradt tőlünk. Nem nagyon láttuk, ha talán évente egyszer. Akkoriban is mindig fellopódzott egy kiló mandarinnal, ha arról volt szó.
Nagyikánk a másik családdal nem jött ki jól, ezért nekünk gyerekként szinte megszűnt létezni. Évek teltek el.
2.
Édesapám aztán elköltözött tőlünk. 16 éves voltam akkor. Gimnazisták már mindketten a húgommal. Nehéz idők jártak.
Nagyikám ekkor már az Üllői úton éldegélt, és édesapám anyagilag máshogy nem tehetett, így hozzáköltözött.
Újra elkezdtünk összejárni. 10 év telt el, így az elején idegen volt a saját nagymamám. Aztán megint a szívem legmélyére költözött. Bármiben, ha tudott segített. Anyagilag támogatott minket, ha nyaralásról volt szó, ha ajándékról, ha csak egy kis zsebpénzről. Újra elkezdtünk beszélgetni, és újra megtalálni egymást.
Teltek az évek, és látványosan öregedett. Szürke hályoggal műtötték a szemét, a cukra rendetlenkedett, nehezebben járt, alig tisztálkodott.
Mígnem pár éve baleset történt, elesett az utcán. Nagyon megsérült. Kórházban volt egy ideig. Édesapám ápolta, ő, akit nem is az anyja nevelt fel. Az élet groteszk. Kezdett leépülni szép lassan. Elhagyta magát, a régen farkasétvágyú, beszédes, mesélős, érdeklődő, kritikus kisöregből igazi beteg lett.
Márciusban már egyáltalán nem tudta ellátni magát, idősek otthonába költözött.
Az elején utálta, haza akart jönni. Aztán még inkább leépült, és egy idő után nem emlegette, beletörődött. Pelenkázták, etették, mint egy kis bébit. A nővérek bent szerették, mert csöndes volt, nem bántott senkit, nem panaszkodott vagy jajveszékelt.
Aztán megint elesett, csak ezúttal bent. Megzúzta a gerincét, eltört egy csigolyája középen a gerincoszlopon. Innentől már csak feküdt. Nem mozgatták többet, mert annyi fájdalommal járt volna. Egyre szótlanabb lett, alig ismert meg minket olykor. Kértünk hozzá egy papot, aki feladta neki a betegek szentségét. Együtt imádkoztunk, kicsi kezét összetette úgy feküdt, és behunyta a szemét.
Megtisztult, meggyónt, áldozott.
Végül elkapott egy komolyabb tüdőgyulladást. Lázasan, infúzióra kötve, feküdt.
Egyre hamuszürkébb lett az arca.
3.
Sosem fogom elfelejteni, mikor utoljára láttalak, a kórházban.
Ott feküdtél az ágyon, a kézfejed kék-zöld foltos a szurkálástól, erőtlen voltál és sovány. Vittem neked piskóta tallért, amit mindig szerettél, azt eszegetted, én meg etetgettelek. Közben szorítottad a kezem, különleges erővel.
Éreztem, de nem akartam tudomásul venni, hogy itt a vége. Csak néztelek, a szenvedő kis ráncos arcod. Simogattam az arcod, a kezed. Látszott, hogy megnyugtat a jelenlétem. Búcsúztál. Mondani akartad, hogy többé már nem találkozunk, csak odafent. Már nem akartál tovább várni. Dórikám, kicsi csillagom, majd a csöndben és a békében megvárlak. Itt már nem szeretek lenni...
Vasárnap reggel aztán elmentél. Szépen csöndben, álmodban ért utol a vég. Édesapám zokogva hívott, hogy elment a kisöreg. Mint akit elvágtak azóta.
Mindenütt kereslek.
Találkozunk, remélem. Neked már jó helyed van.
Kicsi drága Nagyikám Isten áldjon és óvjon!
2009. szeptember 27., vasárnap
In memoriam N.
Most már jó helyen vagy, álmod örökre megszentelődött.
Pilláid lehunytad végleg, léted befejeződött.
Ki ismert az tudja, szerettünk,
Készítsd elő odafent utunk, imádkozz érettünk.
Kicsi ráncos kezed összekulcsolva fekszik,
Léted megnyugodott, már az ég az új otthonod,
Velem vagy mindörökre,
S tudd, hálás eddigi léted csak örömet okozott.
Fájdalom mi csókot hint szívemre, megőrizz magának,
Mosolygok pici emlékekre,
Így adlak az örökkévalóságnak.
That I would be good. Alanis Morissette perfect, as always....
Pilláid lehunytad végleg, léted befejeződött.
Ki ismert az tudja, szerettünk,
Készítsd elő odafent utunk, imádkozz érettünk.
Kicsi ráncos kezed összekulcsolva fekszik,
Léted megnyugodott, már az ég az új otthonod,
Velem vagy mindörökre,
S tudd, hálás eddigi léted csak örömet okozott.
Fájdalom mi csókot hint szívemre, megőrizz magának,
Mosolygok pici emlékekre,
Így adlak az örökkévalóságnak.
That I would be good. Alanis Morissette perfect, as always....
Untitle episod
Képtelen vagyok levenni a szemem rólad,
Annyira te leszel és voltál az, aki
Mindent jelent ebben az életben.
Foszlányokra emlékszem csak belőled,
Nem sokat hallok felőled,
Szépséged odaveszett, azok a viharok elsodortak.
Nekem minden megnyilvánulásod tüneményesen
Maradandó, és magamnak tudott.
Szerelmem végleg megalkudott.
Végletekben látom léted,
Már nem féltelek, nem kérlek,
Csak remélem, hogy hiányod ámító vétek.
Félek, ha elveszítelek végleg, nem marad
Semmim, ami értéknek tekintek,
Örökre félember-létem zokogva retteg érted.
Nem tudok veled érezni,
Kell a magam útját tervezni,
Nem tudnálak megint szeretni.
Haldoklom miattad, emléked
Kényszeresen fogva tart, bilincsben
Lépek, mindennappal elveszítelek téged.
Annyira te leszel és voltál az, aki
Mindent jelent ebben az életben.
Foszlányokra emlékszem csak belőled,
Nem sokat hallok felőled,
Szépséged odaveszett, azok a viharok elsodortak.
Nekem minden megnyilvánulásod tüneményesen
Maradandó, és magamnak tudott.
Szerelmem végleg megalkudott.
Végletekben látom léted,
Már nem féltelek, nem kérlek,
Csak remélem, hogy hiányod ámító vétek.
Félek, ha elveszítelek végleg, nem marad
Semmim, ami értéknek tekintek,
Örökre félember-létem zokogva retteg érted.
Nem tudok veled érezni,
Kell a magam útját tervezni,
Nem tudnálak megint szeretni.
Haldoklom miattad, emléked
Kényszeresen fogva tart, bilincsben
Lépek, mindennappal elveszítelek téged.
2009. szeptember 26., szombat
The Blower's daughter
Hát ez volt, így ahogyan történt,
Nem lettünk hősök, nem szeretünk már,
Kiüresedtünk, megfosztottuk egymást,
Mindentől, és ridegségbe burkolództunk.
Mégsem tudom levenni a szemem rólad,
Pedig másnak adod magad,
Én pedig könnyekkel a szememben remegek,
Hogy többé nem emeled rám a szemedet...
Damien Rice mindent elkaszál ezzel a klippel. Closer soundtrack.
Cry baby.:S
Nem lettünk hősök, nem szeretünk már,
Kiüresedtünk, megfosztottuk egymást,
Mindentől, és ridegségbe burkolództunk.
Mégsem tudom levenni a szemem rólad,
Pedig másnak adod magad,
Én pedig könnyekkel a szememben remegek,
Hogy többé nem emeled rám a szemedet...
Damien Rice mindent elkaszál ezzel a klippel. Closer soundtrack.
Cry baby.:S
Missing
Várlak.
Még mindig, menthetetlen.
Vágylak.
Szilárd szerelemmel.
Haldoklom.
Te is meghaltál.
Nem haragszom,
Menned kell.
Még mindig, menthetetlen.
Vágylak.
Szilárd szerelemmel.
Haldoklom.
Te is meghaltál.
Nem haragszom,
Menned kell.
2009. szeptember 25., péntek
Lovers wanna love
Érdekes dolgokra képesek az emberi érzések.
Pontosan ez a legszebb benne talán, hogy annyi váratlan dolgot szül egy-egy emberi kapcsolat. Miből lesz szerelem, és ha kialakul, majd biztosan az marad-e. Annyi minden függhet attól, mi dúlhatott a lelkekben annak előtte. A sebeket, amiket összeszedünk mélyek, és hegek maradnak, de ha valaki képes rá, hogy rátegye a kezét, és elfeledtesse létezésével a létezésüket, akkor egészen egyedülálló érzelmeket válthat ki.
Kicsi C. nagyon maga alatt volt ma délután. Ijesztő volt, hogy mennyire szeret. Szereti azt, aki mostanság visszakozik. Rájött, hogy ő kell és senki más. B. egyedülálló számára, és már a hibáit is szereti. Igen a szerelem az jó. Megszépíti az emberi külsőt is, teljesen átvarázsolja a gyarló lényt, aki előtte elképzelhetetlennek tartotta, hogy pont ő és senki más.
Sohasem gondolta volna, hogy volt szerelmének, aki a heget okozta, meséli majd el szívfájdalmát. Ismeretlen érzésként volt eddig számontartva, hogyha majd találkoznak végre, nem akarja majd megint őt. B. viszont rátette a kezét a hegre, és megnyerte a szívét. Varázslatos, hogy ez létezhet, és van. Most reménykedik csak. Bízik benne, hogy az, aki ellen idáig harcolt mellette marad. Talán mindörökre. Bár szinte banálisan hangzik. Felidéztem én is magamban sok mindent ennek hatására. Idegen és mégis ismerős érzések törtek rám, és csak a kiutat kerestem. Nehéz rájönni és belátni, hogy valaki győzött egy legyőzhetetlennek vélt régi szerelem felett. Mégis ez történt. Kicsi C. bármire képes lenne. Érte. Már nem érte, hanem érte, B.ért. Meg is fogja nyerni a csatát. Aki ennyire szeret, az valahogyan mindig megtalálja a módját, hogyan kell győztes hadvezérként felállni a dobogóra.
Szépek és újak lesznek megint. Ellenállás és megtörhetetlenség van az út elején, de elébe kell mennie. A világon a leghatalmasabb, és legáhítottabb dologról van szó, amely annyi szépet és keserűt okozott már. Ekkor mindig a legszívszaggatóbb a sírás. De az mindig segít, mert a könnyek terheket cipelnek kicsiny csepp testükben. Elhullásuk megváltást hoz, és nemes őszinteséget.
Pontosan ez a legszebb benne talán, hogy annyi váratlan dolgot szül egy-egy emberi kapcsolat. Miből lesz szerelem, és ha kialakul, majd biztosan az marad-e. Annyi minden függhet attól, mi dúlhatott a lelkekben annak előtte. A sebeket, amiket összeszedünk mélyek, és hegek maradnak, de ha valaki képes rá, hogy rátegye a kezét, és elfeledtesse létezésével a létezésüket, akkor egészen egyedülálló érzelmeket válthat ki.
Kicsi C. nagyon maga alatt volt ma délután. Ijesztő volt, hogy mennyire szeret. Szereti azt, aki mostanság visszakozik. Rájött, hogy ő kell és senki más. B. egyedülálló számára, és már a hibáit is szereti. Igen a szerelem az jó. Megszépíti az emberi külsőt is, teljesen átvarázsolja a gyarló lényt, aki előtte elképzelhetetlennek tartotta, hogy pont ő és senki más.
Sohasem gondolta volna, hogy volt szerelmének, aki a heget okozta, meséli majd el szívfájdalmát. Ismeretlen érzésként volt eddig számontartva, hogyha majd találkoznak végre, nem akarja majd megint őt. B. viszont rátette a kezét a hegre, és megnyerte a szívét. Varázslatos, hogy ez létezhet, és van. Most reménykedik csak. Bízik benne, hogy az, aki ellen idáig harcolt mellette marad. Talán mindörökre. Bár szinte banálisan hangzik. Felidéztem én is magamban sok mindent ennek hatására. Idegen és mégis ismerős érzések törtek rám, és csak a kiutat kerestem. Nehéz rájönni és belátni, hogy valaki győzött egy legyőzhetetlennek vélt régi szerelem felett. Mégis ez történt. Kicsi C. bármire képes lenne. Érte. Már nem érte, hanem érte, B.ért. Meg is fogja nyerni a csatát. Aki ennyire szeret, az valahogyan mindig megtalálja a módját, hogyan kell győztes hadvezérként felállni a dobogóra.
Szépek és újak lesznek megint. Ellenállás és megtörhetetlenség van az út elején, de elébe kell mennie. A világon a leghatalmasabb, és legáhítottabb dologról van szó, amely annyi szépet és keserűt okozott már. Ekkor mindig a legszívszaggatóbb a sírás. De az mindig segít, mert a könnyek terheket cipelnek kicsiny csepp testükben. Elhullásuk megváltást hoz, és nemes őszinteséget.
Again and again
Újból
Egymásra vártunk, ki tudja hogyan
Telt az idő, addig amíg ismeretlen vizeken
Eveztünk mindketten, és nem voltunk szerettek.
Rád nézek, és rabul ejtesz,
Többé halkan- suttogom- bízom nem engedsz,
Tétova öleléseket elhagyok,
Tudhatom már mit és kit akarok.
Neked álmodtam minden mozdulatom,
Álmatlan leszek, ha benned lakhatom.
Újra érzek, jönnek a régi képek,
Elborítanak sötét felhők, amiket
Nem győznék törölni, mely önerőből nem ment,
De most két lábon állok, itt vagy nekem.
Édes a hangod, ahogyan nekem mondod,
Amit másnak- remélem- sosem fogsz,
Közelségemben magadat adod,
Én pedig már élek, mert nem haldoklok.
Villan felém egy csintalan mosoly,
Léted elragadó vihara elsodor.
Egymásra vártunk, ki tudja hogyan
Telt az idő, addig amíg ismeretlen vizeken
Eveztünk mindketten, és nem voltunk szerettek.
Rád nézek, és rabul ejtesz,
Többé halkan- suttogom- bízom nem engedsz,
Tétova öleléseket elhagyok,
Tudhatom már mit és kit akarok.
Neked álmodtam minden mozdulatom,
Álmatlan leszek, ha benned lakhatom.
Újra érzek, jönnek a régi képek,
Elborítanak sötét felhők, amiket
Nem győznék törölni, mely önerőből nem ment,
De most két lábon állok, itt vagy nekem.
Édes a hangod, ahogyan nekem mondod,
Amit másnak- remélem- sosem fogsz,
Közelségemben magadat adod,
Én pedig már élek, mert nem haldoklok.
Villan felém egy csintalan mosoly,
Léted elragadó vihara elsodor.
2009. szeptember 24., csütörtök
Metamorphoses in the end of life
Fülledt volt a kórterem és rideg. Hiába sütött be a nap, minden szikra csak feleslegesen csillogott számára, már nem az életet jelentette.
Eltelt az idő, hosszú évtizedek sora gyalogolt az emlékezetében, holott a 80.ik x-en túl már az utóbbi pár évben homályosak voltak a múltbéli képek.
Zavartságot érzett és káoszt olykor. Látogatója nem igen akadt, pontosabban három ember tette meg ezt minden héten, akiket néha felismert, olykor nem. Pedig a fia, és két unokája mindent elkövettek, hogy az utolsó éveket boldogabbá tegyék.
Nem beszélt már szinte senkivel sem. A kórházban is azért szerethette a személyzet, avagy az idősek otthonában ahol élt, mert mindenkivel alázatos volt, és csendes. Engedelmeskedett gyermeki módon, és aludt egész nap akár egy újszülött.
Nem volt mindig ilyen. Régen házsártos volt, agresszíven tudott viszonyulni dolgokhoz, imádta a pénzt, és a csillogást. Bárkivel összeveszett, aki nem engedelmeskedett az általa elképzelt világnak. Mindent megtett önmagáért, és a jóllétért. Még börtönben is volt, mert elvakította a hamis pénzcsörgés.
A fiát nem ő nevelte, hanem az édesanyja. Őt ezek a dolgok fiatalon nem érdekelték. Élni akart, minél jobban és intenzívebben. Nem szeretett senkit őszintén, és nem is volt sosem őszinte.
Nem volt jó ember. Nem is törekedett rá soha.
Fülledt volt a kórteremben, holott az ablak nyitva állt. Fölötte ott állt az idősebb unokája és fia. Egy percre sem vette le róluk a szemét. Megváltozott minden. Érezhetően saját maga is. Most, hogy léte megint gyermeki lábakon állt, átváltozott.
Hosszú csend elteltével, mosoly jelent meg az arcán, meleg szeretet, és csak annyit mondott az őt etető szeretteinek, hogy nagyon szereti őket. Komolyan gondolta. Végtelen volt az út előtte, és ez a szeretet is végtelen lett, amit érzett.
Így elmenni hálás, mert nem áttetsző könnyeket csal a szemekbe. Nyomot hagy.
Eltelt az idő, hosszú évtizedek sora gyalogolt az emlékezetében, holott a 80.ik x-en túl már az utóbbi pár évben homályosak voltak a múltbéli képek.
Zavartságot érzett és káoszt olykor. Látogatója nem igen akadt, pontosabban három ember tette meg ezt minden héten, akiket néha felismert, olykor nem. Pedig a fia, és két unokája mindent elkövettek, hogy az utolsó éveket boldogabbá tegyék.
Nem beszélt már szinte senkivel sem. A kórházban is azért szerethette a személyzet, avagy az idősek otthonában ahol élt, mert mindenkivel alázatos volt, és csendes. Engedelmeskedett gyermeki módon, és aludt egész nap akár egy újszülött.
Nem volt mindig ilyen. Régen házsártos volt, agresszíven tudott viszonyulni dolgokhoz, imádta a pénzt, és a csillogást. Bárkivel összeveszett, aki nem engedelmeskedett az általa elképzelt világnak. Mindent megtett önmagáért, és a jóllétért. Még börtönben is volt, mert elvakította a hamis pénzcsörgés.
A fiát nem ő nevelte, hanem az édesanyja. Őt ezek a dolgok fiatalon nem érdekelték. Élni akart, minél jobban és intenzívebben. Nem szeretett senkit őszintén, és nem is volt sosem őszinte.
Nem volt jó ember. Nem is törekedett rá soha.
Fülledt volt a kórteremben, holott az ablak nyitva állt. Fölötte ott állt az idősebb unokája és fia. Egy percre sem vette le róluk a szemét. Megváltozott minden. Érezhetően saját maga is. Most, hogy léte megint gyermeki lábakon állt, átváltozott.
Hosszú csend elteltével, mosoly jelent meg az arcán, meleg szeretet, és csak annyit mondott az őt etető szeretteinek, hogy nagyon szereti őket. Komolyan gondolta. Végtelen volt az út előtte, és ez a szeretet is végtelen lett, amit érzett.
Így elmenni hálás, mert nem áttetsző könnyeket csal a szemekbe. Nyomot hagy.
4my people
Megveszek utánad.
Annyira egyedülállóan kellenél,
Hogy elképzelhetetlen, amit művelsz velem.
Sorokban állnak bennem a magányban
Megfürdött hajnalok,
És elvesznék egy-egy utolsó ölelésben.
Minden álom a múlté, félek
Nem ismerlek majd meg, mikor itt leszel.
A sorsom, mit kezedbe veszel,
Bánj vele kegyetlen szeretettel.
Hagyd magad őrjöngve széttépni általam,
Látod, tátong a semmi utánam.
Annyira egyedülállóan kellenél,
Hogy elképzelhetetlen, amit művelsz velem.
Sorokban állnak bennem a magányban
Megfürdött hajnalok,
És elvesznék egy-egy utolsó ölelésben.
Minden álom a múlté, félek
Nem ismerlek majd meg, mikor itt leszel.
A sorsom, mit kezedbe veszel,
Bánj vele kegyetlen szeretettel.
Hagyd magad őrjöngve széttépni általam,
Látod, tátong a semmi utánam.
2009. szeptember 22., kedd
We belong
Hajnalok süppednek a lábam alatt,
Kiéhezve-meggyötörve, tehetetlen
Vagyok, mert itt maradtam,
Örömöt kaptam és valaha adtam,
De éjjek sűrű ködébe csúszik mi
Valaha enyém volt, síri a csend.
Szárnyas mivoltom teszem elé
Minden megpróbáltatásnak és zaklatott
Létállapotnak, mert gyönyörű lesz a reggel,
Ahogy a pirkadat szerelmében fürödve,
Lassan elengedi magát, öröklétre szánta önmagát.
Éjszakák kísértenek, minden alkalommal
Színekben és illatokban ébredek,
Nélküled.
Filmajánlónk következik erre a hónapra sok szeretettel mindezt.
Quentin Tarantino ugyan ténylegesen nagy kedvencem, de most minden ostoba elfogultságom eldobom, és büszkén kijelentem, hogy nagyon jól sikerült a Becstelen Brigantik. Fergeteges színészi játék, megfűszerezve Brad Pitt lehengerlő akcentusával, a harmadik birodalom utopisztikus lerombolásával, és egy falka zsidóról, akik gonosz nácikat ölnek kedvükre skalpolva.
Fejezetekre bontott klasszis, történelmi lábakon álló feketekomédia és szatíra együttese.
Most, hogy amúgyis napirenden van a zsidótéma, és mindig valahogyan szóbakerül a Hitler vezette Németország is, abszolút telitalálat.
Élvezhető, velős, hosszúsága ellenére nagyon is érdekes.
Ezt vártuk el ezt szoktuk meg. Respect Tarantino. Van új a nap alatt.
Következő filmes cél Almadovar legújabb Penelopé Crúz- zal meghintett filmecskéje.
Szép hajnalt barátaim.
Kiéhezve-meggyötörve, tehetetlen
Vagyok, mert itt maradtam,
Örömöt kaptam és valaha adtam,
De éjjek sűrű ködébe csúszik mi
Valaha enyém volt, síri a csend.
Szárnyas mivoltom teszem elé
Minden megpróbáltatásnak és zaklatott
Létállapotnak, mert gyönyörű lesz a reggel,
Ahogy a pirkadat szerelmében fürödve,
Lassan elengedi magát, öröklétre szánta önmagát.
Éjszakák kísértenek, minden alkalommal
Színekben és illatokban ébredek,
Nélküled.
Filmajánlónk következik erre a hónapra sok szeretettel mindezt.
Quentin Tarantino ugyan ténylegesen nagy kedvencem, de most minden ostoba elfogultságom eldobom, és büszkén kijelentem, hogy nagyon jól sikerült a Becstelen Brigantik. Fergeteges színészi játék, megfűszerezve Brad Pitt lehengerlő akcentusával, a harmadik birodalom utopisztikus lerombolásával, és egy falka zsidóról, akik gonosz nácikat ölnek kedvükre skalpolva.
Fejezetekre bontott klasszis, történelmi lábakon álló feketekomédia és szatíra együttese.
Most, hogy amúgyis napirenden van a zsidótéma, és mindig valahogyan szóbakerül a Hitler vezette Németország is, abszolút telitalálat.
Élvezhető, velős, hosszúsága ellenére nagyon is érdekes.
Ezt vártuk el ezt szoktuk meg. Respect Tarantino. Van új a nap alatt.
Következő filmes cél Almadovar legújabb Penelopé Crúz- zal meghintett filmecskéje.
Szép hajnalt barátaim.
2009. szeptember 7., hétfő
2009. szeptember 3., csütörtök
Faint
Egyetlen mosoly tehetne engem tönkre
Miattad, és elragadóbb nincsen ennél.
Valahol fájlalom a szívem és suttogó jelen
Létezik közöttünk, sejtéseimben élsz.
Bizonytalanok vagyunk,
Talán rossz úton haladunk,
De nem én választottalak, ahogyan te sem
Engem, így valahogy boldognak kell lennem,
Nélküled nem lehetek,
Gyenge minden tagom, ha szeretek,
Képzelet játszadozik éjszakákat,
Magam mellett tudhatnálak,
Nem adhatod magad, én sem magamat,
Valótlan a lét, és nem akarok harcokat.
Végignézve rajtad,
Tudom, hogy most születsz majd meg,
Nyitott, tépett szárnyaid maholnap
Újakra cseréled.
Miattad, és elragadóbb nincsen ennél.
Valahol fájlalom a szívem és suttogó jelen
Létezik közöttünk, sejtéseimben élsz.
Bizonytalanok vagyunk,
Talán rossz úton haladunk,
De nem én választottalak, ahogyan te sem
Engem, így valahogy boldognak kell lennem,
Nélküled nem lehetek,
Gyenge minden tagom, ha szeretek,
Képzelet játszadozik éjszakákat,
Magam mellett tudhatnálak,
Nem adhatod magad, én sem magamat,
Valótlan a lét, és nem akarok harcokat.
Végignézve rajtad,
Tudom, hogy most születsz majd meg,
Nyitott, tépett szárnyaid maholnap
Újakra cseréled.
2009. augusztus 30., vasárnap
Incence and candles
Csukott szemhéjam halott szegleteiben
Keresem a múlt foszlányok harmóniáját.
Kétségkívül a szerelem menthetett meg akkor.
Mások voltunk, gyermekien ragaszkodóak.
Végtelenített időket éltünk, fájlaló
Idill, harcok hevertek előttünk.
Neked mindent elmondok.
Várok, félt ez a csendes titok,
Melyet őrzők, és értelmetlen lett minden,
Haláltusámnak vetettél véget idebenn.
Tágra nyílt szemeimmel keresem a napokban
Mindazt, ami értelmet kölcsönözhet.
Ha majd megtalálom az elhullott szerepeket,
Tied lehetek.
Így ismersz majd meg.
Egyetlen könnycsepp hullik a semmibe,
Útja végén szétroppanva tárulkozik ki,
Remegő teste, így értelmet nyerve,
Harcok sorát elfeledve,
Megkapaszkodhat a végtelenbe.
Prince a favorit.
Betti babáknak különösen fogyasztásra szánva.
Szép gloomy sunday-t.
Keresem a múlt foszlányok harmóniáját.
Kétségkívül a szerelem menthetett meg akkor.
Mások voltunk, gyermekien ragaszkodóak.
Végtelenített időket éltünk, fájlaló
Idill, harcok hevertek előttünk.
Neked mindent elmondok.
Várok, félt ez a csendes titok,
Melyet őrzők, és értelmetlen lett minden,
Haláltusámnak vetettél véget idebenn.
Tágra nyílt szemeimmel keresem a napokban
Mindazt, ami értelmet kölcsönözhet.
Ha majd megtalálom az elhullott szerepeket,
Tied lehetek.
Így ismersz majd meg.
Egyetlen könnycsepp hullik a semmibe,
Útja végén szétroppanva tárulkozik ki,
Remegő teste, így értelmet nyerve,
Harcok sorát elfeledve,
Megkapaszkodhat a végtelenbe.
Prince a favorit.
Betti babáknak különösen fogyasztásra szánva.
Szép gloomy sunday-t.
2009. augusztus 24., hétfő
Unfaithfull
Mámoros napokat élt akkor X és nem tudta hova tenni az élete merre is fog tartani, habár az idő múlása néha kétségbeejtően húsbamarkoló. Persze a dolgoknak meg kell felelni az életet nem mi választjuk, társadalmi és egyéb szociális és különféle kötelességeink megölnek bennünket és hasonló gondolatok.
Mikor lesz végre csend? Ez a nagy kérdés. Csak a válasz nincsen meg rá, mert a halál elcsépelt fogalmát bedobni most szánalmas lenne. Nem. Az élet és a körforgás közepette, a szerepek sűrű káoszában, az ismeretlenek és ismerősök dzsungelében, ebben az üvöltő és férgesedő hajszában, mikor lesz végre csend?
Unta már, hogy mindig minden hét a hétfővel kezdődik és a vasárnappal ér véget. Gyűlölte, hogy mindig meg vannak a szokásos körök, melyek mostmár inkább harcra késztetik, mint bármi másra. Elevenséget akart, rendet és legfőképpen csendet.
Rég volt már nyugalom a lelkében. Holott X igazán nem volt öreg, sőt élete teljes erejében volt, a boldog fiatalság még igencsak ölelte szorosan. Mégis néha olyan unottsággal tudott a környezetére és a világra tekinteni, mintha 92 küzdelmes és keserves évet élt volna, és már csak emlékezni kellene, és valóban az elcsépelt véget várni. Az élet hiába, de nagyon kimerítő bármilyen szakaszában van is. Boldogság vagy épp sebeket szaggató hisztéria? Teljesen mindegy. Taláncsak a szívnek kevéssé megterhelő. Nagy kérdésekbe ütközünk és helytelen válaszokat kapunk.
X minden erejét összeszedve bízott benne, hogy az égiek kimentik ezen súlyos tények alól. Vallásos volt, de nem gyakorolta sosem, éppcsak bízott benne, hogy ha minden elveszik egy-egy esős napon akkor majd lesz kiben a csendet meglelni. A boldogságot is szerette, de tudta, hogy ugyanúgy annak kedves párját, a 'talanságot'is el kell tudni viselni, mert ezek váltják egymást, csak néha hasonló ruhát viselnek, és hajlamosak vagyunk a váltásokat nem észrevenni, vagy csak későn, már átöltözéskor.
Valójában, ha az ember egyetlen ostoba és banális fogalom mögé rejtőzik, akkoris meg lehet fogalmazni, mi ez a rettegés néha minden ember életében...bizonytalanság. Igen ez jó lesz. Találóan hangzik, telített jelentésekkel megáldva.
Igen, amióta tán kiűzettünk X hite szerint az édenkertből, azóta bizonytalanságra vagyunk rendeltetve. Minden területén az életünknek, a közhelyek felsorolása nélkül.
Valójában őrületes. Mert gondolkodjunk csak...mi jelent biztonságot? X találgatott sokáig, pénz, társ, isten tudja. Igen Y megtalálása valóban egyfajta biztonság, de nem minden, mivel létében neki is benne van, akárcsak X-nek, hogy bizonytalanságából fakadóan hűtlen lesz korábbi hangzatos ígéreteihez, és elmegy újra bizonytalanságot okozva. Pedig igen, anno Szókratész is ezen gondolkodott, mint ahogyan Platón ezt hűn vissza is adta az utókornak a Lakoma keretein belül. Voltak a gömbemberek, és mindenki szétszakadása után, minden kicsi fél keresi a régi párját, akivel ősidőktől egyek voltak és lesznek. Teljesen mindegy, hogy milyen is a fél részecske, mindenki kívánalmai szerint találja meg a párját, mert a ffi+nő pár a naptól, az azonos nemű pár a holdtól származik. Még ez is meg van oldva, láss csodát 21.század.
De mindez mese. Ezt X amúgy sem kezelte másképp. Gyönyörű mese, de az marad, és nem épül be a valóságba, bármennyire is szeretnénk.
Noshát akkor mi is avagy ki is az, aki a csendet megadja mely harmonikus és egyedi, és nem életünk végén következik be. Nevezhetjük-e Y-nak, mikor Y maga is bizonytalansággal van megáldva.
X félelmet érzett. Talán nem kellett volna ennyire belemenni a részletekbe, mert az igazság mindig kiborító. Tényfeltárás pedig csak részben történik.
Volt valaha neki is Y-ja, egészen sajátos. Szerette minden vonását. Csak hát megfertőzte őt is a bizonytalanság. Ezért, most az ő saját Y-ja másé lett. Hol van itt tehát a híres gömbsztori? Csalódás, de sehol, mert Y nagyon jól tűri, hogy most más Y-ja már egy ideje, sőt jobban is passzolnak, aztán évek múlva, lehet megint beüt a vég, és megint elhajózik máshoz, amíg nem éri utol az az érzés.
Ezt kellene leküzdeni. Erre kereste X a választ. Keresheti. Tudta ő is, hogy nem érdemes. Ezért unja néhol a dolgokat. Mert az emberi elme, minden valahova szeretne tenni, a fogalmakban és tárgyakban, és az egész kiépített rendszerben, minden magabiztosan áll. Csak az emberek olyanok, mint a beszorult legyek, keringenek, megpihennek, halni készülnek, nem kapnak levegőt, szárnyalnak, örömükben zümmögnek, de valójában csak vannak. Rideg és hihetetlen, hogy a félelem tárgya mindig a bizonytalanság.
X elálmosodott. Lehet, hogy holnaptól saját Q-ja lesz. Sosem lehet tudni. Csak azt a csendet lehetne meglelni, mely megöli a rettegett érzést. De ezek harca örök.
Mikor lesz végre csend? Ez a nagy kérdés. Csak a válasz nincsen meg rá, mert a halál elcsépelt fogalmát bedobni most szánalmas lenne. Nem. Az élet és a körforgás közepette, a szerepek sűrű káoszában, az ismeretlenek és ismerősök dzsungelében, ebben az üvöltő és férgesedő hajszában, mikor lesz végre csend?
Unta már, hogy mindig minden hét a hétfővel kezdődik és a vasárnappal ér véget. Gyűlölte, hogy mindig meg vannak a szokásos körök, melyek mostmár inkább harcra késztetik, mint bármi másra. Elevenséget akart, rendet és legfőképpen csendet.
Rég volt már nyugalom a lelkében. Holott X igazán nem volt öreg, sőt élete teljes erejében volt, a boldog fiatalság még igencsak ölelte szorosan. Mégis néha olyan unottsággal tudott a környezetére és a világra tekinteni, mintha 92 küzdelmes és keserves évet élt volna, és már csak emlékezni kellene, és valóban az elcsépelt véget várni. Az élet hiába, de nagyon kimerítő bármilyen szakaszában van is. Boldogság vagy épp sebeket szaggató hisztéria? Teljesen mindegy. Taláncsak a szívnek kevéssé megterhelő. Nagy kérdésekbe ütközünk és helytelen válaszokat kapunk.
X minden erejét összeszedve bízott benne, hogy az égiek kimentik ezen súlyos tények alól. Vallásos volt, de nem gyakorolta sosem, éppcsak bízott benne, hogy ha minden elveszik egy-egy esős napon akkor majd lesz kiben a csendet meglelni. A boldogságot is szerette, de tudta, hogy ugyanúgy annak kedves párját, a 'talanságot'is el kell tudni viselni, mert ezek váltják egymást, csak néha hasonló ruhát viselnek, és hajlamosak vagyunk a váltásokat nem észrevenni, vagy csak későn, már átöltözéskor.
Valójában, ha az ember egyetlen ostoba és banális fogalom mögé rejtőzik, akkoris meg lehet fogalmazni, mi ez a rettegés néha minden ember életében...bizonytalanság. Igen ez jó lesz. Találóan hangzik, telített jelentésekkel megáldva.
Igen, amióta tán kiűzettünk X hite szerint az édenkertből, azóta bizonytalanságra vagyunk rendeltetve. Minden területén az életünknek, a közhelyek felsorolása nélkül.
Valójában őrületes. Mert gondolkodjunk csak...mi jelent biztonságot? X találgatott sokáig, pénz, társ, isten tudja. Igen Y megtalálása valóban egyfajta biztonság, de nem minden, mivel létében neki is benne van, akárcsak X-nek, hogy bizonytalanságából fakadóan hűtlen lesz korábbi hangzatos ígéreteihez, és elmegy újra bizonytalanságot okozva. Pedig igen, anno Szókratész is ezen gondolkodott, mint ahogyan Platón ezt hűn vissza is adta az utókornak a Lakoma keretein belül. Voltak a gömbemberek, és mindenki szétszakadása után, minden kicsi fél keresi a régi párját, akivel ősidőktől egyek voltak és lesznek. Teljesen mindegy, hogy milyen is a fél részecske, mindenki kívánalmai szerint találja meg a párját, mert a ffi+nő pár a naptól, az azonos nemű pár a holdtól származik. Még ez is meg van oldva, láss csodát 21.század.
De mindez mese. Ezt X amúgy sem kezelte másképp. Gyönyörű mese, de az marad, és nem épül be a valóságba, bármennyire is szeretnénk.
Noshát akkor mi is avagy ki is az, aki a csendet megadja mely harmonikus és egyedi, és nem életünk végén következik be. Nevezhetjük-e Y-nak, mikor Y maga is bizonytalansággal van megáldva.
X félelmet érzett. Talán nem kellett volna ennyire belemenni a részletekbe, mert az igazság mindig kiborító. Tényfeltárás pedig csak részben történik.
Volt valaha neki is Y-ja, egészen sajátos. Szerette minden vonását. Csak hát megfertőzte őt is a bizonytalanság. Ezért, most az ő saját Y-ja másé lett. Hol van itt tehát a híres gömbsztori? Csalódás, de sehol, mert Y nagyon jól tűri, hogy most más Y-ja már egy ideje, sőt jobban is passzolnak, aztán évek múlva, lehet megint beüt a vég, és megint elhajózik máshoz, amíg nem éri utol az az érzés.
Ezt kellene leküzdeni. Erre kereste X a választ. Keresheti. Tudta ő is, hogy nem érdemes. Ezért unja néhol a dolgokat. Mert az emberi elme, minden valahova szeretne tenni, a fogalmakban és tárgyakban, és az egész kiépített rendszerben, minden magabiztosan áll. Csak az emberek olyanok, mint a beszorult legyek, keringenek, megpihennek, halni készülnek, nem kapnak levegőt, szárnyalnak, örömükben zümmögnek, de valójában csak vannak. Rideg és hihetetlen, hogy a félelem tárgya mindig a bizonytalanság.
X elálmosodott. Lehet, hogy holnaptól saját Q-ja lesz. Sosem lehet tudni. Csak azt a csendet lehetne meglelni, mely megöli a rettegett érzést. De ezek harca örök.
2009. augusztus 23., vasárnap
Tears of the past
Szeretlek. Hagyj nekem békét.
Nekem más minden érintés,
Mint ahogyan régen Te hozzám értél,
Mégis élve maradtam, magamra támaszkodtam,
Felépültem, romhalmazból, eleven valósággá,
Mégis szilánkosra törted mindenem,
Álmatlanságom benned meglelem,
Többé véletlenül sem szerethetek, ez az átok
Majd új utakat nyithat meg,
Könnyeid rászáradnak múltbeli arcomra,
Gyalázatot köpnek minden harcomra,
Végletekben keresek,
Már nélküled s talán ellened.
Hiányzol. Már nem szeretlek.
Nehéz így búcsút mondani,
Ha fogod a karom, de közben más karjában leled
Oltalmad, mely mindennél fontosabb,
Engem ki véd meg, ha félek?
Ki szeret majd, ha intek majd a létnek?
Minden mozdulatom, minden arcvonásom,
Egyesével összegyűjtöm, és elveszem,
Itt van, megmutatom, már nem neked dobog a szívem,
De ijesztő a hajnal, mert másnak sem ajánlom magam,
Érzékelhetően elhaltam.
Hogy lettél az idő suttogása alatt,
Ennyire ismeretlenül rideg, és hallgatag?
Paradox valódat eldobod, és fogadalmad
Egyre nehezebb lesz, hiába tagadod.
Csak tudd, megvárlak.
Rideg leszek, és karomba zárlak.
Nekem más minden érintés,
Mint ahogyan régen Te hozzám értél,
Mégis élve maradtam, magamra támaszkodtam,
Felépültem, romhalmazból, eleven valósággá,
Mégis szilánkosra törted mindenem,
Álmatlanságom benned meglelem,
Többé véletlenül sem szerethetek, ez az átok
Majd új utakat nyithat meg,
Könnyeid rászáradnak múltbeli arcomra,
Gyalázatot köpnek minden harcomra,
Végletekben keresek,
Már nélküled s talán ellened.
Hiányzol. Már nem szeretlek.
Nehéz így búcsút mondani,
Ha fogod a karom, de közben más karjában leled
Oltalmad, mely mindennél fontosabb,
Engem ki véd meg, ha félek?
Ki szeret majd, ha intek majd a létnek?
Minden mozdulatom, minden arcvonásom,
Egyesével összegyűjtöm, és elveszem,
Itt van, megmutatom, már nem neked dobog a szívem,
De ijesztő a hajnal, mert másnak sem ajánlom magam,
Érzékelhetően elhaltam.
Hogy lettél az idő suttogása alatt,
Ennyire ismeretlenül rideg, és hallgatag?
Paradox valódat eldobod, és fogadalmad
Egyre nehezebb lesz, hiába tagadod.
Csak tudd, megvárlak.
Rideg leszek, és karomba zárlak.
Madonna Madonna Madonna my baby my
Augusztus 22.ike...mennyi kis elvetemült rajongó várta ezt a napot, epekedve, hogy végre hazánkba is ellátogat a Díva, mert rettentően megérdemeljük.
A rémhírek már tegnap szárnyat kaptak, miszerint rengetegen vannak, sokan kint aludtak, hogy a legjobb helyekre tegyenek szert. Én betegségem teljes dimenziójában élve, rendesen elkapott valami, nyugodtam kijelentettem, hogy ráérünk kimenni.
Így is lett, alig élve, lázasan, és tbc-s hangokat produkálva, kimentem sokadmagammal, és unbelievable dolog történt. Ugyanis ha jól saccolok, kb.4 méterre álltam oldalt a lábától az én drágámnak. A végén pedig esőben fürödtünk, és akkor még közelebb sodródtam nagyjából karnyújtásnyira. Sosem gondoltam volna...Gyönyörűséges kis Madonna, megint nem volt mindennapi így harmadjára sem.
A Frozen, mint a show újdonsága teli torokból, a You must love me és a Devil wouldn't recognize you félig sírósan, a La isla bonita és a Like a prayer, nemkülönben a The beat goes on és a Spanish Lession extázisban. Hosszú a sor, temérdek sok szám, elfogulatlanságom félretéve és annyit mondok PERFECTO. Ellentétben Paul Oakenfolddal, aki kissé mintha unta volna a dolgokat, de azért próbált játszani néhány karmozgással egybefonva.
MADONNA gyönyörű vagy, tökéletes, messzemenőkig profi, elementáris szórakozás.
Más:
Sziget 2009 legjobb előadói saját ízlés szerint következnek, objektív álcába bújva.
Paul Oakenfold hát hagyj ne mondjam azt, hogy elég rendeset csalódtam, remélem egyszer visszafordít a híres lemezlovas...Armin van Buuren hát azt hiszem övé az aranyérem, retteneteset alkotott a sziget 2.napján a nagyjából 120fokos sátorban. Erick Prydz úgyszintén nagy tiszteletem. Félelmetes ritmusok. Magyar drágáinkból pedig természetesen Slam Jr. Respect.
Továbbiakban értékelhető session abszolút a csúcson, vitathatatlan fölénnyel, kis barátaimmal nagyot csörögtünk rája, Fatboy Slim. Tavaly Soundon is fergeteg volt, hát még idén..komolyság. Placebo tűrhető, kissé lassan kiszámítható nyugodtsággal, de valóban tetszetősen adták magukat, nekem tetszett.
Aki még e blog sorait méltán koptathatja az Pendulum, nem találok szavakat. Prodigy 3 évvel ezelőtt számomra sokkal nagyobbat durrant, de ez sem volt rossz azért. Szintén hallgatható kategória Faith no More, kis nosztalgia rokkos módra nyersen.
Arany Málna díjat kap tőlem továbbá a Manic Street Preachers, Erick Sumo, Paul Oakenfold sajnos, Szeifert és még sokan mások...
Ennyit a zenékről és nyári fesztiválokról, megint nyugodt vizeken járunk, jön az ősz, kissé betegesen várakozva, versekkel és remélhetőleg sok kellemes újdonsággal telve. Szép vasárnap éjjelt, mesét, álmot, mámort.:D
LiVe amikor még nem este volt.:D
A rémhírek már tegnap szárnyat kaptak, miszerint rengetegen vannak, sokan kint aludtak, hogy a legjobb helyekre tegyenek szert. Én betegségem teljes dimenziójában élve, rendesen elkapott valami, nyugodtam kijelentettem, hogy ráérünk kimenni.
Így is lett, alig élve, lázasan, és tbc-s hangokat produkálva, kimentem sokadmagammal, és unbelievable dolog történt. Ugyanis ha jól saccolok, kb.4 méterre álltam oldalt a lábától az én drágámnak. A végén pedig esőben fürödtünk, és akkor még közelebb sodródtam nagyjából karnyújtásnyira. Sosem gondoltam volna...Gyönyörűséges kis Madonna, megint nem volt mindennapi így harmadjára sem.
A Frozen, mint a show újdonsága teli torokból, a You must love me és a Devil wouldn't recognize you félig sírósan, a La isla bonita és a Like a prayer, nemkülönben a The beat goes on és a Spanish Lession extázisban. Hosszú a sor, temérdek sok szám, elfogulatlanságom félretéve és annyit mondok PERFECTO. Ellentétben Paul Oakenfolddal, aki kissé mintha unta volna a dolgokat, de azért próbált játszani néhány karmozgással egybefonva.
MADONNA gyönyörű vagy, tökéletes, messzemenőkig profi, elementáris szórakozás.
Más:
Sziget 2009 legjobb előadói saját ízlés szerint következnek, objektív álcába bújva.
Paul Oakenfold hát hagyj ne mondjam azt, hogy elég rendeset csalódtam, remélem egyszer visszafordít a híres lemezlovas...Armin van Buuren hát azt hiszem övé az aranyérem, retteneteset alkotott a sziget 2.napján a nagyjából 120fokos sátorban. Erick Prydz úgyszintén nagy tiszteletem. Félelmetes ritmusok. Magyar drágáinkból pedig természetesen Slam Jr. Respect.
Továbbiakban értékelhető session abszolút a csúcson, vitathatatlan fölénnyel, kis barátaimmal nagyot csörögtünk rája, Fatboy Slim. Tavaly Soundon is fergeteg volt, hát még idén..komolyság. Placebo tűrhető, kissé lassan kiszámítható nyugodtsággal, de valóban tetszetősen adták magukat, nekem tetszett.
Aki még e blog sorait méltán koptathatja az Pendulum, nem találok szavakat. Prodigy 3 évvel ezelőtt számomra sokkal nagyobbat durrant, de ez sem volt rossz azért. Szintén hallgatható kategória Faith no More, kis nosztalgia rokkos módra nyersen.
Arany Málna díjat kap tőlem továbbá a Manic Street Preachers, Erick Sumo, Paul Oakenfold sajnos, Szeifert és még sokan mások...
Ennyit a zenékről és nyári fesztiválokról, megint nyugodt vizeken járunk, jön az ősz, kissé betegesen várakozva, versekkel és remélhetőleg sok kellemes újdonsággal telve. Szép vasárnap éjjelt, mesét, álmot, mámort.:D
LiVe amikor még nem este volt.:D
2009. augusztus 7., péntek
Free your mind
Újabb hónapba léptünk, a legszebb augusztusba, tehát mindenféleképpen örülni kell, és éltetni a nyár tombolását még így az utolsó hetekben.
Sok minden nem történt, nincs jelenleg új filmajánlóm, versek mindig akadnak, főleg hajnalban hazafelé fogalmazódnak a fejemben, és a zene is mindig örömöt nyújt és átadható.
Ezúton is köszönteném Andi alias madonnafan-t, aki 3. rendszeres olvasóm lett, és aki nemsokára hazalátogat egy jó pár emlékezetes bulit begyűjtvén majd. Éljen a Sziget, melyen szinte minden évben összegyűlik a hőn szeretett baráti tábor.:D
Más képek jutottak eszembe a minap.
Egészen halálközeli, síri hangulat gyötört.
Annyira sajnáltam magamat,
Sok-sok csalódás megtört.
Szeretni akarlak, ugyanúgy- máshogyan,
Neked minden éjjel marad álmatlan,
Mert nem ismerlek, kiérdemellek,
Végtelen fények benned táncot lejtenek.
Jó lenne, ha néha pihentetném a lelkem.
Olykor egyre nehezebb vele.
Hidegen végigcsinálni mindezt lehetetlen.
Valami teljesen más kellene.
Gyűlölni vágyok mindennap-soha,
Nekem elég az éjszakák mámora,
Nem találom a kellő fekhelyet,
S lassan elpusztulok meglehet.
Sok minden nem történt, nincs jelenleg új filmajánlóm, versek mindig akadnak, főleg hajnalban hazafelé fogalmazódnak a fejemben, és a zene is mindig örömöt nyújt és átadható.
Ezúton is köszönteném Andi alias madonnafan-t, aki 3. rendszeres olvasóm lett, és aki nemsokára hazalátogat egy jó pár emlékezetes bulit begyűjtvén majd. Éljen a Sziget, melyen szinte minden évben összegyűlik a hőn szeretett baráti tábor.:D
Más képek jutottak eszembe a minap.
Egészen halálközeli, síri hangulat gyötört.
Annyira sajnáltam magamat,
Sok-sok csalódás megtört.
Szeretni akarlak, ugyanúgy- máshogyan,
Neked minden éjjel marad álmatlan,
Mert nem ismerlek, kiérdemellek,
Végtelen fények benned táncot lejtenek.
Jó lenne, ha néha pihentetném a lelkem.
Olykor egyre nehezebb vele.
Hidegen végigcsinálni mindezt lehetetlen.
Valami teljesen más kellene.
Gyűlölni vágyok mindennap-soha,
Nekem elég az éjszakák mámora,
Nem találom a kellő fekhelyet,
S lassan elpusztulok meglehet.
2009. július 23., csütörtök
Poor Leno
Ki vagy te, amikor én nem vagyok?
Ki vagyok én, mikor nem létezel?
Merre tartok, ha lassan sorvadok?
Mit kezdjek maroknyi képekkel?
Nekem álmok jönnek,
Félszegen beférkőznek,
Nincsen kétség avagy vágy
Bennem, hogy többet kérnem
Lehetetlen.
Ki voltam azelőtt, mikor most élek?
Ki voltál te, ha tudtad, hogy félek?
Hol vagy most elsápad az arcom,
Hol vagyok én, ha utat tör a fájdalom?
Nincsenek erre szavak, az emberi lét
Küzdelmekből fakad,
Hiába szeretnél végletekben,
Ha emberséged erre képtelen,
Mert telhetetlen.
Kimeríthetetlen az ócska szerepekben.
Erről nem írtam, de várakozáson sajnos alul teljesített a Röyksopp, melyet annyi kedves barátommal szerettünk volna napokig-hetekig emlegetni. Készen volt a banda, és nem jutotta csak léha dallamokra...Ettől függetlenül élvezhető volt máramennyire, és rettenetesen rövid. Minden számot, ami híresebb volt, eljátszottak becsülettel, de az eufória elmaradt. Ilyen is van, marad a továbbra is sok szeretett szám, és remélhetőleg legközelebb jobban teljesítenek a fiatalok.
Ki vagyok én, mikor nem létezel?
Merre tartok, ha lassan sorvadok?
Mit kezdjek maroknyi képekkel?
Nekem álmok jönnek,
Félszegen beférkőznek,
Nincsen kétség avagy vágy
Bennem, hogy többet kérnem
Lehetetlen.
Ki voltam azelőtt, mikor most élek?
Ki voltál te, ha tudtad, hogy félek?
Hol vagy most elsápad az arcom,
Hol vagyok én, ha utat tör a fájdalom?
Nincsenek erre szavak, az emberi lét
Küzdelmekből fakad,
Hiába szeretnél végletekben,
Ha emberséged erre képtelen,
Mert telhetetlen.
Kimeríthetetlen az ócska szerepekben.
Erről nem írtam, de várakozáson sajnos alul teljesített a Röyksopp, melyet annyi kedves barátommal szerettünk volna napokig-hetekig emlegetni. Készen volt a banda, és nem jutotta csak léha dallamokra...Ettől függetlenül élvezhető volt máramennyire, és rettenetesen rövid. Minden számot, ami híresebb volt, eljátszottak becsülettel, de az eufória elmaradt. Ilyen is van, marad a továbbra is sok szeretett szám, és remélhetőleg legközelebb jobban teljesítenek a fiatalok.
2009. július 22., szerda
New order
Köszöntöm második rendszeres olvasómat, aki hivatalosan is meg van jelenítve a blog oldalában, és ezentúl idetartozik.
Kedves Frida, remélhetőleg elnyerem a tetszést, illetve ismétlünk egy tavalyi közös szigetes mulatozást...( nem hirdetni, de a kisebbségi sátrak egyikében, Fridával hajnalban pózoltunk, rendszerint a színpadon..)
Szép estét, csodát, szerelmet, minden kegyelmet!:D
Csak Fridának és természetesen Viktornak szóljon a következő szépség:
Madonna: Frozen
Kedves Frida, remélhetőleg elnyerem a tetszést, illetve ismétlünk egy tavalyi közös szigetes mulatozást...( nem hirdetni, de a kisebbségi sátrak egyikében, Fridával hajnalban pózoltunk, rendszerint a színpadon..)
Szép estét, csodát, szerelmet, minden kegyelmet!:D
Csak Fridának és természetesen Viktornak szóljon a következő szépség:
Madonna: Frozen
2009. július 20., hétfő
Do somethin'
Új fényekkel teli harsonás dallamok ragadnak el, melyben önmagam lehetek egészen. Minden szürke és tompa árny eltűnhet, ha a lépések akarattal irányulnak ellene a befogadhatatlannak. Kerestem, de nem találtam magamhoz passzoló, kiegészítő láncszemet, ezért újra indul a hajtóvadászat, letisztulva és tisztán, szürkületkor újraéledve, erőben gazdagon, és pillák közt más sugarakkal. Kábulat ami befogad, önmagamnak visszaad, és létem teljes mértékben megbecsüli, küzdelemre született, harcra, vigaszra, féktelen szavakra. Szerelmesen belevetem magam az ámulatba, minden szépnek végtelen adózva, és nem közösködöm többé, sorakozom az új érkezők mögé. Hallom a hangod, azt a lágy, mindennap simogató hangod, látom a szemed, mely csak engem érthet meg, és nekem teremtettet. Végtelen szeretlek, sosem feledlek, pedig nem ismerlek, hagyom eltűnni a lelked, és ha boldog leszel én elbújok, és megkereslek. Érted mindent megteszek, újraéledsz, mert nagyon szeretlek.
Új fényekkel teli harsonás dallamok ragadnak el, melyben elveszhetek egészen. Maró önsajnálat, ragaszkodás és önzés, elhagynak és visszaadnak mindenkor másnak, létem könnycseppek szórják szét, hiába minden, elveszek, álmokba rejtelek. Új fényekkel teli harsonás dallamokra ébredhetek.
Muszáj: tegnap töltöttem első 3D-s élményem a Jégkorszak 3 epizód keretein belül, nagyon komoly volt, rengeteg ötlettel, sok-sok munkával. Koko mackóval akarunk egy ilyen szemüveget, hogy más színekben láthassuk a külvilágot. Dögös.
Új fényekkel teli harsonás dallamok ragadnak el, melyben elveszhetek egészen. Maró önsajnálat, ragaszkodás és önzés, elhagynak és visszaadnak mindenkor másnak, létem könnycseppek szórják szét, hiába minden, elveszek, álmokba rejtelek. Új fényekkel teli harsonás dallamokra ébredhetek.
Muszáj: tegnap töltöttem első 3D-s élményem a Jégkorszak 3 epizód keretein belül, nagyon komoly volt, rengeteg ötlettel, sok-sok munkával. Koko mackóval akarunk egy ilyen szemüveget, hogy más színekben láthassuk a külvilágot. Dögös.
2009. július 19., vasárnap
Good luck again
Nos ez most nem maradhat el...visszatértünk fél órája a messzi Szabolcs megye ölében tartott Tokajból, azon belül is a Rakamaz kemping területéről.
De ja vu....több ezer éve is így gondolkodtam, nem nékem való valahol a valaha rokker fesztivál életérzés..a lényeg, hogy Adam Freeland övön aluli ütést mért rám, közép gyengének nevezhető szettjével, Basementék pedig taroltak a N.O.H.A. nem különben.
Respektálom a dolgokat, és Good Luck for Basement Jaxx for the future..:D
Szép legyen a sundayünk...
De ja vu....több ezer éve is így gondolkodtam, nem nékem való valahol a valaha rokker fesztivál életérzés..a lényeg, hogy Adam Freeland övön aluli ütést mért rám, közép gyengének nevezhető szettjével, Basementék pedig taroltak a N.O.H.A. nem különben.
Respektálom a dolgokat, és Good Luck for Basement Jaxx for the future..:D
Szép legyen a sundayünk...
2009. július 18., szombat
Hot'N'Cold
Úgy hiszem teljesen véletlenül mindig akkor sikerül kimozdulnom, mikor orbitális vihar várható....Frenetikus. Mindenesetre irány Tokaj, melyet sok éve látogattam utoljára, remélem tojás nagyságú jégeső lesz, illetve az elmúltat is megemlítvén, megültük szépen a Balaton Sound egészét, és mivel ez a blog nem naplós élménybeszámoló, így csak ajánlani tudom Muzzaik-ot és nemkülönben Erick Morillot, akik az idei legszebb szetteket produkálták.
Egy stílusos Basement Jaxx bevágás a mai szép viharverte napra:
Végezetül filmajánlónk következik méghozzá a Coco Chanel életét bemutató tanulságos love storyból sadnessbe forduló képsorozat.
Nagy örömömre szolgált, hogy egyáltalán elértük az említett film kezdetét a minap, ami igen tetszett mindenkinek.
Audrey Tatou-t annyira megmondom őszintén, nem kedvelem, de itt kifejezetten briliáns alakítást nyújtott. Nagyon jó beleélés, mimika, játék és szépség.
Hát igen, szokásos nyomorgó és még árva is a kicsi Gabrielle, aki kenyér keresetként performance-okat nyújt tehetős iszákosoknak, ez idáig hajazunk Edith Piaf életére, aztán egyszer csak a varrodában, ahol dolgozik nappalonként, meglátogatja egy lelkes segíteni szándékozó gazdag és még ki tudja mi középkorú fiatalember, Balsan.
Balsan az első, aki mellesleg egy buta francia dalról Coconak nevezi tüneményünket. Egy szó mint száz, perszehogy testi kontakt is lészen, aztán Coco, a sajátos stílusú és fűző hordására alkalmatlan és képtelen göncöket felvevő Coco, Balsan után megy, és vidéki birtokán, Párizs mellett lesz kitartott, amolyan sajátos módon.
Varrogat a gazdag úrinőnek nem nevezhető pénzszóró és felszínes dámáknak, ki-kiszolgálja a francia pózembert. Láss csodát belép a képbe egy angol és meglehetősen kellemes kivitelű úriember, Boy, aki azonnal szerelemre gyúl, és Coco is vele, legfőképp a tengerparton az automobilban. Ő az, aki bíztatja az emancipáció várományosaként, és aztán valóban ő lesz az első hölgyek egyike, aki egyedi divatot teremt, és dolgozik haláláig azaz 1972-ig rendületlenül. Szintén érdekes egybeesés, a nagy szerelem elvesztése balesetben Piaf életében is...
Megszületik a világ márka, Audrey pedig kiforrott színészként büszke lehet és tündököl. Nagyon jó kis élmény, ha már meguntuk a 3D-s csodákat.:D
Egy stílusos Basement Jaxx bevágás a mai szép viharverte napra:
Végezetül filmajánlónk következik méghozzá a Coco Chanel életét bemutató tanulságos love storyból sadnessbe forduló képsorozat.
Nagy örömömre szolgált, hogy egyáltalán elértük az említett film kezdetét a minap, ami igen tetszett mindenkinek.
Audrey Tatou-t annyira megmondom őszintén, nem kedvelem, de itt kifejezetten briliáns alakítást nyújtott. Nagyon jó beleélés, mimika, játék és szépség.
Hát igen, szokásos nyomorgó és még árva is a kicsi Gabrielle, aki kenyér keresetként performance-okat nyújt tehetős iszákosoknak, ez idáig hajazunk Edith Piaf életére, aztán egyszer csak a varrodában, ahol dolgozik nappalonként, meglátogatja egy lelkes segíteni szándékozó gazdag és még ki tudja mi középkorú fiatalember, Balsan.
Balsan az első, aki mellesleg egy buta francia dalról Coconak nevezi tüneményünket. Egy szó mint száz, perszehogy testi kontakt is lészen, aztán Coco, a sajátos stílusú és fűző hordására alkalmatlan és képtelen göncöket felvevő Coco, Balsan után megy, és vidéki birtokán, Párizs mellett lesz kitartott, amolyan sajátos módon.
Varrogat a gazdag úrinőnek nem nevezhető pénzszóró és felszínes dámáknak, ki-kiszolgálja a francia pózembert. Láss csodát belép a képbe egy angol és meglehetősen kellemes kivitelű úriember, Boy, aki azonnal szerelemre gyúl, és Coco is vele, legfőképp a tengerparton az automobilban. Ő az, aki bíztatja az emancipáció várományosaként, és aztán valóban ő lesz az első hölgyek egyike, aki egyedi divatot teremt, és dolgozik haláláig azaz 1972-ig rendületlenül. Szintén érdekes egybeesés, a nagy szerelem elvesztése balesetben Piaf életében is...
Megszületik a világ márka, Audrey pedig kiforrott színészként büszke lehet és tündököl. Nagyon jó kis élmény, ha már meguntuk a 3D-s csodákat.:D
2009. július 17., péntek
Escape
Jelenedben élek, minden rezzenésem
Neked adom ma is, ahogyan tegnap is,
Mindennapok telnek el veled,
Magamat adtam akkor és most, csak neked.
Kígyóként rám tekeredve, emlékeket
Harcolsz, élsz húsomba égve.
Üldözöl, és nem tudok feledni,
Nem győzlek halkan is, de téged keresni.
Szeretőket használok el, érzéseket remélve,
De csak a test hazudik kéjben fürödve.
Más lélekkel együtt szeretni,
Pillantásokból értve lenni.
Kérhetnélek, de már nem hallgatsz meg,
Régi szeretett mivoltod a múlté.
Bánthatnálak, de csak szellem harc lenne
Mit vívok, és összetörni kénytelen leszek.
Fájdalmas és ostoba gondolat,
Hogy újra élesszek egy évek óta halottat.
Neked adom ma is, ahogyan tegnap is,
Mindennapok telnek el veled,
Magamat adtam akkor és most, csak neked.
Kígyóként rám tekeredve, emlékeket
Harcolsz, élsz húsomba égve.
Üldözöl, és nem tudok feledni,
Nem győzlek halkan is, de téged keresni.
Szeretőket használok el, érzéseket remélve,
De csak a test hazudik kéjben fürödve.
Más lélekkel együtt szeretni,
Pillantásokból értve lenni.
Kérhetnélek, de már nem hallgatsz meg,
Régi szeretett mivoltod a múlté.
Bánthatnálak, de csak szellem harc lenne
Mit vívok, és összetörni kénytelen leszek.
Fájdalmas és ostoba gondolat,
Hogy újra élesszek egy évek óta halottat.
2009. július 4., szombat
Nights, lovers, delirium
Megyek az utamra, melyet korántsem
Kikövezett, előre megtervezett vágyak
Raknak ki, nem érzelmek táplálta ösvények.
Maradéktalanul spontán és hirtelen bízom
Magam a véletlen ölébe, és nem tudom
Meddig maradhatok eme nyugtalan állapotban.
Nem szeretek. Elhagyok és elhagynak.
Nem nézem a szemeid mindent eláruló mély
Ürességét, melyben csak magamat láthatom.
Nehezek a lábaim, a szárnyaim letépődtek
Utam közben, mely mindenkinek juttat némi
Morzsát belőlem, aki kóvályog a végzet után.
Hangosan tombol a zene, üvölti a fájdalmat,
Hasogatja a lelkem, és gyorsulunk,
Többé nem állhatunk meg,
Csak ha elhullunk egy nap...végleg...a szemed
Egyre jobban magába temet.
Érzem, hogy félek.
Kikövezett, előre megtervezett vágyak
Raknak ki, nem érzelmek táplálta ösvények.
Maradéktalanul spontán és hirtelen bízom
Magam a véletlen ölébe, és nem tudom
Meddig maradhatok eme nyugtalan állapotban.
Nem szeretek. Elhagyok és elhagynak.
Nem nézem a szemeid mindent eláruló mély
Ürességét, melyben csak magamat láthatom.
Nehezek a lábaim, a szárnyaim letépődtek
Utam közben, mely mindenkinek juttat némi
Morzsát belőlem, aki kóvályog a végzet után.
Hangosan tombol a zene, üvölti a fájdalmat,
Hasogatja a lelkem, és gyorsulunk,
Többé nem állhatunk meg,
Csak ha elhullunk egy nap...végleg...a szemed
Egyre jobban magába temet.
Érzem, hogy félek.
Jana vs. King Midas
King Midas is comming soon, and we get our card....:D
Look at the scary movie that we made....
7 weeks madness...
wOW wOW wOW :P
Balaton Sound nemsokára, addig még pár nap munka és koktél fellegek.
Mindenkinek szép weekendet.
B)
Look at the scary movie that we made....
7 weeks madness...
wOW wOW wOW :P
Balaton Sound nemsokára, addig még pár nap munka és koktél fellegek.
Mindenkinek szép weekendet.
B)
2009. június 30., kedd
Seventeen again
Ezt biztosan nem fogom reklámozni, de ma este Koko mackóval úgy döntöttünk, hogy mozis élményeinket gyarapítjuk, miután elejétől a végéig megtárgyaltuk a Balaton sound vs. Sziget fesztiválokon megtekintésre szánt előadókat.
Nos mit is néznénk meg kettecskén az egész teremben egy könnyed hétfő este, mint egy kibírhatatlanul ostoba amerikai limonádét. Megint 17, én pedig megint 5 évesnek éreztem magam. Sajnos nem tudok mit írni ezen alkotásról, botrány.
Álmatlanságban szenvedtem vasárnap estétől egészen mostanáig. Pedig rendkívül kitettünk magunkért Rózommal, mert Barabás Lőrincet is megtekintettük a Petőfi hídnál állomásozó kis zöldes helyen.
Na ebben nem csalódom soha, Barabás Lőrinc félelmetes trombitássá avanzsált fiatalkora és fogyatékossága ellenére, Mc Sena megint csak hihetetlen oktávokkal örvendeztetett meg, nem beszélve a közben lágyan fülbe szökő jazz dallamokról.
Szösszenet a Bajza utcába
Akarom tudni, hogy merre tart az életed,
Lebegő szárnyaid hártyái közt megbújom,
Igen ekképp gyorsabban érzékelem a percet,
Dermedő szeretővé változom,
Akard tudni, mást nem kérhetek...
Don't by Anouk
Nos mit is néznénk meg kettecskén az egész teremben egy könnyed hétfő este, mint egy kibírhatatlanul ostoba amerikai limonádét. Megint 17, én pedig megint 5 évesnek éreztem magam. Sajnos nem tudok mit írni ezen alkotásról, botrány.
Álmatlanságban szenvedtem vasárnap estétől egészen mostanáig. Pedig rendkívül kitettünk magunkért Rózommal, mert Barabás Lőrincet is megtekintettük a Petőfi hídnál állomásozó kis zöldes helyen.
Na ebben nem csalódom soha, Barabás Lőrinc félelmetes trombitássá avanzsált fiatalkora és fogyatékossága ellenére, Mc Sena megint csak hihetetlen oktávokkal örvendeztetett meg, nem beszélve a közben lágyan fülbe szökő jazz dallamokról.
Szösszenet a Bajza utcába
Akarom tudni, hogy merre tart az életed,
Lebegő szárnyaid hártyái közt megbújom,
Igen ekképp gyorsabban érzékelem a percet,
Dermedő szeretővé változom,
Akard tudni, mást nem kérhetek...
Don't by Anouk
2009. június 26., péntek
Thriller
R.I.P. Michael Jackson. Különös évet élünk. Tegnap munka közben hallottuk a többszörös bemondást, hogy Jackson szívroham következtében meghalt.
Megmondom teljesen őszintén sosem szerettem sem a zenéjét sem magát a Jackson kultuszt. Számomra csak egy elfogadni való világhírű énekes volt, aki azért lássuk be letett sok-sok dolgot az asztalra.
Mivel a blogom témája zene is ezért legyen így, és minden elismerésem a munkásságért, nyugodjék békében.
Számomra egyetlen értékelhető szám tőle, csak a pénteki huncut éjszakákra:
Give into me
Megmondom teljesen őszintén sosem szerettem sem a zenéjét sem magát a Jackson kultuszt. Számomra csak egy elfogadni való világhírű énekes volt, aki azért lássuk be letett sok-sok dolgot az asztalra.
Mivel a blogom témája zene is ezért legyen így, és minden elismerésem a munkásságért, nyugodjék békében.
Számomra egyetlen értékelhető szám tőle, csak a pénteki huncut éjszakákra:
Give into me
2009. június 16., kedd
P.s. Pancakes with sweet cottage cheese
Pillanatok telnek el, mert behunyom a szemem,
S elképzelek friss mezőket, élettel teli
Szikrázó fényben fürdő helyeket.
Minden olyan álomszerű, mert csodásak
Ezek az energiával teli helyszínek.
Feledésbe merül.
Végtelen hosszú porfelhők árnyékolni
Látszanak, az emlékeket akarják tönkretenni.
Sosem fogom látni a hajnalt többé,
Melyet minden ízével, mámorával
Szerettem.
Mások ezek a napok, mint annak előtte,
Végtelen hosszúak az időnek
Mázsás lábai, rám nehezednek.
Nem akarom így a készülődést várni,
Mert beteljesületlenségbe burkolódzom.
Megsimogatom a kezed, minden ráncot külön
Megbecsülök, mert szeretlek,
Ha Te nem lennél, én sem születek,
Szülőanyám vagy, nagyszülő,
Aki nagyon beteg, és búcsúzni fog
Nemsoká, mert várják a fellegek.
Könnyeket cserélünk, ha emlékeket
Veszünk ajkunkra, és örülök,
Boldoggá tesz, hogy utadon még
Veled lehetek, már nem nevetek,
Csak nyugtatlak, hogy nemsoká
Hazajöhetsz, és megóvlak majd
Minden bajtól, ott leszek,
Ha tekinteted a végtelenbe vesz...
S elképzelek friss mezőket, élettel teli
Szikrázó fényben fürdő helyeket.
Minden olyan álomszerű, mert csodásak
Ezek az energiával teli helyszínek.
Feledésbe merül.
Végtelen hosszú porfelhők árnyékolni
Látszanak, az emlékeket akarják tönkretenni.
Sosem fogom látni a hajnalt többé,
Melyet minden ízével, mámorával
Szerettem.
Mások ezek a napok, mint annak előtte,
Végtelen hosszúak az időnek
Mázsás lábai, rám nehezednek.
Nem akarom így a készülődést várni,
Mert beteljesületlenségbe burkolódzom.
Megsimogatom a kezed, minden ráncot külön
Megbecsülök, mert szeretlek,
Ha Te nem lennél, én sem születek,
Szülőanyám vagy, nagyszülő,
Aki nagyon beteg, és búcsúzni fog
Nemsoká, mert várják a fellegek.
Könnyeket cserélünk, ha emlékeket
Veszünk ajkunkra, és örülök,
Boldoggá tesz, hogy utadon még
Veled lehetek, már nem nevetek,
Csak nyugtatlak, hogy nemsoká
Hazajöhetsz, és megóvlak majd
Minden bajtól, ott leszek,
Ha tekinteted a végtelenbe vesz...
2009. június 12., péntek
I only smoke weed when I need to
Csak Nektek, a szép péntek estékre, hogy ne aludjunk többé egymás mellett el...:D
Faithless : Insomnia
Faithless : Insomnia
2009. június 9., kedd
David Lynch
"Az ötlet olyan, mint a hal. Ha megelégszel a kis halakkal, elég a sekélyesben horgásznod, de ha nagy halat akarsz fogni, mélyebbre kell menned. Lent a mélyben a halak nagyobbak és tisztábbak. Hatalmasak és elvontak. És gyönyörű szépek. Én azokat a halakat akarom kifogni, amelyeket a film nyelvére le tudok fordítani. De nagyon sokfajta hal él odalent. Van hal, amelyik az üzleti élethez jó, van amelyik a sporthoz. Mindenre van hal.
Mindenre, hisz mindenhez kell valami, ami a mélyből jön felszínre. A modern fizika ezt a szintet egységes térnek nevezi. Minél tágabb a tudatod, minél nyitottabb vagy, annál mélyebbre jutsz, közelebb a forráshoz, és annál nagyobb halakat foghatsz.
Harminchárom éve gyakorlom a transzcendentális meditációt, amely filmjeim, festményeim és egész életem gerince. Ezt az utat választottam, hogy minél mélyebbre merülhessek a nagy halak után kutatva." D.L.
Szép hetet minden kedves barátomnak! S mindenkinek jó halászatot...
Mindenre, hisz mindenhez kell valami, ami a mélyből jön felszínre. A modern fizika ezt a szintet egységes térnek nevezi. Minél tágabb a tudatod, minél nyitottabb vagy, annál mélyebbre jutsz, közelebb a forráshoz, és annál nagyobb halakat foghatsz.
Harminchárom éve gyakorlom a transzcendentális meditációt, amely filmjeim, festményeim és egész életem gerince. Ezt az utat választottam, hogy minél mélyebbre merülhessek a nagy halak után kutatva." D.L.
Szép hetet minden kedves barátomnak! S mindenkinek jó halászatot...
2009. június 8., hétfő
Bed&breakfast
Belédlátok. Nem tehetem többé,
hogy létedre másképpen nézek, mint másokéra.
Ugyanazok vagyunk kis szerepeinkkel,
Létező-lélegző-végtelen egyedek.
Vágynálak megérteni, úgy,
mint senki más, csak szeretni.
Csakhogy megtorpanásom igazi oka,
Érzelmek nélküli jelenem,
Mert magasztos szerelmet vett el tőlem
Az idő szeretője, a fájdalom.
Ha leülök melléd, másképpen képzelem
Jövőm egész mindenségét, mert látok.
Menekülök, lihegve torpannék meg,
Valaki nem mindennapi mellett.
Aki nem szerethet,
Olyannyira ahogyan majd én teszem,
Mert feledni képtelen,
S enyémnek vallja majd magát,
Tárgyként hordozhatom magammal,
Tájakon, időkön át.
hogy létedre másképpen nézek, mint másokéra.
Ugyanazok vagyunk kis szerepeinkkel,
Létező-lélegző-végtelen egyedek.
Vágynálak megérteni, úgy,
mint senki más, csak szeretni.
Csakhogy megtorpanásom igazi oka,
Érzelmek nélküli jelenem,
Mert magasztos szerelmet vett el tőlem
Az idő szeretője, a fájdalom.
Ha leülök melléd, másképpen képzelem
Jövőm egész mindenségét, mert látok.
Menekülök, lihegve torpannék meg,
Valaki nem mindennapi mellett.
Aki nem szerethet,
Olyannyira ahogyan majd én teszem,
Mert feledni képtelen,
S enyémnek vallja majd magát,
Tárgyként hordozhatom magammal,
Tájakon, időkön át.
2009. május 30., szombat
Birthdays again
Nagyon boldog születésnapot Topykám nem beszélve Marcikám!
Isten éltessen Benneteket, legyetek mindig ilyen kedvesek nekem, és sokaknak!
Ily módon megragadom az alkalmat és szépséges napot kívánok minden olvasómnak és látogatómnak, és olyanoknak, akik nem olvasnak, mert jobban teszik...:D
Nemsokára érkezni látszik Jana nővérem, és kezdődik a nyár, mert számomra majd ő fogja hozni a pihenést, addig pedig dolgozunk szépen, ahogyan kell.
Új film élményem nincsen, esetleg egy X men A Farkas epizódja, mely azért valljuk be, nem ezen blogra tartozik, de tervezem a következő film tekintést, amit majd megoszthatok. Könyv viszont van, méghozzá David Lynch kiadott könyve, mely talán egy féléve található meg kicsiny hazánkban, és hát természetesen nincsen a top listák élén, mivel az emberek inkább elolvassák a C tervet, mint valami emelkedettebbet...
Node erről majd később, meditáljunk.
Isten éltessen Benneteket, legyetek mindig ilyen kedvesek nekem, és sokaknak!
Ily módon megragadom az alkalmat és szépséges napot kívánok minden olvasómnak és látogatómnak, és olyanoknak, akik nem olvasnak, mert jobban teszik...:D
Nemsokára érkezni látszik Jana nővérem, és kezdődik a nyár, mert számomra majd ő fogja hozni a pihenést, addig pedig dolgozunk szépen, ahogyan kell.
Új film élményem nincsen, esetleg egy X men A Farkas epizódja, mely azért valljuk be, nem ezen blogra tartozik, de tervezem a következő film tekintést, amit majd megoszthatok. Könyv viszont van, méghozzá David Lynch kiadott könyve, mely talán egy féléve található meg kicsiny hazánkban, és hát természetesen nincsen a top listák élén, mivel az emberek inkább elolvassák a C tervet, mint valami emelkedettebbet...
Node erről majd később, meditáljunk.
Wicked game to play
Rám eső pillantásod, engem hajnalban
Szinte kivétel nélkül gyönyörűvé tesz.
Hajlok a szép szóra, fogékonnyá válok
Minden sóhajodra, csak ne hagyj el engem,
Ne kelljen örökké tovább mennem,
Mert gyáva vagyok, magam után csak káoszt hagyok,
És lassan közeleg az alkony sűrű ködde,
Mely árnyékot boríthat a közös gyönyörre,
Világok omlanak össze,
Így leszel ölemben a létre rendelve.
Szinte kivétel nélkül gyönyörűvé tesz.
Hajlok a szép szóra, fogékonnyá válok
Minden sóhajodra, csak ne hagyj el engem,
Ne kelljen örökké tovább mennem,
Mert gyáva vagyok, magam után csak káoszt hagyok,
És lassan közeleg az alkony sűrű ködde,
Mely árnyékot boríthat a közös gyönyörre,
Világok omlanak össze,
Így leszel ölemben a létre rendelve.
2009. május 23., szombat
The Night
Utólag is köszönteném az én drága Ritám és Jucim nevük napja alkalmából, illetőleg Macát és Moncsit, akik születésnaposak is.:D World peace.
Megint későn hajtom le a fejem, ez a probléma a születésnapi zsúrokkal. Megint megállapítottam, hogy nem nekem való már az éccakázás, amúgy munkán kívül.
Szépségesen szépeket a hétvégére kedves barátaim, én meg majd itatom a jó népet...
Egy kis muzsika, hogy kellemesen teljen a weeeeekend, amolyan fülbemászósan, szépen, meghitten...
Bár nem kedvenceim, azért ez a szám kedves.
Megint későn hajtom le a fejem, ez a probléma a születésnapi zsúrokkal. Megint megállapítottam, hogy nem nekem való már az éccakázás, amúgy munkán kívül.
Szépségesen szépeket a hétvégére kedves barátaim, én meg majd itatom a jó népet...
Egy kis muzsika, hogy kellemesen teljen a weeeeekend, amolyan fülbemászósan, szépen, meghitten...
Bár nem kedvenceim, azért ez a szám kedves.
2009. május 17., vasárnap
Where is the pink clouds?
Telnek a napok rendesen, mióta újra visszatértem a szakmába.:D
Nem telik el úgy napom, hogy ne gondolnék arra, bár azt csinálhatnám, amit igazán szeretnék, amire úgy érzem hívatva vagyok avagy lehetnék...
Csak a keserűségből fakadó muszáj, ami mozgatja a mindennapok egyhangúságát, semmi új, semmi szép, semmi tüneményes.
Szerelem-e?
Vajmi keveset tudok erről az érzésről,
Mivel valójában nem létezik.
Csak a vágy teszi feledhetetlenné,
Kimagaslóvá, csupaszon gyönyörűvé.
Magamnak mindent kívánok,
Bárkivel keresek, semmit sem találok.
Csak a végtelen egyértelműséget,
S hogy ez szerelem-e,
Nem hiszem e képtelenséget.
Nem telik el úgy napom, hogy ne gondolnék arra, bár azt csinálhatnám, amit igazán szeretnék, amire úgy érzem hívatva vagyok avagy lehetnék...
Csak a keserűségből fakadó muszáj, ami mozgatja a mindennapok egyhangúságát, semmi új, semmi szép, semmi tüneményes.
Szerelem-e?
Vajmi keveset tudok erről az érzésről,
Mivel valójában nem létezik.
Csak a vágy teszi feledhetetlenné,
Kimagaslóvá, csupaszon gyönyörűvé.
Magamnak mindent kívánok,
Bárkivel keresek, semmit sem találok.
Csak a végtelen egyértelműséget,
S hogy ez szerelem-e,
Nem hiszem e képtelenséget.
2009. május 10., vasárnap
Forsaken
Suicide
Kora hajnal volt, mikor rátaláltak. Kivülről nem látszott rajta semmi más csak a nyugalom, mely korábban sosem ült ennyire nyíltan ki az arcára. A vonások megélénkülve és megmerevedve ragyogtak be egy egészen kis területet, ahol a test feküdt. Neki ezentúl mások lesznek a nappalok, melyeket nem követnek annyira szigorúan és rendeltetés szerűen az éjjelek. Nem emberi léptékkel mérünk már.
"A végén már azt éreztem, hogy semmi de semmi értelme az egész életemnek. Mindent megpróbáltam, megtettem, hogy csak aprócska pillanatok erejéig jól érezzem magam, de nem ment. Elhagyatva éreztem magam, magányosan és reménytelenül. Teljesen olyan érzések töltötték ki a bensőmet, mint mikor valaki reménytelenül szerelmes, és nem éri el azt, akit szeretne semmiképpen. Csak a kudarcok fonják be a történéseket, és nem érzékelem, hogy elég mert nem tudom annyiban hagyni."
Meleg volt a reggel, és a test elhagyatva feküdt, fényben kezdett el úszni. Csak várták, hogy elvigyék, hogy ne lássa senki, hogy a fiatalok is elhalhatnak idővel, mégha nem is természetes halállal. Ronda dolog az önygyilkosság, félelmetes, hogy mire késztethet egy embert a keserűség. Orvosok szerint hajlam kérdése is.
Ez a test is sok mindent elárult. Sugározta a magányt, a rettegést, hogy az emberi mivolt megreked valahol, és rendeltetve van a végre, és az életben való szenvedésre. Aztán attól függ, ki hogyan viseli el a ránehezedő súlyokat. Minden képlékeny. Rejtélyes, és meghökkentő. A halált megállapított tényként kábítószer okozta, mely túlzott mértékben volt jelen a szervezetben, mely egy ideje megszűnt működni.
"Nem tudtam mit kezdeni a gondolattal, hogy élek. Amikor gyerek voltam, azt hittem sokkal többre rendeltet az ember ennél. Csalódtam. Nemcsak ebben. Szinte kerestem a veszélyt, melyet a különböző devianciák okozhatnak. Teljesen nem akarattal történt így, egyszerűen csak hirtelen szédülést éreztem, és összeestem. Zuhantam. Visszafele pedig nem volt erőm jönni, és nem is erőltettem. Születésemkor császárral jöttem a világra...már akkor sem akartam a létet túl könnyedén venni."
Kora hajnal volt, mikor rátaláltak. Kivülről nem látszott rajta semmi más csak a nyugalom, mely korábban sosem ült ennyire nyíltan ki az arcára. A vonások megélénkülve és megmerevedve ragyogtak be egy egészen kis területet, ahol a test feküdt. Neki ezentúl mások lesznek a nappalok, melyeket nem követnek annyira szigorúan és rendeltetés szerűen az éjjelek. Nem emberi léptékkel mérünk már.
"A végén már azt éreztem, hogy semmi de semmi értelme az egész életemnek. Mindent megpróbáltam, megtettem, hogy csak aprócska pillanatok erejéig jól érezzem magam, de nem ment. Elhagyatva éreztem magam, magányosan és reménytelenül. Teljesen olyan érzések töltötték ki a bensőmet, mint mikor valaki reménytelenül szerelmes, és nem éri el azt, akit szeretne semmiképpen. Csak a kudarcok fonják be a történéseket, és nem érzékelem, hogy elég mert nem tudom annyiban hagyni."
Meleg volt a reggel, és a test elhagyatva feküdt, fényben kezdett el úszni. Csak várták, hogy elvigyék, hogy ne lássa senki, hogy a fiatalok is elhalhatnak idővel, mégha nem is természetes halállal. Ronda dolog az önygyilkosság, félelmetes, hogy mire késztethet egy embert a keserűség. Orvosok szerint hajlam kérdése is.
Ez a test is sok mindent elárult. Sugározta a magányt, a rettegést, hogy az emberi mivolt megreked valahol, és rendeltetve van a végre, és az életben való szenvedésre. Aztán attól függ, ki hogyan viseli el a ránehezedő súlyokat. Minden képlékeny. Rejtélyes, és meghökkentő. A halált megállapított tényként kábítószer okozta, mely túlzott mértékben volt jelen a szervezetben, mely egy ideje megszűnt működni.
"Nem tudtam mit kezdeni a gondolattal, hogy élek. Amikor gyerek voltam, azt hittem sokkal többre rendeltet az ember ennél. Csalódtam. Nemcsak ebben. Szinte kerestem a veszélyt, melyet a különböző devianciák okozhatnak. Teljesen nem akarattal történt így, egyszerűen csak hirtelen szédülést éreztem, és összeestem. Zuhantam. Visszafele pedig nem volt erőm jönni, és nem is erőltettem. Születésemkor császárral jöttem a világra...már akkor sem akartam a létet túl könnyedén venni."
2009. május 8., péntek
You learn
Hát nagyon szépséges a hajnal ilyenkor munka végeztével. Érdemes megnézni így az ébredő várost minden kicsi tűzével, és tüneményességeivel.
Ez az egyetlen jó jelenleg, ami éltet ilyen tájban. Más az átmulatott éjszakák után hazatévedni a reggel készülődését várva, és teljesen fenséges így és ekképpen.
Már csak utat kellene találni magam felé, hogy megnyíljak, ahogyan tavasszal szokás.
Sok élményt gyűjtve, most összeszedni készülök magam, de egyelőre semmi erre mutató jel, csak sivár érzelmiség, és semmitmondás jellemez. Minek?
Nem értem olykor a dolgok folyását.
Nem értem az emberi szavakat, melyek
Üresen és ostobán hangzanak.
Állítások minden alap nélkül,
Fájdalmak, minden elrohad és megszépül.
Bennem maradnak a hegyes tüskék,
Amik átszúrják a bőrömet,
Emlékek kutatnak,
Vágyak veszik el minden erőmet.
Még akarok élni, boldogan
Mostanság csak szárnyalni,
Megtépni hideg lelkem,
Soha semmit sem fájlalni.
Elvesztem, mert kihűltem,
Miként történhetett, nem értem.
Ez az egyetlen jó jelenleg, ami éltet ilyen tájban. Más az átmulatott éjszakák után hazatévedni a reggel készülődését várva, és teljesen fenséges így és ekképpen.
Már csak utat kellene találni magam felé, hogy megnyíljak, ahogyan tavasszal szokás.
Sok élményt gyűjtve, most összeszedni készülök magam, de egyelőre semmi erre mutató jel, csak sivár érzelmiség, és semmitmondás jellemez. Minek?
Nem értem olykor a dolgok folyását.
Nem értem az emberi szavakat, melyek
Üresen és ostobán hangzanak.
Állítások minden alap nélkül,
Fájdalmak, minden elrohad és megszépül.
Bennem maradnak a hegyes tüskék,
Amik átszúrják a bőrömet,
Emlékek kutatnak,
Vágyak veszik el minden erőmet.
Még akarok élni, boldogan
Mostanság csak szárnyalni,
Megtépni hideg lelkem,
Soha semmit sem fájlalni.
Elvesztem, mert kihűltem,
Miként történhetett, nem értem.
2009. május 2., szombat
The beautiful goodbye
Szépséges űrből emellek ki, mert így kell
Lennie, hogy hagyjalak magadnak, másoknak.
Szerettem volna érzékeny csókot lehelni,
Hagyni, hogy magadtól lépj ki, könnyek nélkül,
Melyek belül folynak le az én bensőmben is,
Lehetetlen táncot ejtve vonásaimon.
Elbocsátalak, megteszem, gyönyörűséges
Hajnalokon, hideg vagyok és rettegve létezem,
Átlépek érzéseken, kimondhatatlan fájdalmakon.
Érted-értem, nem lehet ugyanaz,
Keresek és nem találok semmilyen vigaszt.
Mára elég lett minden felesleges,
Vihart keltő, kellemetlen árnyból,
Ami nekem végtelen, és fáj,
Téged pedig kiszakít a valóságból.
Lopott pillanatok keresztűzében,
Nagyon félek, a sötétedő felhők
Elborítanak, és elolvadok a szeretetlenségben.
Szerethetnél, pedig nem tudod ki vagyok.
Én sem tudom létezésed megélni.
Nem létező mivoltod fogadni, és nem engedni.
Lennie, hogy hagyjalak magadnak, másoknak.
Szerettem volna érzékeny csókot lehelni,
Hagyni, hogy magadtól lépj ki, könnyek nélkül,
Melyek belül folynak le az én bensőmben is,
Lehetetlen táncot ejtve vonásaimon.
Elbocsátalak, megteszem, gyönyörűséges
Hajnalokon, hideg vagyok és rettegve létezem,
Átlépek érzéseken, kimondhatatlan fájdalmakon.
Érted-értem, nem lehet ugyanaz,
Keresek és nem találok semmilyen vigaszt.
Mára elég lett minden felesleges,
Vihart keltő, kellemetlen árnyból,
Ami nekem végtelen, és fáj,
Téged pedig kiszakít a valóságból.
Lopott pillanatok keresztűzében,
Nagyon félek, a sötétedő felhők
Elborítanak, és elolvadok a szeretetlenségben.
Szerethetnél, pedig nem tudod ki vagyok.
Én sem tudom létezésed megélni.
Nem létező mivoltod fogadni, és nem engedni.
2009. április 22., szerda
War!
Susogások közepette ismerem fel minden
Valaha elejtett mondatom valódi értelmét.
Szürkén világítanak a nappalok,
Az éjjelek pedig élhetetlenek lettek.
Nem ismerek már kedves szavakat, kiábrándultam.
A lét egyáltalán semmi gyönyört nem ajándékoz.
Inkább csak megkínoz,
Minden éjjel másképpen,
Torzulva a sebezhetőség rettegésében.
Szeretlek, ha majd mondani fogom,
Ha léted tapintható lesz, mint valaha.
Most csend van körülöttem, némaságot
Táplálnak az engem keresztezett ösvények,
Hajnali szereplések jönnek, melyek negédes
Illatokat támasztanak, melyek nem valódiak.
Nincs bennem az a féltő ragaszkodás, mely
Minden emberben egyénenként le van bontva.
Kókadok a súlyok alatt, és e fájó
Mélyről jövő magány győz felettem,
Lassan, mert valaha szerettem...
Valaha elejtett mondatom valódi értelmét.
Szürkén világítanak a nappalok,
Az éjjelek pedig élhetetlenek lettek.
Nem ismerek már kedves szavakat, kiábrándultam.
A lét egyáltalán semmi gyönyört nem ajándékoz.
Inkább csak megkínoz,
Minden éjjel másképpen,
Torzulva a sebezhetőség rettegésében.
Szeretlek, ha majd mondani fogom,
Ha léted tapintható lesz, mint valaha.
Most csend van körülöttem, némaságot
Táplálnak az engem keresztezett ösvények,
Hajnali szereplések jönnek, melyek negédes
Illatokat támasztanak, melyek nem valódiak.
Nincs bennem az a féltő ragaszkodás, mely
Minden emberben egyénenként le van bontva.
Kókadok a súlyok alatt, és e fájó
Mélyről jövő magány győz felettem,
Lassan, mert valaha szerettem...
2009. április 21., kedd
Wanna lov'a
Tudom, hogy megelégednék azzal is
Ha minden nappal, újabb szegmenseit
Nyitná meg előttem bensőd csodálatos rejteke.
Téged akarlak, mert nem kaphatlak,
Mert másé vagy, tárgyamul választottalak,
Titokban imákba fogadlak, szokatlan nekem
Ezen menthetetlen valóság.
Elkényeztetett a hiúság, és az ego törékenyen
esik széjjel, minden éjjel,
Máshogyan éled fel, és egyre gyámoltalanabb,
Mert nem szeretik helyesen, mert beleragadt,
valami ismeretlen sötét árnyék testébe,
Aki véletlen ölelte át az ő végzetére.
Szánalmas vagyok.
elmegyek ha hagyod,
Többé nem nézek vissza, mert elveszett az ország,
Elveszett a béke, és nincs többé,
Nem futja álmokra.
Ha minden nappal, újabb szegmenseit
Nyitná meg előttem bensőd csodálatos rejteke.
Téged akarlak, mert nem kaphatlak,
Mert másé vagy, tárgyamul választottalak,
Titokban imákba fogadlak, szokatlan nekem
Ezen menthetetlen valóság.
Elkényeztetett a hiúság, és az ego törékenyen
esik széjjel, minden éjjel,
Máshogyan éled fel, és egyre gyámoltalanabb,
Mert nem szeretik helyesen, mert beleragadt,
valami ismeretlen sötét árnyék testébe,
Aki véletlen ölelte át az ő végzetére.
Szánalmas vagyok.
elmegyek ha hagyod,
Többé nem nézek vissza, mert elveszett az ország,
Elveszett a béke, és nincs többé,
Nem futja álmokra.
2009. április 13., hétfő
Confessions
Emlékek szaggatnak úgy ahogyan mindenkor, és mindörökre. Már nem tudom pontosan megmondani mikor voltam a régi, mert most olyasfajta újdonság vagyok, mellyel nehezen bírok el. Elengedlek, mert kicsúszol a kezeim közül. Két markomból kicsúszol, hiszen egyikkel sem fogtalak meg igazán. Nehezen válok meg. Nem szeretem a távolságot, a búcsút, csak az egymásra hangolódást.
Kapok sok-sok új élményt magamtól, mert hozza őket elém az élet, de nem vagyok valódi égő szeretet. Elszürkültem az események tépése látható a bőrömön. Nem tudok örülni, és nem tudok okozni. Követem magam, mert lélekszakadva rohanok az árnyékom elől. Kihagynak a napok a saját átélésemből. Kincseket akarok őrizni, nem sebeket ragasztani mindig másmilyen vízhatlan tapasszal. Lehetetlen így egyben van olyan is, hogy vonzó életöröm jár át, mert olyankor más vagyok.
Érzem s tudom, hogy másra születtem. Nem ezek azok a dolgok, amiért élni érdemes lenne. Keresünk, egész életünk a húsvéttal köthető egybe. Húsvét, mely vallásom szerint a feltámadás, újjászületés, Krisztus megváltása életünkben.
Szentelődjek meg én is és minden szerettem, legyünk újból egészek, nem mindennapiak, örökre szólóak, különlegesek, méltóak egy új életre.
Kapok sok-sok új élményt magamtól, mert hozza őket elém az élet, de nem vagyok valódi égő szeretet. Elszürkültem az események tépése látható a bőrömön. Nem tudok örülni, és nem tudok okozni. Követem magam, mert lélekszakadva rohanok az árnyékom elől. Kihagynak a napok a saját átélésemből. Kincseket akarok őrizni, nem sebeket ragasztani mindig másmilyen vízhatlan tapasszal. Lehetetlen így egyben van olyan is, hogy vonzó életöröm jár át, mert olyankor más vagyok.
Érzem s tudom, hogy másra születtem. Nem ezek azok a dolgok, amiért élni érdemes lenne. Keresünk, egész életünk a húsvéttal köthető egybe. Húsvét, mely vallásom szerint a feltámadás, újjászületés, Krisztus megváltása életünkben.
Szentelődjek meg én is és minden szerettem, legyünk újból egészek, nem mindennapiak, örökre szólóak, különlegesek, méltóak egy új életre.
2009. április 8., szerda
Piece of me
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig.
S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod eltűnik.
Ha kisajátítod, tönkre teszed.
Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. "(Buddha)
Itt az ideje, hogy írjak valamit. Elvégre annyira nem az életem történéseiről szól ez a blog. Szerencsére. Mivel sok jó nincs, de azért akad egy-két szerethető epizód.
Én magam is jelenleg epizód vagyok, talán sokak életében...
Számtalanszor szeretnélek magamhoz
Ölelni, és tudni, hogy megmaradok.
Szeretnélek mindig csak téged
Szeretni, akinek sosem hazudok.
Ingoványos ez a terep,
Nem neked való ez a szerep,
Lihegve, ijedten húzódj félre,
Bánts a szememben égve.
Nekem elmondhatod minden dalodat,
Nekem elénekelheted minden gondolatodat,
Csak intsd most már csendre lelkem
Nyughatatlan, szilánkos természetét.
Támaszd fel halott szerelmem,
Add vissza az érzés szépségét.
S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod eltűnik.
Ha kisajátítod, tönkre teszed.
Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. "(Buddha)
Itt az ideje, hogy írjak valamit. Elvégre annyira nem az életem történéseiről szól ez a blog. Szerencsére. Mivel sok jó nincs, de azért akad egy-két szerethető epizód.
Én magam is jelenleg epizód vagyok, talán sokak életében...
Számtalanszor szeretnélek magamhoz
Ölelni, és tudni, hogy megmaradok.
Szeretnélek mindig csak téged
Szeretni, akinek sosem hazudok.
Ingoványos ez a terep,
Nem neked való ez a szerep,
Lihegve, ijedten húzódj félre,
Bánts a szememben égve.
Nekem elmondhatod minden dalodat,
Nekem elénekelheted minden gondolatodat,
Csak intsd most már csendre lelkem
Nyughatatlan, szilánkos természetét.
Támaszd fel halott szerelmem,
Add vissza az érzés szépségét.
2009. március 31., kedd
Last day of march
Micsoda tényekre derül fény, a főcímben....és borzasztóan gyorsan peregnek a mindenkori hatalmas homokórában, melyet időnek nevezünk, a homokszemek. Már lassan ez év negyedik hónapjába lépünk, pedig még el sem mondtam, hogy APA KEZDŐDIK...:D
Sorozatos elbocsátások, nincstelenség, semmittevés, kudarcok, bizonytalanság fémjelzi a korunk emberét. Mindegyikünk felett ott van a bárd, mely elvághat mindent.
Csak bízzunk, és győzni fogunk, mert emberi létünk erre rendeltetett.
Ámen.
Sorozatos elbocsátások, nincstelenség, semmittevés, kudarcok, bizonytalanság fémjelzi a korunk emberét. Mindegyikünk felett ott van a bárd, mely elvághat mindent.
Csak bízzunk, és győzni fogunk, mert emberi létünk erre rendeltetett.
Ámen.
2009. március 28., szombat
Can not
Vigyázok, hogy ne essen bajod.
Megóvlak, féltelek, álmatlan
Éjjeim rejtekébe ajánllak,
Megszeretlek, ha tudlak.
Ígéreteket adok, melyek suttogva
Vesznek el a ködös hajnalokban.
Majd, ha földre élnek, ott a fényben
Meghalnak.
Talán újraélednek.
Slumdog Millionaire best soundtrack
Megóvlak, féltelek, álmatlan
Éjjeim rejtekébe ajánllak,
Megszeretlek, ha tudlak.
Ígéreteket adok, melyek suttogva
Vesznek el a ködös hajnalokban.
Majd, ha földre élnek, ott a fényben
Meghalnak.
Talán újraélednek.
Slumdog Millionaire best soundtrack
Newspapers
Most, ahogy visszaolvastam utóbbi bejegyzésem, jutott eszembe valami.
Anno, mikor még nem voltam ingyenélő, és volt rendes munkám, aktív részeseként a társadalomnak, amikor még szocialista kánaán volt, és nem világválság, akkoriban sokat olvastam, hogy elmondhassam újságot is olvasok, Elle-t.
Ebben volt egy nagyon érdekes cikk, egy igen érzékeny témáról, mely szorosan kapcsolódik az előzőhöz is. Pedofília a betegség neve.
Három fiatalemberrel készítettek interjút, akik ebben a betegségben szenvednek.
Sajnos, avagy nem, sosem voltam jó véleménnyel a téma hallatán. Mindent és mindenkit szerettem volna megérteni, világbékét érezni, de ezt az egyet sosem voltam hajlandó.
Én, mint nagy gyerek szerető lény, aki egy kis törpe láttán, elolvad, igazi anya szerep várományos, reméljük mother olvas..., szóval mindig undorral, és mélységes utálattal viseltettem a társadalom ezen lakói iránt. Végiggondolva, ha az én gyermekemet bántaná valaki ily módon, biztos megölném, és örömmel tenném.
Most sem gondolok erre másképp, ámde.
Ebben a fent emlegetett újságcikkben, ez a három úriember, olyan szenvedője volt ezen betegségnek, akik sosem éltek kiskorúakkal.
Mindhárman elmesélték küzdelmeiket, vágyaikat ezzel kapcsolatban, ám ez megmaradt maguknak, és virtuálisan, képek alapján hódoltak ezen dolognak.
Mondván, hogy nem lennének képesek megtenni ezt egyetlen gyermekkel sem, de ugyanakkor rettenetesen szenvednek tőle, de nem teszik, mert nem tehetik. Inkább meghalnak, mintsem hogy ezt az utat válasszák tettlegesen.
Utána sokat gondolkodtam ezen. Kicsit próbálva elvonatkoztatni a dolgoktól. Mennyire durva, hogy tudja, hogy van egy vágya, ami gyötri, mert átlagosan nem lehet boldog, de nem teheti? Pontosan azért nem, mert egy gyermek ártatlan, és nem tudja választani a helyzetét, csak belekényszerül. Két felnőtt ember szövetséget köthet, ha különböző nemű, ha azonos. Ők választják tudatosan egymást. Itt viszont nem.
Számomra nagyon elgondolkodtató, és természetesen elborzasztó. Az üzenet akkor is ugyanaz, a gyerekeket mindentől meg kell óvni, és csak szeretni szabad őket.
Megváltó gondolataim után, mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok!
Anno, mikor még nem voltam ingyenélő, és volt rendes munkám, aktív részeseként a társadalomnak, amikor még szocialista kánaán volt, és nem világválság, akkoriban sokat olvastam, hogy elmondhassam újságot is olvasok, Elle-t.
Ebben volt egy nagyon érdekes cikk, egy igen érzékeny témáról, mely szorosan kapcsolódik az előzőhöz is. Pedofília a betegség neve.
Három fiatalemberrel készítettek interjút, akik ebben a betegségben szenvednek.
Sajnos, avagy nem, sosem voltam jó véleménnyel a téma hallatán. Mindent és mindenkit szerettem volna megérteni, világbékét érezni, de ezt az egyet sosem voltam hajlandó.
Én, mint nagy gyerek szerető lény, aki egy kis törpe láttán, elolvad, igazi anya szerep várományos, reméljük mother olvas..., szóval mindig undorral, és mélységes utálattal viseltettem a társadalom ezen lakói iránt. Végiggondolva, ha az én gyermekemet bántaná valaki ily módon, biztos megölném, és örömmel tenném.
Most sem gondolok erre másképp, ámde.
Ebben a fent emlegetett újságcikkben, ez a három úriember, olyan szenvedője volt ezen betegségnek, akik sosem éltek kiskorúakkal.
Mindhárman elmesélték küzdelmeiket, vágyaikat ezzel kapcsolatban, ám ez megmaradt maguknak, és virtuálisan, képek alapján hódoltak ezen dolognak.
Mondván, hogy nem lennének képesek megtenni ezt egyetlen gyermekkel sem, de ugyanakkor rettenetesen szenvednek tőle, de nem teszik, mert nem tehetik. Inkább meghalnak, mintsem hogy ezt az utat válasszák tettlegesen.
Utána sokat gondolkodtam ezen. Kicsit próbálva elvonatkoztatni a dolgoktól. Mennyire durva, hogy tudja, hogy van egy vágya, ami gyötri, mert átlagosan nem lehet boldog, de nem teheti? Pontosan azért nem, mert egy gyermek ártatlan, és nem tudja választani a helyzetét, csak belekényszerül. Két felnőtt ember szövetséget köthet, ha különböző nemű, ha azonos. Ők választják tudatosan egymást. Itt viszont nem.
Számomra nagyon elgondolkodtató, és természetesen elborzasztó. Az üzenet akkor is ugyanaz, a gyerekeket mindentől meg kell óvni, és csak szeretni szabad őket.
Megváltó gondolataim után, mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok!
Doubt
Kétely.
Ez a címe a tegnapi matinénak, melyet barátaimmal sikerült megtekintenem. Természetesen a választás szándékos volt, régóta szerettem volna megnézni.
Meryl Streep és Philipp Seymour Hoffmann egyedi játéka, melyben ismételten megtudhatjuk, amit már régóta tudunk amúgy is, hogy remek színészek. Előbbi szerelmemnek felejthető filmben osztottak gonosz szerepet, de annál inkább elsöpört mindenkit Az ördög pradát visel, és milyen igazságok vannak eme eposzban, illetve utóbbi Philippünk Capote-ja. Nos az még plusszban igen jó film is volt.
Történetünk Kennedy elnök halálakor játszódik a merész hatvanas években, tehát sokak tévhite szerint, ez nem kosztümös film...Nem baj azért aranyosak vagytok.
A St.Nicholas egy szigorú értékrendű, katolikus iskola, mely hagyományokkal rendelkezik, apácák és papok felelnek a tanulók lelki és szellemi feljődésért, mellesleg testiért is, lásd kosár óra.
Meryl egy rendkívül megfeszült apáca, aki szeretne gerendát keresni mindenki szemében szálka helyett, aki minden csipp-csupp dologért lehívatja elkötelezett igazgatóként a gyermekeket magához, aki rendet tart, mert jobb félni, mint szeretve lenni. Mindenre tudja a választ, sajátos látással rendelkezik, és utálja a világhoz kapcsolódó dolgokat.
Frye atya alias Philipp, egy nagyon kedves, gyermekek kedvence, laza szemléletű pap, aki mindenhol a szeretet hírnöke kíván lenni, sajátos prédikációkkal, és a fekete gyermekek pártolásával. Nemkülönben szereti a Snowman dalt is.
A harmadik szereplőnk a James nővért alakító ifjú hölgy, akit ebben-abban már láthattunk, de érdemes odafigyelni rá, mert igazán szépen helytállt a két óriás között. A szerepe szerint, naív, kedves, szeretetreméltó, kissé sablonos figura.
Noshát igen, ami lenni szokott, amit az unalomig hajtott egy ideig mindenki, mi van, ha az atya, akit annyira szeretnek a gyerekek, megrontani készül az egyetlen néger diákot, egy lelkes ministránst, aki pap szeretne lenni, mi van ha pártfogoltja felé, nemcsak egyszerűen keresztényi irgalmat élvez, hanem kicsivel többet?
Kiben vetülhetne fel egy ilyen kérdés, ha nem a drága igazgatónőben, aki boszorkányüldözést kíván folytatni, az oly szimpatikus pap ellen.
Csakhogy ezzel nincsen vége. Mert, ha kiváncsiságot keltettem, meg kell nézni kötelező módon, mivel nagyon kellemes élményt nyújt.
A felszín alatt megint elkezdődik a kicsit entellektuelebb közönségnek a kérdés zápor. Vajon, ha teli vagyunk kételyekkel, akkor felelősen dönthetünk-e bármiben is? Vajon, ha megvan a sajátos múltunk, és életünk szeretetmentesen telik, dönthetünk-e súlyos kérdésekben, másokra vetítve torz önmagunk? Kétely...elsodor.
Ez a címe a tegnapi matinénak, melyet barátaimmal sikerült megtekintenem. Természetesen a választás szándékos volt, régóta szerettem volna megnézni.
Meryl Streep és Philipp Seymour Hoffmann egyedi játéka, melyben ismételten megtudhatjuk, amit már régóta tudunk amúgy is, hogy remek színészek. Előbbi szerelmemnek felejthető filmben osztottak gonosz szerepet, de annál inkább elsöpört mindenkit Az ördög pradát visel, és milyen igazságok vannak eme eposzban, illetve utóbbi Philippünk Capote-ja. Nos az még plusszban igen jó film is volt.
Történetünk Kennedy elnök halálakor játszódik a merész hatvanas években, tehát sokak tévhite szerint, ez nem kosztümös film...Nem baj azért aranyosak vagytok.
A St.Nicholas egy szigorú értékrendű, katolikus iskola, mely hagyományokkal rendelkezik, apácák és papok felelnek a tanulók lelki és szellemi feljődésért, mellesleg testiért is, lásd kosár óra.
Meryl egy rendkívül megfeszült apáca, aki szeretne gerendát keresni mindenki szemében szálka helyett, aki minden csipp-csupp dologért lehívatja elkötelezett igazgatóként a gyermekeket magához, aki rendet tart, mert jobb félni, mint szeretve lenni. Mindenre tudja a választ, sajátos látással rendelkezik, és utálja a világhoz kapcsolódó dolgokat.
Frye atya alias Philipp, egy nagyon kedves, gyermekek kedvence, laza szemléletű pap, aki mindenhol a szeretet hírnöke kíván lenni, sajátos prédikációkkal, és a fekete gyermekek pártolásával. Nemkülönben szereti a Snowman dalt is.
A harmadik szereplőnk a James nővért alakító ifjú hölgy, akit ebben-abban már láthattunk, de érdemes odafigyelni rá, mert igazán szépen helytállt a két óriás között. A szerepe szerint, naív, kedves, szeretetreméltó, kissé sablonos figura.
Noshát igen, ami lenni szokott, amit az unalomig hajtott egy ideig mindenki, mi van, ha az atya, akit annyira szeretnek a gyerekek, megrontani készül az egyetlen néger diákot, egy lelkes ministránst, aki pap szeretne lenni, mi van ha pártfogoltja felé, nemcsak egyszerűen keresztényi irgalmat élvez, hanem kicsivel többet?
Kiben vetülhetne fel egy ilyen kérdés, ha nem a drága igazgatónőben, aki boszorkányüldözést kíván folytatni, az oly szimpatikus pap ellen.
Csakhogy ezzel nincsen vége. Mert, ha kiváncsiságot keltettem, meg kell nézni kötelező módon, mivel nagyon kellemes élményt nyújt.
A felszín alatt megint elkezdődik a kicsit entellektuelebb közönségnek a kérdés zápor. Vajon, ha teli vagyunk kételyekkel, akkor felelősen dönthetünk-e bármiben is? Vajon, ha megvan a sajátos múltunk, és életünk szeretetmentesen telik, dönthetünk-e súlyos kérdésekben, másokra vetítve torz önmagunk? Kétely...elsodor.
2009. március 26., csütörtök
Birthdays
Íme a lista:
Mum nemrégiben 6.án, melyet Mother című alkotásomban méltattam, Orsi húgom, aki egyre szebb és üdébb, 22.én elmúlt 24 éves is...oh jaj Gabikám ugye milyen nehéz a forradalom napján 26-nak lenni? Ritám is nemkülönben 25 lett, a nők napján. Öregszünk, de vannak közös dolgok, melyek nem változnak, sőt olykor a helyszínek sem.
Anikó drága 60.életéve betöltése elkövetkezett biza 24.én, és az én egyetlen drága nagymamám, ai ma volt 73 esztendős. Gyönyörű névsor, és vannak még érkezők, Janó, aki holnapután megszületik ismét, és Rosinante aki úgyszint tapasztalhatja a 26-os szám örömeit. Lilkom kicsike a 30.ik nagyon szép, és igazi ünnep volt. Ave Maria, boldog születésnapot, Isten éltessen Benneteket!
Holnaptól újraéledek.
Adjon Isten jó éjszakát!Küldje hozzám szent angyalát.
Bátorítsa szívem álmát...Adjon Isten jó éjszakát!
Mum nemrégiben 6.án, melyet Mother című alkotásomban méltattam, Orsi húgom, aki egyre szebb és üdébb, 22.én elmúlt 24 éves is...oh jaj Gabikám ugye milyen nehéz a forradalom napján 26-nak lenni? Ritám is nemkülönben 25 lett, a nők napján. Öregszünk, de vannak közös dolgok, melyek nem változnak, sőt olykor a helyszínek sem.
Anikó drága 60.életéve betöltése elkövetkezett biza 24.én, és az én egyetlen drága nagymamám, ai ma volt 73 esztendős. Gyönyörű névsor, és vannak még érkezők, Janó, aki holnapután megszületik ismét, és Rosinante aki úgyszint tapasztalhatja a 26-os szám örömeit. Lilkom kicsike a 30.ik nagyon szép, és igazi ünnep volt. Ave Maria, boldog születésnapot, Isten éltessen Benneteket!
Holnaptól újraéledek.
Adjon Isten jó éjszakát!Küldje hozzám szent angyalát.
Bátorítsa szívem álmát...Adjon Isten jó éjszakát!
Long long time ago
Ilyen sem gyakran fordul elő velem, hogy ennyire hanyagolom a teendőim blog ügyben. Azonban megannyi fontos dolog történt, és rengeteg említésre sem méltó.
Lili visszament Usa-ba, Rózsa visszatért útjáról, Juli nemsokára érkezik angol honból, Andi nem különben, aki madonnafan is, illetve Jana betegen létezik kint L.A.ben.
Ideát, ezen a fronton túl sok változást nem hoztak a vadító szelek, melyek hol megosztanak, hol kétségeket támasztanak, hol békét kötnek, hol álmokat igáznak le, minden erejüket egybevetve.
Pénz kereseti lehetőség továbbra sincsen, viszont elmondhatom, hogy van pár ezer forintom erre az évre, ez lehet akár egyedülálló is, eme csúfos válság közepette, és nem mellesleg, rengeteg szeretetreméltó ember vesz körül, akikkel mindig lehet alkudni egy-egy programot illetőleg. Tegnap mámor, ma meditáció és melegszendvics.
Láthatatlan és ködös a kép a fejemben
Rólad, ki régen megannyi vágyamban élénken
Éltél. Mára már mások a hozzám intézett lopott
Fél szavak, melyek akkor sokat jelentettek volna
Nekem,
Elfelejtettem a fájó szerepem.
Ideális emberi reakció az őrületre.
Igen, nekem mindenség voltál, neked csak
Halk morajlás a jelenlétedre.
Lili visszament Usa-ba, Rózsa visszatért útjáról, Juli nemsokára érkezik angol honból, Andi nem különben, aki madonnafan is, illetve Jana betegen létezik kint L.A.ben.
Ideát, ezen a fronton túl sok változást nem hoztak a vadító szelek, melyek hol megosztanak, hol kétségeket támasztanak, hol békét kötnek, hol álmokat igáznak le, minden erejüket egybevetve.
Pénz kereseti lehetőség továbbra sincsen, viszont elmondhatom, hogy van pár ezer forintom erre az évre, ez lehet akár egyedülálló is, eme csúfos válság közepette, és nem mellesleg, rengeteg szeretetreméltó ember vesz körül, akikkel mindig lehet alkudni egy-egy programot illetőleg. Tegnap mámor, ma meditáció és melegszendvics.
Láthatatlan és ködös a kép a fejemben
Rólad, ki régen megannyi vágyamban élénken
Éltél. Mára már mások a hozzám intézett lopott
Fél szavak, melyek akkor sokat jelentettek volna
Nekem,
Elfelejtettem a fájó szerepem.
Ideális emberi reakció az őrületre.
Igen, nekem mindenség voltál, neked csak
Halk morajlás a jelenlétedre.
2009. március 15., vasárnap
War is over....someday
Ismételten lezárhatunk egy hétvégét, mely eltelt ahogyan eltelt, Rózsa és Lili megérkeztek útjukról, jövő héten lehet majd a találkozásokat szervezni.
Nem sok különbséget hozott az előzőekhez képest, ugyanúgy buli, majdnem ugyanolyan szinten, mártózva a mámoros éjszakában, majd a hajnal köszönése után, reggelre váltani, szeretni, akarni, ölelni, ígérni, búcsúzni talán álmodni.
Megváltom magam ahogyan telik az idő.
Más dolgokra készülök, óvatosak a lépteim.
Eltűnhet most minden vétkező felhő,
Kibontom harcaim, letisztult érveim.
Olyannak ismertelek, mely valójában
tényleg csak Te lehetsz, mert hazug
Lelked, nem ismer, nem kedvez.
Üldözöl engem, és hajtóvadászatod
Mindenkire kihat, magad elől menekülsz
Hiába tagadtad.
Elhajlásaim az ürességben fürdenek és olyankor
Kicserélődnek a szánalmas szerepek,
Újra látom magam, tükörbe pedig nem nézek,
Nincs senki, kinek láttán elakadna szavam,
Majd átölelsz, ha rettegve félek?
Ha lelkem éhes, szívem nyugtalan?
Kereslek egy ideje, mintha szándékosan
Kerülnéd ütött-kopott utam.
Szívem kiált;ha tudna szeretne,
Maradnék melletted önmagam.
Nem sok különbséget hozott az előzőekhez képest, ugyanúgy buli, majdnem ugyanolyan szinten, mártózva a mámoros éjszakában, majd a hajnal köszönése után, reggelre váltani, szeretni, akarni, ölelni, ígérni, búcsúzni talán álmodni.
Megváltom magam ahogyan telik az idő.
Más dolgokra készülök, óvatosak a lépteim.
Eltűnhet most minden vétkező felhő,
Kibontom harcaim, letisztult érveim.
Olyannak ismertelek, mely valójában
tényleg csak Te lehetsz, mert hazug
Lelked, nem ismer, nem kedvez.
Üldözöl engem, és hajtóvadászatod
Mindenkire kihat, magad elől menekülsz
Hiába tagadtad.
Elhajlásaim az ürességben fürdenek és olyankor
Kicserélődnek a szánalmas szerepek,
Újra látom magam, tükörbe pedig nem nézek,
Nincs senki, kinek láttán elakadna szavam,
Majd átölelsz, ha rettegve félek?
Ha lelkem éhes, szívem nyugtalan?
Kereslek egy ideje, mintha szándékosan
Kerülnéd ütött-kopott utam.
Szívem kiált;ha tudna szeretne,
Maradnék melletted önmagam.
2009. március 13., péntek
Péntek 13.a
Babonások előnyben.
Szép ez a nap, hol esik, hol süt a nap.
Készüljünk a weekend-re bőszen, Lilko hamarosan leszáll a géppel, lehet vinni magunkat az Astoria felé egy sétásos - látogatásos eseményre.
Rózunk pedig holnap érkezik a messzi Svédországból, leszáll és megölelgetjük.:D
To the new arrivals:
Szép ez a nap, hol esik, hol süt a nap.
Készüljünk a weekend-re bőszen, Lilko hamarosan leszáll a géppel, lehet vinni magunkat az Astoria felé egy sétásos - látogatásos eseményre.
Rózunk pedig holnap érkezik a messzi Svédországból, leszáll és megölelgetjük.:D
To the new arrivals:
2009. március 12., csütörtök
Milk
Noshát tegnap volt alkalmam megnézni Gus von Sant remekét a Milk-et a drága kis Művész moziban, melyet annyira szeretek.
Sean Penn azt hiszem, fantasztikus meleg férfi lehetett volna az életben is, ha nem lenne straight mellesleg. Olyan gesztusokkal, mozgással, beszéddel ütemezte magába a meleg kultúra minden egyes csipetét, hogy ámultam, és nem csak bámultam. Oscart!
Partnerét alakító fiú hasonlított némileg az elhunyt Heath Ledger-re, ezért nagyon kedves figurává vált, aki hű társ, megértő és jóképű, amolyan örök szerelem.
Harvey Milk harcol. Elsőként filmes boltot nyit, és felháborodását fejezi ki a rendőrök folyamatos meleg akciói ellen. Forradalmat indít a beszűkült San Franciscoban, hogy tágítsa a politikusok és emberek látószögét kisebbségi témában. A homoszexuálisoknak is igenis legyenek jogaik, szavazhassanak, élhessenek büntetlenül, szépen.Előkerülnek a klasszikus ellenlábas alakok, egy hölgy és egy úr személyében, akik végigharcolják pályájukat, Milk meleg elfogadtató kampánya ellen, és betegségként ledegradálják. Miszerint a homoszexuálisok inkább ne tanítsanak, hiszen ezzel megfertőznek másokat.:D Ez utóbbi gondolat jellemző a mostani ostoba konzervatív rétegre is, tisztelet azon kevés nagyérdeműnek.
A férfi, aki szintén politikus és még gyermeke keresztelőjére is meghívja Milk-et, ő vet véget Harvey életének jó pár lövést leadva. Mindezért, hiszen igaz történet lett megfilmesítve, 5 évet kap.
Bájos alakok, Milk segítő társai, szerelmei, főként az emlegetett, és a miatta öngyilkosságba menekülő kissé feminin pózember, Jack.
Igen, hányan lesznek öngyilkosok, mert nem tudják elfogadni, mert nem tudják elfogadtatni. Felvetülnek kérdések:
Hogyan is gondolhatja bárki, hogy a homoszexualitás felvett póz, kifeküdhető elmebaj, avagy divatos hóbort? Hogyan gyermekeim? Miért erőltetne magára egy gay olyan szerepet, melyet a társadalom nagyrésze leköp, elutasít, megbotoz, undorodik, állatkerti kíváncsiságra késztet...Miért tenné, mikor nem foghatja meg kedvese kezét az utcán, nem mutathatja semmilyen formában az összetartozás jelét, mert majd mit szólnak a primitív partnerüket az utcán megkaparintani vágyó heteroszexuálisok?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel a film láttán. Aktualitás az ég nagy fokon, nem is baj. Égjen csak, gondolkodjunk csak. Elfogadjuk egymást vagy folytatjuk az árnyékharcot az ostoba nézeteinkkel felszerelkezve? Hát nem a boldogság számít, amikor amúgy sem jut sok?
Természetesen a történet másik oldala, független a filmtől, hogy sokat beszélünk erről a témáról, melyben nagy partner a média, és hajtja a dolgot, mint élet-halál harcot. Túlzás. Ennyi.
Szösszenet idevágva mindenkinek, ki szeret, mert az a legszebb dolog a világon.
Elnézést, de HETEROKNAK ÉS HOMOKNAK ÉS MINDENKINEK egyaránt.
Faludy LII.szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fugáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha mind az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
S nem vagy többé se lélek se, test:
én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak élvezem a vágyat,
amely engem betölt; téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.
Mindenütt
Kicsiny láng, mely táplál bennünket
Egymás szövevényes bensője felé.
Minden, amit neked adtam ábránd
S te is adatsz nekem, ahogyan kell,
Vad pillanatok sortűzében álmatlanul
Szerelmesen betöltesz.
Vágyom utánad, melyet személyeden
Keresztül magamnak élek meg,
Megvan benned mindaz, ami lélegzet,
Amikor szám remeg, ha elbocsátalak,
Szomjas lelkemben Tövisek nyílanak,
Utadat zokogva elrejtem magamban,
Mindenütt ott vagy,
Lehetnél váratlan.
Hogy szorongásom kapaszkodni tudjon,
Magamból szakíthassak neked,
Mert csak így érthetlek meg,
S mondhatom: Melletted.
Sean Penn azt hiszem, fantasztikus meleg férfi lehetett volna az életben is, ha nem lenne straight mellesleg. Olyan gesztusokkal, mozgással, beszéddel ütemezte magába a meleg kultúra minden egyes csipetét, hogy ámultam, és nem csak bámultam. Oscart!
Partnerét alakító fiú hasonlított némileg az elhunyt Heath Ledger-re, ezért nagyon kedves figurává vált, aki hű társ, megértő és jóképű, amolyan örök szerelem.
Harvey Milk harcol. Elsőként filmes boltot nyit, és felháborodását fejezi ki a rendőrök folyamatos meleg akciói ellen. Forradalmat indít a beszűkült San Franciscoban, hogy tágítsa a politikusok és emberek látószögét kisebbségi témában. A homoszexuálisoknak is igenis legyenek jogaik, szavazhassanak, élhessenek büntetlenül, szépen.Előkerülnek a klasszikus ellenlábas alakok, egy hölgy és egy úr személyében, akik végigharcolják pályájukat, Milk meleg elfogadtató kampánya ellen, és betegségként ledegradálják. Miszerint a homoszexuálisok inkább ne tanítsanak, hiszen ezzel megfertőznek másokat.:D Ez utóbbi gondolat jellemző a mostani ostoba konzervatív rétegre is, tisztelet azon kevés nagyérdeműnek.
A férfi, aki szintén politikus és még gyermeke keresztelőjére is meghívja Milk-et, ő vet véget Harvey életének jó pár lövést leadva. Mindezért, hiszen igaz történet lett megfilmesítve, 5 évet kap.
Bájos alakok, Milk segítő társai, szerelmei, főként az emlegetett, és a miatta öngyilkosságba menekülő kissé feminin pózember, Jack.
Igen, hányan lesznek öngyilkosok, mert nem tudják elfogadni, mert nem tudják elfogadtatni. Felvetülnek kérdések:
Hogyan is gondolhatja bárki, hogy a homoszexualitás felvett póz, kifeküdhető elmebaj, avagy divatos hóbort? Hogyan gyermekeim? Miért erőltetne magára egy gay olyan szerepet, melyet a társadalom nagyrésze leköp, elutasít, megbotoz, undorodik, állatkerti kíváncsiságra késztet...Miért tenné, mikor nem foghatja meg kedvese kezét az utcán, nem mutathatja semmilyen formában az összetartozás jelét, mert majd mit szólnak a primitív partnerüket az utcán megkaparintani vágyó heteroszexuálisok?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel a film láttán. Aktualitás az ég nagy fokon, nem is baj. Égjen csak, gondolkodjunk csak. Elfogadjuk egymást vagy folytatjuk az árnyékharcot az ostoba nézeteinkkel felszerelkezve? Hát nem a boldogság számít, amikor amúgy sem jut sok?
Természetesen a történet másik oldala, független a filmtől, hogy sokat beszélünk erről a témáról, melyben nagy partner a média, és hajtja a dolgot, mint élet-halál harcot. Túlzás. Ennyi.
Szösszenet idevágva mindenkinek, ki szeret, mert az a legszebb dolog a világon.
Elnézést, de HETEROKNAK ÉS HOMOKNAK ÉS MINDENKINEK egyaránt.
Faludy LII.szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fugáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha mind az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
S nem vagy többé se lélek se, test:
én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak élvezem a vágyat,
amely engem betölt; téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.
Mindenütt
Kicsiny láng, mely táplál bennünket
Egymás szövevényes bensője felé.
Minden, amit neked adtam ábránd
S te is adatsz nekem, ahogyan kell,
Vad pillanatok sortűzében álmatlanul
Szerelmesen betöltesz.
Vágyom utánad, melyet személyeden
Keresztül magamnak élek meg,
Megvan benned mindaz, ami lélegzet,
Amikor szám remeg, ha elbocsátalak,
Szomjas lelkemben Tövisek nyílanak,
Utadat zokogva elrejtem magamban,
Mindenütt ott vagy,
Lehetnél váratlan.
Hogy szorongásom kapaszkodni tudjon,
Magamból szakíthassak neked,
Mert csak így érthetlek meg,
S mondhatom: Melletted.
2009. március 7., szombat
We belong
Nagyon szép jó éjszakát minden számomra kedves és szeretett emberkémnek!
Ezzel a dalocskával, mely hangulatában abszolút teli találat, minden egyes barátomnak a legszebbeket kívánom.
We belong....somehow...somebody. I hope so. One day it will happen one day it will all come true...
Ezzel a dalocskával, mely hangulatában abszolút teli találat, minden egyes barátomnak a legszebbeket kívánom.
We belong....somehow...somebody. I hope so. One day it will happen one day it will all come true...
2009. március 6., péntek
Mother
Nagyon nagy szeretettel köszöntöm drága Anyukámat, aki ma kerek évfordulót élvez. Ha valakit érdekel, annyi idős, mint szívem egyetlen szerelme Madonna.
Neki szóljon ma minden szép, lágy zenék, boldogító pillanatok, szerelmek, szeretet, álmok, vágyak, lepkék, tavasz, az egész, még azért néhol látni, tüneményes világ.
Halkan csak
Most, ha kimaradsz a napi zajok fergetegéből
Lágyan lehunyod pilláid, ott állok egészen
Közel.
Jelenlétem féltő szeretet, ha kiejtem neved
hangom megremeg, és dúdolom halkan csak,
Amit ember ki nem mondhat,
Csak ha öröklétre szánta magát,
Akkor leszek újra gyermek,
Téged látlak csak, anyát,
Biztos odút, végtelen szeretetet,
Csodállak, tisztellek,
Irigylem hitedet.
Halkan csak öledbe hajtom fejemet,
Mint aki hosszú útról
Tévedt újra meg.
Otthonom vagy, mindenem,
Halkan csak, az életem.
Neki szóljon ma minden szép, lágy zenék, boldogító pillanatok, szerelmek, szeretet, álmok, vágyak, lepkék, tavasz, az egész, még azért néhol látni, tüneményes világ.
Halkan csak
Most, ha kimaradsz a napi zajok fergetegéből
Lágyan lehunyod pilláid, ott állok egészen
Közel.
Jelenlétem féltő szeretet, ha kiejtem neved
hangom megremeg, és dúdolom halkan csak,
Amit ember ki nem mondhat,
Csak ha öröklétre szánta magát,
Akkor leszek újra gyermek,
Téged látlak csak, anyát,
Biztos odút, végtelen szeretetet,
Csodállak, tisztellek,
Irigylem hitedet.
Halkan csak öledbe hajtom fejemet,
Mint aki hosszú útról
Tévedt újra meg.
Otthonom vagy, mindenem,
Halkan csak, az életem.
2009. március 5., csütörtök
Slumdog millionaire
Nesztek szeretteim egy újabb film, melyet Danny Boyle tálalt nekünk, mely 8 oscart elvitt az asztalról, mely egyedülállóan tündöklő darab, nagyon jó, megéri a díjazásait, fantasztikus képi világgal rendelkezik, hangzatos filmzenével, gyönyörűséges Indiával, naturálisan előadott nyomornegyed lakó gyermekekkel.
Slumdog, aki egy indiai kis srác, egzotikus névvel megáldva Jamalra hallgat, megnyer egy napjainkban nagy sikernek örvendő vetélkedő játékot, és milliomos lesz. De ha csak a pénzről lenne szó, de itt nem ez a lényeg. Pont ezzel szemben pedig, ha valaki nem a pénzért tesz meg mindent, beleértve egy állítólagos csalást is, a világ értetlen vele szemben. Nem értik, mi az, ami egy gettólakót, nincstelent, műveletlent, de annál elbűvölőbb épphogy nagykorút nyerésre késztet. Honnan tudhatta a válaszokat egy buta és közönséges fiú, aki a maga módján szerény, kedves, és bölcsebb és többet látott, mint bárki, beleértve a show gusztustalan alakját játszó sztárvezetőjét is. Jamal élete a show alatt 2 órában lepörög nekünk, hányattatott sorsa, kegyetlen gyermekkora, melyen keresztül bölcsebb lett, mint bárki, diadalmaskodik a pénz orientált világgal szemben, és a szerelmet és a ragaszkodást tartja emberi léptéknek, aki Latia névre hallgat, akivel gyermekkora egy részét is tölti, illetve a szépen bűnözővé avanzsált bátyja Salim szerepe életében sem elhanyagolható.
Nem kívánok semmi egyebet mondani, jelesül írni, mindenkinek ajánlani tudom jó szívvel, annak is aki nem lelkesedik a kinevezett amerikai szuperprodukciókért. Mert itt nem erről van szó. Vannak darabok, melyek szívvel-lélekkel készítettnek.
Respect Danny Boyle. I know that you're deserved it.:D
Slumdog, aki egy indiai kis srác, egzotikus névvel megáldva Jamalra hallgat, megnyer egy napjainkban nagy sikernek örvendő vetélkedő játékot, és milliomos lesz. De ha csak a pénzről lenne szó, de itt nem ez a lényeg. Pont ezzel szemben pedig, ha valaki nem a pénzért tesz meg mindent, beleértve egy állítólagos csalást is, a világ értetlen vele szemben. Nem értik, mi az, ami egy gettólakót, nincstelent, műveletlent, de annál elbűvölőbb épphogy nagykorút nyerésre késztet. Honnan tudhatta a válaszokat egy buta és közönséges fiú, aki a maga módján szerény, kedves, és bölcsebb és többet látott, mint bárki, beleértve a show gusztustalan alakját játszó sztárvezetőjét is. Jamal élete a show alatt 2 órában lepörög nekünk, hányattatott sorsa, kegyetlen gyermekkora, melyen keresztül bölcsebb lett, mint bárki, diadalmaskodik a pénz orientált világgal szemben, és a szerelmet és a ragaszkodást tartja emberi léptéknek, aki Latia névre hallgat, akivel gyermekkora egy részét is tölti, illetve a szépen bűnözővé avanzsált bátyja Salim szerepe életében sem elhanyagolható.
Nem kívánok semmi egyebet mondani, jelesül írni, mindenkinek ajánlani tudom jó szívvel, annak is aki nem lelkesedik a kinevezett amerikai szuperprodukciókért. Mert itt nem erről van szó. Vannak darabok, melyek szívvel-lélekkel készítettnek.
Respect Danny Boyle. I know that you're deserved it.:D
2009. március 2., hétfő
Gondolatok a szerelemről....let's talk about love
Nem is annyira a szerelemről, hanem származékairól.
Nem is tudom elmondani hányszor került szóba, hány füstbe mártott éjjelt megélt e téma, mennyi fröccsös, rumos este, mely pálinkával lett megöntözve. Ha akadozik már a nyelvem, akkor is ugyanúgy vélekedek, és becsülöm e témát, mégha ritka vendég is. Költészet maga, ami körülvesz, átölel, minden este máshogyan szeretne hozzám bújni.
Bárkivel, ha szóba kerül a testiség, mindig nagyjából ugyanaz a válasz.
A testiség könnyű a szerelem nehéz... Hazugság egyöntetűen az állítás.
Hány darab elrontott közös szenvedélyesnek vélt éjszaka van, melyben a másikról megfeledkezve hajszoljuk önmagunk a nemes vég felé.
A szeretőnek is nagy a felelőssége, sokkalta nagyobb mindennél. Jól szeretni nehéz, mechanikusan gyakorlatozni könnyű.
Ismerni és megismerni különálló dolgok fattyai. Erőt sem kell vennem magamon, és ráérzek, hogy számodra rajtam és a jelenlétemen kívül mi okoz örömet. A vakok, ha megtapintják a világ kicsiny szeleteit, látnak a kezükkel a maradék érzékszerveikkel. Szeretőként mi is vakokká válunk, ha megismerni kívánunk. A jó szeretőben ugyanannyi önzőség van, mint önzetlenség. A jól szeretőben megvan a szelíd, az adni tudó, és fogadó, a felfedező, és csalogató felfedezett, a vadság, a tűz, mely szenvedélyben fürdik mindenkor, és helyén tudja kezelni ez irányba terelt indulatait. Mindannyian mások vagyunk, más gombokkal működünk, türelemre vágyunk és észvesztésre, fedezékre és nyílt harctérre.
Mások azok a napok, melyek éjjelek javarészt vagy kora hajnalok, reggelek, mikor már a szerető többé válik, mint testi ékszer.
A jól szerető dolga nemcsak a test szeretete, hanem a léleké is. Ha megérinted csak suhanó pillanatokra a másik bensőjét, mindenféle szerelem belevétele nélkül, akkor jó szerető vagy, aki tud bánni az adottságaival. Ha nem tanulod meg érinteni ujjbegyeiddel szeretőd lelkét, akkor nem okozol neki különlegeset, sőt semmit sem.
Nehéz tudomány a testiség. Rá kell érezni, hangolódni a másik hullámaira. A vágy, mely embereket összefűz csak fűszer, a test csak kellék, az érzékszervek csak segítő társak a teljesség felé, a lélek, ami ha érintve van, az a lényeges. Ha ez a testi kapcsolat, mely testet és lelket ismer szerelemmé változik, az a legnemesebb.
A szerelem gyönyörű. Ahogyan Pico de la Mirandola mondta: "Hiszem, mert lehetetlen."
Nem is tudom elmondani hányszor került szóba, hány füstbe mártott éjjelt megélt e téma, mennyi fröccsös, rumos este, mely pálinkával lett megöntözve. Ha akadozik már a nyelvem, akkor is ugyanúgy vélekedek, és becsülöm e témát, mégha ritka vendég is. Költészet maga, ami körülvesz, átölel, minden este máshogyan szeretne hozzám bújni.
Bárkivel, ha szóba kerül a testiség, mindig nagyjából ugyanaz a válasz.
A testiség könnyű a szerelem nehéz... Hazugság egyöntetűen az állítás.
Hány darab elrontott közös szenvedélyesnek vélt éjszaka van, melyben a másikról megfeledkezve hajszoljuk önmagunk a nemes vég felé.
A szeretőnek is nagy a felelőssége, sokkalta nagyobb mindennél. Jól szeretni nehéz, mechanikusan gyakorlatozni könnyű.
Ismerni és megismerni különálló dolgok fattyai. Erőt sem kell vennem magamon, és ráérzek, hogy számodra rajtam és a jelenlétemen kívül mi okoz örömet. A vakok, ha megtapintják a világ kicsiny szeleteit, látnak a kezükkel a maradék érzékszerveikkel. Szeretőként mi is vakokká válunk, ha megismerni kívánunk. A jó szeretőben ugyanannyi önzőség van, mint önzetlenség. A jól szeretőben megvan a szelíd, az adni tudó, és fogadó, a felfedező, és csalogató felfedezett, a vadság, a tűz, mely szenvedélyben fürdik mindenkor, és helyén tudja kezelni ez irányba terelt indulatait. Mindannyian mások vagyunk, más gombokkal működünk, türelemre vágyunk és észvesztésre, fedezékre és nyílt harctérre.
Mások azok a napok, melyek éjjelek javarészt vagy kora hajnalok, reggelek, mikor már a szerető többé válik, mint testi ékszer.
A jól szerető dolga nemcsak a test szeretete, hanem a léleké is. Ha megérinted csak suhanó pillanatokra a másik bensőjét, mindenféle szerelem belevétele nélkül, akkor jó szerető vagy, aki tud bánni az adottságaival. Ha nem tanulod meg érinteni ujjbegyeiddel szeretőd lelkét, akkor nem okozol neki különlegeset, sőt semmit sem.
Nehéz tudomány a testiség. Rá kell érezni, hangolódni a másik hullámaira. A vágy, mely embereket összefűz csak fűszer, a test csak kellék, az érzékszervek csak segítő társak a teljesség felé, a lélek, ami ha érintve van, az a lényeges. Ha ez a testi kapcsolat, mely testet és lelket ismer szerelemmé változik, az a legnemesebb.
A szerelem gyönyörű. Ahogyan Pico de la Mirandola mondta: "Hiszem, mert lehetetlen."
2009. március 1., vasárnap
Push it
Lehetnék minden, amit lázas álmaidban
Nekem képzeltél el, mikor még hittél bennem.
Szeretőd sosem szerelmed, levegő melyet
Elszívsz mások elöl jobb napokon,
Fény,mely betörhet, és világít nekem
Ha hagyom.
Kérnélek százszor, hogy kegyelmezz
Meg nekem, hogy legyél mindig bátor,
Hogy kiteljesedhessem.
Könnyek esnek vissza a szemedbe,
Keménynek akarsz látszani, pedig csak
Ábránd voltam, ködkép,
Mely akkor veled akart játszani.
Most minden olyan egyszerűen szép,
Hidegek a falak, a szavak melyek
Megfojtanak, szépséget kerestünk,
De maradtunk halottak.
Nekem képzeltél el, mikor még hittél bennem.
Szeretőd sosem szerelmed, levegő melyet
Elszívsz mások elöl jobb napokon,
Fény,mely betörhet, és világít nekem
Ha hagyom.
Kérnélek százszor, hogy kegyelmezz
Meg nekem, hogy legyél mindig bátor,
Hogy kiteljesedhessem.
Könnyek esnek vissza a szemedbe,
Keménynek akarsz látszani, pedig csak
Ábránd voltam, ködkép,
Mely akkor veled akart játszani.
Most minden olyan egyszerűen szép,
Hidegek a falak, a szavak melyek
Megfojtanak, szépséget kerestünk,
De maradtunk halottak.
2009. február 26., csütörtök
Love profusion
Fészkelő
Mit neked adhattam, álmaimban
Fürdőző, csodás, érzelmekre hívatott.
Láthatatlan árnyként lakozom benned,
Minden lépésnél csendben figyelek,
Csak akkor szólok majd, ha hangom megremeg,
Csak akkor kérlek majd, ha félnem nem lehet.
Fészkeltem itt, ismerős-idegen meleg odú,
Lehunyva pilláim, más életeket látok.
Elém tárul minden keserű háború,
Zuhanásom közben hozzád kiáltok,
Mert Te meghallgatsz, ha fáj a lelkem,
Te megmaradsz, nem kell utánad mennem.
Harcokat vívok, nehéz ez a belső,
Mindenki üres, támolyog a semmi.
Maradnak csak lusta, mint minden szerető
Sosem kell igazán szeretni.
Ide visszatalálok akkor is, ha vége
Ha az élet búcsúztat, közeleg az idő,
Összekuporodik minden sötét kis felhő,
Felém szállnak, de oszlik a köd, fény tör
Be, és érzem, tudom, hiszem,
Hogy neked és nekem;
Jön még ideje szebb világnak.
Nem is kell kérnem.
Madonna Love profusion, mert ez kell most. Semmi más.
Mit neked adhattam, álmaimban
Fürdőző, csodás, érzelmekre hívatott.
Láthatatlan árnyként lakozom benned,
Minden lépésnél csendben figyelek,
Csak akkor szólok majd, ha hangom megremeg,
Csak akkor kérlek majd, ha félnem nem lehet.
Fészkeltem itt, ismerős-idegen meleg odú,
Lehunyva pilláim, más életeket látok.
Elém tárul minden keserű háború,
Zuhanásom közben hozzád kiáltok,
Mert Te meghallgatsz, ha fáj a lelkem,
Te megmaradsz, nem kell utánad mennem.
Harcokat vívok, nehéz ez a belső,
Mindenki üres, támolyog a semmi.
Maradnak csak lusta, mint minden szerető
Sosem kell igazán szeretni.
Ide visszatalálok akkor is, ha vége
Ha az élet búcsúztat, közeleg az idő,
Összekuporodik minden sötét kis felhő,
Felém szállnak, de oszlik a köd, fény tör
Be, és érzem, tudom, hiszem,
Hogy neked és nekem;
Jön még ideje szebb világnak.
Nem is kell kérnem.
Madonna Love profusion, mert ez kell most. Semmi más.
2009. február 25., szerda
She is not me and she never will be
Kicserélték a saját valómat, melyet nyugodalomban és csendben őriztem egészen idáig. Váratlan dolgok felhőjén ülök, és csak amit látni vélek, fellegek és ködök, nincs útja semmiféle fénynek. Magam vagyok akkor is, ha nem hiszem, mert túl édes párlatokba burkolódzom, és nem nézem mi is lesz. Olyan vagyok, mint a vad, aki keresi az áldozatait, hidegen hagyja az elfogyasztás, csak habzsol, őrjöng, mint aki szegecses kerítés mögé szorult. Végtelen várakozás, lassított életvitel, nyugodt napok jönnek, csodás álmok beteljesülnek, és még mindig önmagam szeretem csak.
Téged, akivel ágyam osztom, magam megfosztom szerelmedtől, mely érzelemmel csordulva rám dől, és nem enged szabadulni, pedig másféle utakon járom a mindennapokat.
Lehetetlent kérsz tőlem, nem vagy itt mikor lelkem kitárom, és ma is odakiáltom, hogy nincsen olyan senki, aki engem tudna minden számba venni.
Álmodjunk inkább frusztráltan, és görcsösen. Szedjük a tablettákat, és váljunk rabbá.
Mellyé az élet tett minket, fáradt és kiábrándult idegeneket. A könnyek már rég nem reklám, te vagy a mindenem, régóta csak ábránd. Köztulajdon lettél, tudhatnám, te mindenkivel lennél, csak ne kelljen velem élned. Nem baj találok magamnak, olyat aki éltet, aki reményt lehel a napjaimra, aki őrjöngve szeret.
Most alszom, álmom az örök harcom, ma mindannyian egyedül alszunk, még utoljára, becsüljük meg. Nekem máshogy rendeltetett.
Téged, akivel ágyam osztom, magam megfosztom szerelmedtől, mely érzelemmel csordulva rám dől, és nem enged szabadulni, pedig másféle utakon járom a mindennapokat.
Lehetetlent kérsz tőlem, nem vagy itt mikor lelkem kitárom, és ma is odakiáltom, hogy nincsen olyan senki, aki engem tudna minden számba venni.
Álmodjunk inkább frusztráltan, és görcsösen. Szedjük a tablettákat, és váljunk rabbá.
Mellyé az élet tett minket, fáradt és kiábrándult idegeneket. A könnyek már rég nem reklám, te vagy a mindenem, régóta csak ábránd. Köztulajdon lettél, tudhatnám, te mindenkivel lennél, csak ne kelljen velem élned. Nem baj találok magamnak, olyat aki éltet, aki reményt lehel a napjaimra, aki őrjöngve szeret.
Most alszom, álmom az örök harcom, ma mindannyian egyedül alszunk, még utoljára, becsüljük meg. Nekem máshogy rendeltetett.
2009. február 21., szombat
Forbidden love
Akarlak, ugyanazzal a vággyal,
Ami előjött belőlem, ami éltet
Halovány esték süvöltő szelében.
Mert szeretni akarlak,
minden porcikád belém remeg.
Titkos aktusunk,
Már a köszönő végzet.
Csókjaim kiadják lelkemet,
ölelésed fojtó szeretet.
Nekem minden lélegzeted külön
Talaja a vágynak.
Mindegy mi történik, ki jön,
Nem adlak többé a világnak.
Suttogva szeretünk, mint megbújt
Szeretők,álmatlan pillákban
Égő, megalvadt szereplők.
Ami előjött belőlem, ami éltet
Halovány esték süvöltő szelében.
Mert szeretni akarlak,
minden porcikád belém remeg.
Titkos aktusunk,
Már a köszönő végzet.
Csókjaim kiadják lelkemet,
ölelésed fojtó szeretet.
Nekem minden lélegzeted külön
Talaja a vágynak.
Mindegy mi történik, ki jön,
Nem adlak többé a világnak.
Suttogva szeretünk, mint megbújt
Szeretők,álmatlan pillákban
Égő, megalvadt szereplők.
2009. február 18., szerda
Fighter
Küzdeni kell, küzdeni, küzdeni, életben maradni, életben maradni...
Mivel hallgattam mostanság egy kis hc-t, és ténylegesen szeretem is, bár ez annál is jobb version, ajánlom figyelmetekbe a Superbutt talán leghíresebb számát, melynek klipje, odatesz a naphoz egy csücsköt.:D
Nagyon-nagyon szuper, fenomenális, tüneményes, jaj de szép.
Másnak most amúgysem tudok annyira örülni, esetleg Koko mackónak, aki rendszeres olvasója a blogomnak, és hűséges társam is egyben mindenben. Mert megérdemli és mert szeretem őt, mint ahogy mondani is szoktam, ez pali.:D
Neki is küldöm meg mindenkinek aki nem szereti, és aki nem szeret engem.:D
Superbutt szuper Pioneer-ja, ahogy kell.
Koncz konc koncc Gábor....Uh lalallala.
Mivel hallgattam mostanság egy kis hc-t, és ténylegesen szeretem is, bár ez annál is jobb version, ajánlom figyelmetekbe a Superbutt talán leghíresebb számát, melynek klipje, odatesz a naphoz egy csücsköt.:D
Nagyon-nagyon szuper, fenomenális, tüneményes, jaj de szép.
Másnak most amúgysem tudok annyira örülni, esetleg Koko mackónak, aki rendszeres olvasója a blogomnak, és hűséges társam is egyben mindenben. Mert megérdemli és mert szeretem őt, mint ahogy mondani is szoktam, ez pali.:D
Neki is küldöm meg mindenkinek aki nem szereti, és aki nem szeret engem.:D
Superbutt szuper Pioneer-ja, ahogy kell.
Koncz konc koncc Gábor....Uh lalallala.
2009. február 17., kedd
By myself
Ha elveszek olykor, magányba fulladt
Könnycseppek öntik el meggyötört arcom,
Akkor is vívom a harcom,
Mindennap ugyanúgy-százféleképp.
Tengernyi gond mossa bőröm, többé
Nem törődöm jelentéktelen szavak
Sötét fellegére, nem többé nem
Megyek ki egyedül a fényre.
Minden napszak tartogat valami másfajta
Érzelmet, mit kiválthat a többi,
Nem akarok a dolgoknak előre
Köszönni, és összeesve várni, mi lesz.
Inkább felvidultan készülök,
Mert csak neked megszépülök,
Megtiporlak önző mivoltodban,
Élek majd művészien- elhagyatottan.
Könnycseppek öntik el meggyötört arcom,
Akkor is vívom a harcom,
Mindennap ugyanúgy-százféleképp.
Tengernyi gond mossa bőröm, többé
Nem törődöm jelentéktelen szavak
Sötét fellegére, nem többé nem
Megyek ki egyedül a fényre.
Minden napszak tartogat valami másfajta
Érzelmet, mit kiválthat a többi,
Nem akarok a dolgoknak előre
Köszönni, és összeesve várni, mi lesz.
Inkább felvidultan készülök,
Mert csak neked megszépülök,
Megtiporlak önző mivoltodban,
Élek majd művészien- elhagyatottan.
2009. február 14., szombat
Love box
Nohát hagyj ragadjam meg az alkalmat, hogy Boldog Valentin napot kívánjak minden kedves versenyzőnek! Cuppancs.
Hozzáteszem csendben, hogy sosem szerettem ezt a napot, mert semmi értelme nincsen, és csak az idétlen plüssfigurák fogynak, illetve kiló számra a virág meg a csoki, aztán van olyan is, aki már durvul és tiszta karácsonyként éli meg, és szív alakú plazmát vesz.:D
Minden viccet és faragatlan gúnyolódást én a szeretteimet köszönteném ezen a mai szép napon, szombat van, mehetünk együtt sokfelé, nem dolgozunk ( van, aki ugye egyébként sem), örülhetünk a közös perceknek.
Ezúton csókolom kis családom, Rózom, Orsóm, Rosinantém, Jucim, Csumim, Janám, Koko mackóm, Jujum, Ritám, Zsozsim, Bársonytalpom, Fifikét, Borbit, Zsuzsóm, Gabom, Gusztavot és Pufinyuszit, Szotyi teknőst, Vejcsikém, Moncsim, Csicsim és Timcsim, Pockom, Bejjám és Nicolai, Jucóm és mindenkit, akit nem név szerint soroltam de ennek ellenére a szívemben laknak.
Így adtunk értelmet.
Íme a zene mára:
PAROV STELAR: LOVE
Dal
Neked adom szívem minden szeretetével
Teljességem hiányosságait.
Őrízd meg békém magadban,
Így nem alakulhat át viharrá.
Nálad jó helyen leszek,
Bizonytalanságom benned
Kapaszkodik meg.
Meríthetek belőled, ha rád nézek
Nekem mindennap szép,
Mert belőled újra születek.
Hozzáteszem csendben, hogy sosem szerettem ezt a napot, mert semmi értelme nincsen, és csak az idétlen plüssfigurák fogynak, illetve kiló számra a virág meg a csoki, aztán van olyan is, aki már durvul és tiszta karácsonyként éli meg, és szív alakú plazmát vesz.:D
Minden viccet és faragatlan gúnyolódást én a szeretteimet köszönteném ezen a mai szép napon, szombat van, mehetünk együtt sokfelé, nem dolgozunk ( van, aki ugye egyébként sem), örülhetünk a közös perceknek.
Ezúton csókolom kis családom, Rózom, Orsóm, Rosinantém, Jucim, Csumim, Janám, Koko mackóm, Jujum, Ritám, Zsozsim, Bársonytalpom, Fifikét, Borbit, Zsuzsóm, Gabom, Gusztavot és Pufinyuszit, Szotyi teknőst, Vejcsikém, Moncsim, Csicsim és Timcsim, Pockom, Bejjám és Nicolai, Jucóm és mindenkit, akit nem név szerint soroltam de ennek ellenére a szívemben laknak.
Így adtunk értelmet.
Íme a zene mára:
PAROV STELAR: LOVE
Dal
Neked adom szívem minden szeretetével
Teljességem hiányosságait.
Őrízd meg békém magadban,
Így nem alakulhat át viharrá.
Nálad jó helyen leszek,
Bizonytalanságom benned
Kapaszkodik meg.
Meríthetek belőled, ha rád nézek
Nekem mindennap szép,
Mert belőled újra születek.
2009. február 13., péntek
Monsters ball
Annak, aki mindig melletted örül,
Álmatlan tekintete végigkísér.
Aggódik minden lépésednél, mintha
Gyermek lennél, örök játszókedvvel,
Még a sötétség előtt megállít a fénynél,
Megmutatja mi a helyes minden szeretettel.
Ne sírj kedves, megmaradok,
Ha kell démonokkal harcolok.
Annak, aki veled van, igaz-mindenttudó
Bölcs kis lényként, segít és figyel.
Mostmár jól érezhetem magam,
Egyezhetek törékeny szerepemmel.
Neked, aki sokat jelentesz gyönge
Olykor hazug valómnak, megtorpanok.
Jó, hogy örülhetek veled,
Nem adsz mostoha szánalomnak.
Ne félj kedves, itt maradok,
Árnyékom érinti utadat.
Thats for u, and u deserved it Jana.
Universe is full of stars
Nothing are there looks the same
Youre the one that Ive been waiting for
But I dont even know ur name...
I'M IN A TRANCE:::::DDDDDDD
Álmatlan tekintete végigkísér.
Aggódik minden lépésednél, mintha
Gyermek lennél, örök játszókedvvel,
Még a sötétség előtt megállít a fénynél,
Megmutatja mi a helyes minden szeretettel.
Ne sírj kedves, megmaradok,
Ha kell démonokkal harcolok.
Annak, aki veled van, igaz-mindenttudó
Bölcs kis lényként, segít és figyel.
Mostmár jól érezhetem magam,
Egyezhetek törékeny szerepemmel.
Neked, aki sokat jelentesz gyönge
Olykor hazug valómnak, megtorpanok.
Jó, hogy örülhetek veled,
Nem adsz mostoha szánalomnak.
Ne félj kedves, itt maradok,
Árnyékom érinti utadat.
Thats for u, and u deserved it Jana.
Universe is full of stars
Nothing are there looks the same
Youre the one that Ive been waiting for
But I dont even know ur name...
I'M IN A TRANCE:::::DDDDDDD
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
