Love profusion

Fészkelő


Mit neked adhattam, álmaimban
Fürdőző, csodás, érzelmekre hívatott.
Láthatatlan árnyként lakozom benned,
Minden lépésnél csendben figyelek,
Csak akkor szólok majd, ha hangom megremeg,
Csak akkor kérlek majd, ha félnem nem lehet.
Fészkeltem itt, ismerős-idegen meleg odú,
Lehunyva pilláim, más életeket látok.
Elém tárul minden keserű háború,
Zuhanásom közben hozzád kiáltok,
Mert Te meghallgatsz, ha fáj a lelkem,
Te megmaradsz, nem kell utánad mennem.
Harcokat vívok, nehéz ez a belső,
Mindenki üres, támolyog a semmi.
Maradnak csak lusta, mint minden szerető
Sosem kell igazán szeretni.
Ide visszatalálok akkor is, ha vége
Ha az élet búcsúztat, közeleg az idő,
Összekuporodik minden sötét kis felhő,
Felém szállnak, de oszlik a köd, fény tör
Be, és érzem, tudom, hiszem,
Hogy neked és nekem;
Jön még ideje szebb világnak.
Nem is kell kérnem.







Madonna Love profusion, mert ez kell most. Semmi más.

She is not me and she never will be

Kicserélték a saját valómat, melyet nyugodalomban és csendben őriztem egészen idáig. Váratlan dolgok felhőjén ülök, és csak amit látni vélek, fellegek és ködök, nincs útja semmiféle fénynek. Magam vagyok akkor is, ha nem hiszem, mert túl édes párlatokba burkolódzom, és nem nézem mi is lesz. Olyan vagyok, mint a vad, aki keresi az áldozatait, hidegen hagyja az elfogyasztás, csak habzsol, őrjöng, mint aki szegecses kerítés mögé szorult. Végtelen várakozás, lassított életvitel, nyugodt napok jönnek, csodás álmok beteljesülnek, és még mindig önmagam szeretem csak.
Téged, akivel ágyam osztom, magam megfosztom szerelmedtől, mely érzelemmel csordulva rám dől, és nem enged szabadulni, pedig másféle utakon járom a mindennapokat.
Lehetetlent kérsz tőlem, nem vagy itt mikor lelkem kitárom, és ma is odakiáltom, hogy nincsen olyan senki, aki engem tudna minden számba venni.
Álmodjunk inkább frusztráltan, és görcsösen. Szedjük a tablettákat, és váljunk rabbá.
Mellyé az élet tett minket, fáradt és kiábrándult idegeneket. A könnyek már rég nem reklám, te vagy a mindenem, régóta csak ábránd. Köztulajdon lettél, tudhatnám, te mindenkivel lennél, csak ne kelljen velem élned. Nem baj találok magamnak, olyat aki éltet, aki reményt lehel a napjaimra, aki őrjöngve szeret.
Most alszom, álmom az örök harcom, ma mindannyian egyedül alszunk, még utoljára, becsüljük meg. Nekem máshogy rendeltetett.

Forbidden love

Akarlak, ugyanazzal a vággyal,
Ami előjött belőlem, ami éltet
Halovány esték süvöltő szelében.
Mert szeretni akarlak,
minden porcikád belém remeg.
Titkos aktusunk,
Már a köszönő végzet.
Csókjaim kiadják lelkemet,
ölelésed fojtó szeretet.
Nekem minden lélegzeted külön
Talaja a vágynak.
Mindegy mi történik, ki jön,
Nem adlak többé a világnak.
Suttogva szeretünk, mint megbújt
Szeretők,álmatlan pillákban
Égő, megalvadt szereplők.

Fighter

Küzdeni kell, küzdeni, küzdeni, életben maradni, életben maradni...
Mivel hallgattam mostanság egy kis hc-t, és ténylegesen szeretem is, bár ez annál is jobb version, ajánlom figyelmetekbe a Superbutt talán leghíresebb számát, melynek klipje, odatesz a naphoz egy csücsköt.:D
Nagyon-nagyon szuper, fenomenális, tüneményes, jaj de szép.
Másnak most amúgysem tudok annyira örülni, esetleg Koko mackónak, aki rendszeres olvasója a blogomnak, és hűséges társam is egyben mindenben. Mert megérdemli és mert szeretem őt, mint ahogy mondani is szoktam, ez pali.:D
Neki is küldöm meg mindenkinek aki nem szereti, és aki nem szeret engem.:D




Superbutt szuper Pioneer-ja, ahogy kell.
Koncz konc koncc Gábor....Uh lalallala.

By myself

Ha elveszek olykor, magányba fulladt
Könnycseppek öntik el meggyötört arcom,
Akkor is vívom a harcom,
Mindennap ugyanúgy-százféleképp.

Tengernyi gond mossa bőröm, többé
Nem törődöm jelentéktelen szavak
Sötét fellegére, nem többé nem
Megyek ki egyedül a fényre.

Minden napszak tartogat valami másfajta
Érzelmet, mit kiválthat a többi,
Nem akarok a dolgoknak előre
Köszönni, és összeesve várni, mi lesz.

Inkább felvidultan készülök,
Mert csak neked megszépülök,
Megtiporlak önző mivoltodban,
Élek majd művészien- elhagyatottan.

Love box

Nohát hagyj ragadjam meg az alkalmat, hogy Boldog Valentin napot kívánjak minden kedves versenyzőnek! Cuppancs.
Hozzáteszem csendben, hogy sosem szerettem ezt a napot, mert semmi értelme nincsen, és csak az idétlen plüssfigurák fogynak, illetve kiló számra a virág meg a csoki, aztán van olyan is, aki már durvul és tiszta karácsonyként éli meg, és szív alakú plazmát vesz.:D
Minden viccet és faragatlan gúnyolódást én a szeretteimet köszönteném ezen a mai szép napon, szombat van, mehetünk együtt sokfelé, nem dolgozunk ( van, aki ugye egyébként sem), örülhetünk a közös perceknek.
Ezúton csókolom kis családom, Rózom, Orsóm, Rosinantém, Jucim, Csumim, Janám, Koko mackóm, Jujum, Ritám, Zsozsim, Bársonytalpom, Fifikét, Borbit, Zsuzsóm, Gabom, Gusztavot és Pufinyuszit, Szotyi teknőst, Vejcsikém, Moncsim, Csicsim és Timcsim, Pockom, Bejjám és Nicolai, Jucóm és mindenkit, akit nem név szerint soroltam de ennek ellenére a szívemben laknak.

Így adtunk értelmet.
Íme a zene mára:


PAROV STELAR: LOVE





Dal


Neked adom szívem minden szeretetével
Teljességem hiányosságait.
Őrízd meg békém magadban,
Így nem alakulhat át viharrá.
Nálad jó helyen leszek,
Bizonytalanságom benned
Kapaszkodik meg.
Meríthetek belőled, ha rád nézek
Nekem mindennap szép,
Mert belőled újra születek.

Monsters ball

Annak, aki mindig melletted örül,
Álmatlan tekintete végigkísér.
Aggódik minden lépésednél, mintha
Gyermek lennél, örök játszókedvvel,
Még a sötétség előtt megállít a fénynél,
Megmutatja mi a helyes minden szeretettel.
Ne sírj kedves, megmaradok,
Ha kell démonokkal harcolok.


Annak, aki veled van, igaz-mindenttudó
Bölcs kis lényként, segít és figyel.
Mostmár jól érezhetem magam,
Egyezhetek törékeny szerepemmel.
Neked, aki sokat jelentesz gyönge
Olykor hazug valómnak, megtorpanok.
Jó, hogy örülhetek veled,
Nem adsz mostoha szánalomnak.
Ne félj kedves, itt maradok,
Árnyékom érinti utadat.





Thats for u, and u deserved it Jana.
Universe is full of stars
Nothing are there looks the same
Youre the one that Ive been waiting for
But I dont even know ur name...
I'M IN A TRANCE:::::DDDDDDD

Impressive instant

Micsoda pech...Lotus baba nem nagyon talál állást, mi lesz szabad művészkedésével? Ki kell találni valamit, avagy legalább egy jó kiállású mecénást szerezni. Mindenképpen lesz valahogy, mert az elkeseredés nem visz semerre sem. Felszívjuk magunkat, hadba vonulunk, átússzuk a lehetetlenség tengerét, mégha nagyok is a szembejövő hullámok. Kell valami újfajta pezsgés...lendület, újdonság, tünemény.
Addig csendben alkotunk, elnézzük a világ fáradt morajlását, a felesleges kapálódzásait, szerelmeket, melyek keserűségbe mártva fekszenek szerteszéjjel, leigázott lelkeket, akik kapaszkodnak minden jött-ment dermesztő látomásba, egyéni megváltódásokat, és tiszta harcokat.




Haszontalan így az a műszer, melyet szívnek neveznek.
Világok omlanak össze bennem mindennap.
Minden ember keresi,és tudja szeretni ha szeretnek,
Sokszor, amit kapunk csak tűnő ámulat.
Üres a szívem, nem fészkel benne senki.
Hiába forgolódom erre-arra, nincs tünemény.
Nem tudok már szerelmesnek lenni,
Számomra ezek csak maradnak letűnt remény.

Vol.2.

David nagyon jó zenét toló Guetta, akit volt szerencsém a Balaton Sound elektronikus fesztiválon is megtekinteni. Hatalmas. Sad songok helyett csak Nektek, Everytime we touch, nyeljünk egyet.:D Szép estét gyermekeim.

Black and white

A hiány fogja


Vigyázz velem, mert kegyetlen vagyok,
CSak a ködös ismeretlenség érdekel.
Benned én nem ragyoghatok,
Tarts távol minden erőddel.

Vakon állok, megkötözve,
Minden élmény belém szakít.
Szeretve,
Kételkedve.

Ha kérnélek tudnám, hogy szeretnél,
Mert olyan jó vagy hozzám.
Velem, mondd mit kezdenél?
Pedig bennem minden áttetsző, halovány.

Ébren állok, s te lassan közeledsz,
Én pedig lihegve futok előled.
Most megvetsz,
Itt vagy, és nem kellesz.

Everytime we touch

Mindenem a szenvedély, léterőm.
Hallhatatlan leszek egy-egy önző,
kéjjel teli érintéstől.
Vágyaim apró rezdüléseit neked adom.
Fuldokló beteljesülést kérek.
Hihetetlen egymásra hangoltságot.
Szomorú tusát, egymásnak hazugságot.

Mindenem a szenvedély, lélegzetem.
Álmom, mesém, mámorom, örök szerepem.
Neked adom most önző álmom,
Kezdj vele valamit, végtelen a félelem,
Ahogyan elolvad a felület, és csupasz
Emberi mivoltom, többé már nem kényelem.
Így válsz örök álmommá, láthatod; végem.

Without

Végtére is igen. Kiegyensúlyozottság nem állapítható meg, de talán ahhoz közeli valamiféle életérzés. Mostanában nagyon gyakran kormányzom magam szórakozásaim irányába, és korántsem a lényeges kérdésekkel törődöm.
Mai mottónk: Give a bit of hmmm to me and I give bit of mmm to you...







Szárnycsapások kellenek.
Ki kell evezni a semmiből.
Jó lehetnél lételemnek.
De nem tudok a létedről.

Insomnia and many things in it

Álmatlan vagyok, minden hajnalban vámpírként lesem nem létező áldozataim, és közben vergődő mivoltom válik ismételhetővé. Ugyanolyanok a nappalok, és szakasztott ugyanaz minden száraz torokkal lévő ébredés a napfelkelte előtt. Az álmok meg csak jönnek, morajlanak, képtelenek, nyomasztóak, elfednek, sokszor kételyeket hagynak az elmében, és fojtanak a jeges mancsaikkal. Régi helyek ismétlődnek az elmében, mint egy örök térkép, mely beitta magát a köztudatba, és feltétel nélkül mindennapos használatra tervezték. Napok telnek értelmetlenül, lusta ködök tenyerén, céltalanul, mámorosan, szerek ölelésében. Minden átalakul, minden feltétel nélkül odaadja magát, ami kábít, ami káros, ami szenvedély. Üres lélek tombol, kongó szív veti le ruháját, és nincs kis teste rejtekében senki, aki megbújva szenderegne. Értelmetlen a lét így, de valójában saját hibák okozta vihar, mely mágnesként vonzza a veszettet befelé. Nyers és emészthetetlen a valóság. Félelmetes a tusa, rettegés, hogy nincs a belsőben ragaszkodás, szerelem. Elmúltak, kiégtek, megölték őket. Maradt a helyükön, üveges lét porrá vált csatangolása.
Aludjunk most, félárbocos éberen. Álmodjunk a valótlanról, mely odadobja magát szerelmi együttlétekre. Lemondásokkal jár az élet, és elhagyással, kegyetlen fordulatokkal. Most csend van. Fürödjünk benne örömittasan. Lehetetlent kérek?