War!

Susogások közepette ismerem fel minden
Valaha elejtett mondatom valódi értelmét.
Szürkén világítanak a nappalok,
Az éjjelek pedig élhetetlenek lettek.
Nem ismerek már kedves szavakat, kiábrándultam.
A lét egyáltalán semmi gyönyört nem ajándékoz.
Inkább csak megkínoz,
Minden éjjel másképpen,
Torzulva a sebezhetőség rettegésében.

Szeretlek, ha majd mondani fogom,
Ha léted tapintható lesz, mint valaha.
Most csend van körülöttem, némaságot
Táplálnak az engem keresztezett ösvények,
Hajnali szereplések jönnek, melyek negédes
Illatokat támasztanak, melyek nem valódiak.
Nincs bennem az a féltő ragaszkodás, mely
Minden emberben egyénenként le van bontva.
Kókadok a súlyok alatt, és e fájó
Mélyről jövő magány győz felettem,
Lassan, mert valaha szerettem...

Wanna lov'a

Tudom, hogy megelégednék azzal is
Ha minden nappal, újabb szegmenseit
Nyitná meg előttem bensőd csodálatos rejteke.
Téged akarlak, mert nem kaphatlak,
Mert másé vagy, tárgyamul választottalak,
Titokban imákba fogadlak, szokatlan nekem
Ezen menthetetlen valóság.
Elkényeztetett a hiúság, és az ego törékenyen
esik széjjel, minden éjjel,
Máshogyan éled fel, és egyre gyámoltalanabb,
Mert nem szeretik helyesen, mert beleragadt,
valami ismeretlen sötét árnyék testébe,
Aki véletlen ölelte át az ő végzetére.
Szánalmas vagyok.
elmegyek ha hagyod,
Többé nem nézek vissza, mert elveszett az ország,
Elveszett a béke, és nincs többé,
Nem futja álmokra.

Confessions

Emlékek szaggatnak úgy ahogyan mindenkor, és mindörökre. Már nem tudom pontosan megmondani mikor voltam a régi, mert most olyasfajta újdonság vagyok, mellyel nehezen bírok el. Elengedlek, mert kicsúszol a kezeim közül. Két markomból kicsúszol, hiszen egyikkel sem fogtalak meg igazán. Nehezen válok meg. Nem szeretem a távolságot, a búcsút, csak az egymásra hangolódást.
Kapok sok-sok új élményt magamtól, mert hozza őket elém az élet, de nem vagyok valódi égő szeretet. Elszürkültem az események tépése látható a bőrömön. Nem tudok örülni, és nem tudok okozni. Követem magam, mert lélekszakadva rohanok az árnyékom elől. Kihagynak a napok a saját átélésemből. Kincseket akarok őrizni, nem sebeket ragasztani mindig másmilyen vízhatlan tapasszal. Lehetetlen így egyben van olyan is, hogy vonzó életöröm jár át, mert olyankor más vagyok.
Érzem s tudom, hogy másra születtem. Nem ezek azok a dolgok, amiért élni érdemes lenne. Keresünk, egész életünk a húsvéttal köthető egybe. Húsvét, mely vallásom szerint a feltámadás, újjászületés, Krisztus megváltása életünkben.
Szentelődjek meg én is és minden szerettem, legyünk újból egészek, nem mindennapiak, örökre szólóak, különlegesek, méltóak egy új életre.

Piece of me

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig.
S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod eltűnik.
Ha kisajátítod, tönkre teszed.
Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. "(Buddha)





Itt az ideje, hogy írjak valamit. Elvégre annyira nem az életem történéseiről szól ez a blog. Szerencsére. Mivel sok jó nincs, de azért akad egy-két szerethető epizód.
Én magam is jelenleg epizód vagyok, talán sokak életében...





Számtalanszor szeretnélek magamhoz
Ölelni, és tudni, hogy megmaradok.
Szeretnélek mindig csak téged
Szeretni, akinek sosem hazudok.
Ingoványos ez a terep,
Nem neked való ez a szerep,
Lihegve, ijedten húzódj félre,
Bánts a szememben égve.
Nekem elmondhatod minden dalodat,
Nekem elénekelheted minden gondolatodat,
Csak intsd most már csendre lelkem
Nyughatatlan, szilánkos természetét.
Támaszd fel halott szerelmem,
Add vissza az érzés szépségét.