Seventeen again

Ezt biztosan nem fogom reklámozni, de ma este Koko mackóval úgy döntöttünk, hogy mozis élményeinket gyarapítjuk, miután elejétől a végéig megtárgyaltuk a Balaton sound vs. Sziget fesztiválokon megtekintésre szánt előadókat.
Nos mit is néznénk meg kettecskén az egész teremben egy könnyed hétfő este, mint egy kibírhatatlanul ostoba amerikai limonádét. Megint 17, én pedig megint 5 évesnek éreztem magam. Sajnos nem tudok mit írni ezen alkotásról, botrány.

Álmatlanságban szenvedtem vasárnap estétől egészen mostanáig. Pedig rendkívül kitettünk magunkért Rózommal, mert Barabás Lőrincet is megtekintettük a Petőfi hídnál állomásozó kis zöldes helyen.
Na ebben nem csalódom soha, Barabás Lőrinc félelmetes trombitássá avanzsált fiatalkora és fogyatékossága ellenére, Mc Sena megint csak hihetetlen oktávokkal örvendeztetett meg, nem beszélve a közben lágyan fülbe szökő jazz dallamokról.



Szösszenet a Bajza utcába



Akarom tudni, hogy merre tart az életed,

Lebegő szárnyaid hártyái közt megbújom,

Igen ekképp gyorsabban érzékelem a percet,

Dermedő szeretővé változom,

Akard tudni, mást nem kérhetek...



Don't by Anouk

Thriller

R.I.P. Michael Jackson. Különös évet élünk. Tegnap munka közben hallottuk a többszörös bemondást, hogy Jackson szívroham következtében meghalt.
Megmondom teljesen őszintén sosem szerettem sem a zenéjét sem magát a Jackson kultuszt. Számomra csak egy elfogadni való világhírű énekes volt, aki azért lássuk be letett sok-sok dolgot az asztalra.
Mivel a blogom témája zene is ezért legyen így, és minden elismerésem a munkásságért, nyugodjék békében.
Számomra egyetlen értékelhető szám tőle, csak a pénteki huncut éjszakákra:
Give into me

P.s. Pancakes with sweet cottage cheese

Pillanatok telnek el, mert behunyom a szemem,
S elképzelek friss mezőket, élettel teli
Szikrázó fényben fürdő helyeket.
Minden olyan álomszerű, mert csodásak
Ezek az energiával teli helyszínek.
Feledésbe merül.
Végtelen hosszú porfelhők árnyékolni
Látszanak, az emlékeket akarják tönkretenni.

Sosem fogom látni a hajnalt többé,
Melyet minden ízével, mámorával
Szerettem.
Mások ezek a napok, mint annak előtte,
Végtelen hosszúak az időnek
Mázsás lábai, rám nehezednek.
Nem akarom így a készülődést várni,
Mert beteljesületlenségbe burkolódzom.

Megsimogatom a kezed, minden ráncot külön
Megbecsülök, mert szeretlek,
Ha Te nem lennél, én sem születek,
Szülőanyám vagy, nagyszülő,
Aki nagyon beteg, és búcsúzni fog
Nemsoká, mert várják a fellegek.
Könnyeket cserélünk, ha emlékeket
Veszünk ajkunkra, és örülök,
Boldoggá tesz, hogy utadon még
Veled lehetek, már nem nevetek,
Csak nyugtatlak, hogy nemsoká
Hazajöhetsz, és megóvlak majd
Minden bajtól, ott leszek,
Ha tekinteted a végtelenbe vesz...

I only smoke weed when I need to

Csak Nektek, a szép péntek estékre, hogy ne aludjunk többé egymás mellett el...:D



Faithless : Insomnia

David Lynch

"Az ötlet olyan, mint a hal. Ha megelégszel a kis halakkal, elég a sekélyesben horgásznod, de ha nagy halat akarsz fogni, mélyebbre kell menned. Lent a mélyben a halak nagyobbak és tisztábbak. Hatalmasak és elvontak. És gyönyörű szépek. Én azokat a halakat akarom kifogni, amelyeket a film nyelvére le tudok fordítani. De nagyon sokfajta hal él odalent. Van hal, amelyik az üzleti élethez jó, van amelyik a sporthoz. Mindenre van hal.
Mindenre, hisz mindenhez kell valami, ami a mélyből jön felszínre. A modern fizika ezt a szintet egységes térnek nevezi. Minél tágabb a tudatod, minél nyitottabb vagy, annál mélyebbre jutsz, közelebb a forráshoz, és annál nagyobb halakat foghatsz.
Harminchárom éve gyakorlom a transzcendentális meditációt, amely filmjeim, festményeim és egész életem gerince. Ezt az utat választottam, hogy minél mélyebbre merülhessek a nagy halak után kutatva." D.L.




Szép hetet minden kedves barátomnak! S mindenkinek jó halászatot...

Bed&breakfast

Belédlátok. Nem tehetem többé,
hogy létedre másképpen nézek, mint másokéra.
Ugyanazok vagyunk kis szerepeinkkel,
Létező-lélegző-végtelen egyedek.
Vágynálak megérteni, úgy,
mint senki más, csak szeretni.
Csakhogy megtorpanásom igazi oka,
Érzelmek nélküli jelenem,
Mert magasztos szerelmet vett el tőlem
Az idő szeretője, a fájdalom.

Ha leülök melléd, másképpen képzelem
Jövőm egész mindenségét, mert látok.
Menekülök, lihegve torpannék meg,
Valaki nem mindennapi mellett.
Aki nem szerethet,
Olyannyira ahogyan majd én teszem,
Mert feledni képtelen,
S enyémnek vallja majd magát,
Tárgyként hordozhatom magammal,
Tájakon, időkön át.