Olvasni lehet minden apró bánatod,
Megfogom a kezed, mert remegő testtel
Viseled e született átkot.
Károgó varjak tépnek bele húsodba,
Nem tetszel nekik,
Nem engednek világukba
S fájdalmad útjait keresik.
Megharcolok most magammal,
Minden tudatalatt elnyomott rezgésem kiterítem,
Leszámolok most mesterkélt vágyaimmal
Nem találom a helyem.
Megihlet a szemed, mert végtelen benne
A vágy az áhított boldogság felé,
Elengedem a kezed, mert hallod az igazad
Hangját és tudod, hogy most szakadsz ketté.
Létemmel betakarlak, nem kell félned,
Sosem kellettél nekik,
Akik itt vannak nem hazudnak, tudod,
Kereszted meg nem ítélhetik.
Nyugszom majd, ha másként szeret e világ,
Ha látom, hogy van értelme lennem.
Ott ahol nem él meg a hazugság,
Ott van az én helyem.
