Íme gyermekkorom kedvenc fimjeinek listája , csak hogy megértsük, valaha nem is olyan rég még voltak jó filmek, amik számomra a mai napig értékek, és bearanyozzák a napjaim:
1.A muzsika hangja
2.Hair
3.Ének az esőben
4.Mary Poppins
5.Wiz Oz
6.Kaktusz virága
7. Funny girl
8. Grease
9.Jézus Krisztus szupersztár
10.My fair lady
11.Hello Dolly
12.Flashdance
13.Oliver
14. New york new york
15.A hét mesterlővész
16.Esőember
17.Kramer kontra kramer
18.Napfivér holdnővér
Még sorolhatnám....örök hála az alkotóknak, hogy van még mihez nyúlni nehezebb napokon.
2013. szeptember 30., hétfő
Like the Lepers
Nézd a szemem, már semmi sincs benne, ami különlegessé tenné
Nézd a kezem, markolja a semmit.
Nézd a bőröm, hegek és sebek képzik térképpé
Nézd a szívem üres nem szeret senkit.
Nézd a világom foszlik szerte széjjel
Nézd az álmaimon taposik a fenevad,
Nézd nem éri be velem minden éjjel,
Nézd belsőm is, elmém is meghasad.
Nézd a szemem, már nem látok vele
Nézd a végtagjaim, összeroskadok,
Nézd a lelkem, már nincsen semmi benne,
Nézd az életem, ha így marad meghalok.
Nézd a kezem, markolja a semmit.
Nézd a bőröm, hegek és sebek képzik térképpé
Nézd a szívem üres nem szeret senkit.
Nézd a világom foszlik szerte széjjel
Nézd az álmaimon taposik a fenevad,
Nézd nem éri be velem minden éjjel,
Nézd belsőm is, elmém is meghasad.
Nézd a szemem, már nem látok vele
Nézd a végtagjaim, összeroskadok,
Nézd a lelkem, már nincsen semmi benne,
Nézd az életem, ha így marad meghalok.
Like a prayer
Uram,
Szeress engem, amikor senki sem teszi,
Adj erőt, ha jönnek a gyengeség jelei,
Áldd meg életem minden törekvését,
Óvj meg a rossztól, vezess a helyes úton,
Na hagyj el engem a fénytelen hajnalokon.
Kérlek, add, hogy szeressek mindenkit,
Segítsek ahol kell,
Az önsajnálatot ahogy a betegséget is
Messziről kerüljem el.
Óvjam a gyengébbet, tiszteljem az erőset,
Fogékonyságot, a szépre, a nemesre,
Hálát minden nemes szeretettel bélelt könnycseppre.
Tanulást, engedelmességet, ítéletmentes
Határozott lépteket.
Hittel teli létet, végtelen szerelmet,
Adj nekem megértést és türelmet.
Légy velem mindig, nélküled sorvadok
Minden apró csodáért hálát adhatok.
Uram,
Szeress engem, mert mások hiába szeretnek,
Teljességeddel értelmet adsz az érzelmeknek.
Ha szemem lehunyom, úgy tekintsek napjaimra
Hogy elégedett legyek alkotásaimra.
Uram,
Kezedbe ajánlom lelkem,
Adj a mennyért minden jót megtennem.
2013. szeptember 23., hétfő
Siberian education
Ismét egy filmélmény, ismét egy kis csalódás.
A filmkritikusok itthon közepesre avagy annál is gyengébbre értékelték G.Salvatores Oscar díjas filmrendező alkotását.
Méltán sajnos.
A szibériai nevelés egy türelemmel bíró filmfogyasztó számára is kemény próbatétel, hogy otthagyja-e a fuldokló filmet vagy megvárja vajon mi hozható ki belőle.
John Malkovich némileg segít abban, hogy kicsit is pozitívan álljunk hozzá a haldokló alkotáshoz, de ez sem sokat segít.
Az alaptörténet, a helyszínek, az eszközök mind-mind megfelelőek lennének és adottak egy jó és felejthetetlen filmélményhez, ehelyett azonban elnagyoltságot kapunk, ostoba és amatőr jellemekkel, felesleges idő és tér ugrándozással, banális nagyapai közhelyekkel és harmatgyenge ábrázolással.
A két főszereplő fiú színészi teljesítménye minősíthetetlen, Malkovich ezen jelenlétével sem tud segíteni, a bolond lányt játszó hölgy szintén nevetséges és felesleges szerepében és helyében egyaránt.
A film érték. A maga kategóriájában tökéletességre kell törekednie.
Van példa a mostani felhozatalban a tipikus amerikai vígjáték kategóriában is a szerethető és perfekt alkotásnak. A Családi üzelmek vicces, kedves, nem akar többet annál, mint amit adni tud és ígér, és itt pont ez a lényeg.
A legtöbb film, ahogyan a fenti is, többet szeretne önmagánál, és nem látja saját korlátait, vagy egyáltalán azt sem, hogy ezt még csak vászonra sem szabad vinni. Ostobaságra vall, ha éhesebb az alkotás önmagánál. Vannak dolgok, amik éppen azért közhelyek, mert agyonrágták őket, és ezért nincsen értelme többet foglalkozni velük.
Nagyon nehéz újat hozni. A filmes szakmában a régiek felállítottak egy szikla kemény színvonalat, amelyet ma, 2013-ban , képtelenek a rendezők még csak megközelítőleg is teljesíteni.
Hol vannak már a régi szép idők? Nem is volt olyan régen. Mit lehet ma megnézni a filmszínházakban? Jobbik esetben egy régi remekmű elfogadható felújítását, más esetekben egy-egy darab századik már a második alkalommal is erőltetett folytatását, temérdek ostoba animációs maszlagot, cseppet sem vicces vígjátékokat ugyanazon tehetségtelen sztárokkal, kismillió trilógiába énekelt fantasyt 4Dben és 3Dben.
Semmi érdekesség, semmi egyedi, semmi mondanivaló, semmi új.
A film érték. A filmes szakma pedig nagyon figyelmes. A mindenkori érdeklődés berkeiben igyekszik csemegézni, és a forgatókönyvek is ezek alapján igyekeznek eleget tenni.
Tükör nekünk, hogy tessék barátaim, titeket bizony ezek a dolgok érdekelnek ma és tegnap és holnap.
Mik is a mostani favorit tartalmak?
Új és régi szuperhősök klasszikus és nem klasszikus kalandjai több részben a végsőkig kifacsarva, ezoterikus és természetfeletti jelenségek elmebeteg és valószerűtlen történettel, tucat vígjátékok gagyi vonalvezetéssel és ismétlések sorozatával, mindez eladhatatlan és tehetségtelen színészekkel megdobva, horror rengeteg misztikummal és banális végkifejlettel, szinte előre sejthető de nagyon ijesztő hirtelen jelenetekkel, értelmetlen több szereplős drámák, alkotások, amik nagyot szeretnének mondani, de egy hang sem jön ki a torkukon. Animációs gyerekbutító mesék, melyek egy szellemileg alultáplált fogyasztónak is retardáltnak hatnak, vámpírmesék és varázslós tinisztárokkal megáldott látványilag tökéletes művek, amik legalább annyira agyonhajszolt unalmak, mint az egykori eredetiek.
Ez lenne az igényünk? Ezek a dolgok érdekelnek minket? Nyilvánvalóan nem kell mindig súly és magvas gondolkodás, node ez azért a másik oldal pereme.
Az Oscar gálákon is évről-évre gyengébb a szint, pedig egykor Ben-hurt és My fair ladyt jelöltek, és képtelenség volt dönteni, hogy most egy Vágy villamosa kapja az Academy awardot avagy egy Taxisofőr.
2013 elején eljutott oda a dolog, hogy egy Silver linnings playbook, Napos oldal, egyáltalán jelölve volt A messzi dél vadjai és az Anna Karerina címet viselő borzalmak mellett. Persze némi vigasz, hogy minden évben jut még morzsa a minőségi darabokból is, mint Lincoln vagy Argo.
Belátom, hogy nehéz újat hozni, de amennyiben ezek az alkotások látogatottak és igényeket kielégítőek, addig a javarésze a filmnéző közönségnek elégedett. Van választék, hiszen, ha moziba támad kedve menni a nagyérdeműnek, akkor igazán tud miből választani, ott van legalább 4 féle ostoba vígjáték a megszokott használhatatlan színészekkel, 10 féle szuperhősös agymenés első és hatodik része, horror, mely félelmetesen együgyü 2 féle, nevetséges elkopott akcióhősök világmegváltó törekvései egzotikus tájakon 5 változatban, kedvünk szerint, animáció, átlagon aluli IQ szinttel rendelkezők gyermekeinek és szüleiknek, vámpíros-világok harcás-varázsigés lények rendkívül nagy színészi tehetséggel megáldott ifjú sztárokkal és 456 órás eposzok több szálon, világmegváltó gondolatokkal és bölcseletekkel, sztárparádéval.
A választék szinte állandósult, egyedül a címek váltakoznak elmésen és csavarosan.
A filmfogyasztó mozirajongó olyan, mint a gasztronómiai kavalkád éttermében mindig rántott szeletet rágcsáló szürkeség.
Hol marad a kreativítás, az érték, az igazi kaland és akció, a valószerű romantika és thriller, a végén ledermesztő dráma és szenvedély?
Íme a legmélyebb szint: az üresség.
Minden megvan, számtalan sok lenne az eszköz, nem úgy mint régen, nem látni a határokat, de nekünk ez ismeretlen. Ez az üresség megzabálta a kreatívitást és a fantáziát, akárcsak a régi mesében, a remek Végtelen történetben, elpusztította a teremtő elmét. Látszik ez az életvitelen, és az igényeken, tehát akkor a filmeken is.
A filmkritikusok itthon közepesre avagy annál is gyengébbre értékelték G.Salvatores Oscar díjas filmrendező alkotását.
Méltán sajnos.
A szibériai nevelés egy türelemmel bíró filmfogyasztó számára is kemény próbatétel, hogy otthagyja-e a fuldokló filmet vagy megvárja vajon mi hozható ki belőle.
John Malkovich némileg segít abban, hogy kicsit is pozitívan álljunk hozzá a haldokló alkotáshoz, de ez sem sokat segít.
Az alaptörténet, a helyszínek, az eszközök mind-mind megfelelőek lennének és adottak egy jó és felejthetetlen filmélményhez, ehelyett azonban elnagyoltságot kapunk, ostoba és amatőr jellemekkel, felesleges idő és tér ugrándozással, banális nagyapai közhelyekkel és harmatgyenge ábrázolással.
A két főszereplő fiú színészi teljesítménye minősíthetetlen, Malkovich ezen jelenlétével sem tud segíteni, a bolond lányt játszó hölgy szintén nevetséges és felesleges szerepében és helyében egyaránt.
A film érték. A maga kategóriájában tökéletességre kell törekednie.
Van példa a mostani felhozatalban a tipikus amerikai vígjáték kategóriában is a szerethető és perfekt alkotásnak. A Családi üzelmek vicces, kedves, nem akar többet annál, mint amit adni tud és ígér, és itt pont ez a lényeg.
A legtöbb film, ahogyan a fenti is, többet szeretne önmagánál, és nem látja saját korlátait, vagy egyáltalán azt sem, hogy ezt még csak vászonra sem szabad vinni. Ostobaságra vall, ha éhesebb az alkotás önmagánál. Vannak dolgok, amik éppen azért közhelyek, mert agyonrágták őket, és ezért nincsen értelme többet foglalkozni velük.
Nagyon nehéz újat hozni. A filmes szakmában a régiek felállítottak egy szikla kemény színvonalat, amelyet ma, 2013-ban , képtelenek a rendezők még csak megközelítőleg is teljesíteni.
Hol vannak már a régi szép idők? Nem is volt olyan régen. Mit lehet ma megnézni a filmszínházakban? Jobbik esetben egy régi remekmű elfogadható felújítását, más esetekben egy-egy darab századik már a második alkalommal is erőltetett folytatását, temérdek ostoba animációs maszlagot, cseppet sem vicces vígjátékokat ugyanazon tehetségtelen sztárokkal, kismillió trilógiába énekelt fantasyt 4Dben és 3Dben.
Semmi érdekesség, semmi egyedi, semmi mondanivaló, semmi új.
A film érték. A filmes szakma pedig nagyon figyelmes. A mindenkori érdeklődés berkeiben igyekszik csemegézni, és a forgatókönyvek is ezek alapján igyekeznek eleget tenni.
Tükör nekünk, hogy tessék barátaim, titeket bizony ezek a dolgok érdekelnek ma és tegnap és holnap.
Mik is a mostani favorit tartalmak?
Új és régi szuperhősök klasszikus és nem klasszikus kalandjai több részben a végsőkig kifacsarva, ezoterikus és természetfeletti jelenségek elmebeteg és valószerűtlen történettel, tucat vígjátékok gagyi vonalvezetéssel és ismétlések sorozatával, mindez eladhatatlan és tehetségtelen színészekkel megdobva, horror rengeteg misztikummal és banális végkifejlettel, szinte előre sejthető de nagyon ijesztő hirtelen jelenetekkel, értelmetlen több szereplős drámák, alkotások, amik nagyot szeretnének mondani, de egy hang sem jön ki a torkukon. Animációs gyerekbutító mesék, melyek egy szellemileg alultáplált fogyasztónak is retardáltnak hatnak, vámpírmesék és varázslós tinisztárokkal megáldott látványilag tökéletes művek, amik legalább annyira agyonhajszolt unalmak, mint az egykori eredetiek.
Ez lenne az igényünk? Ezek a dolgok érdekelnek minket? Nyilvánvalóan nem kell mindig súly és magvas gondolkodás, node ez azért a másik oldal pereme.
Az Oscar gálákon is évről-évre gyengébb a szint, pedig egykor Ben-hurt és My fair ladyt jelöltek, és képtelenség volt dönteni, hogy most egy Vágy villamosa kapja az Academy awardot avagy egy Taxisofőr.
2013 elején eljutott oda a dolog, hogy egy Silver linnings playbook, Napos oldal, egyáltalán jelölve volt A messzi dél vadjai és az Anna Karerina címet viselő borzalmak mellett. Persze némi vigasz, hogy minden évben jut még morzsa a minőségi darabokból is, mint Lincoln vagy Argo.
Belátom, hogy nehéz újat hozni, de amennyiben ezek az alkotások látogatottak és igényeket kielégítőek, addig a javarésze a filmnéző közönségnek elégedett. Van választék, hiszen, ha moziba támad kedve menni a nagyérdeműnek, akkor igazán tud miből választani, ott van legalább 4 féle ostoba vígjáték a megszokott használhatatlan színészekkel, 10 féle szuperhősös agymenés első és hatodik része, horror, mely félelmetesen együgyü 2 féle, nevetséges elkopott akcióhősök világmegváltó törekvései egzotikus tájakon 5 változatban, kedvünk szerint, animáció, átlagon aluli IQ szinttel rendelkezők gyermekeinek és szüleiknek, vámpíros-világok harcás-varázsigés lények rendkívül nagy színészi tehetséggel megáldott ifjú sztárokkal és 456 órás eposzok több szálon, világmegváltó gondolatokkal és bölcseletekkel, sztárparádéval.
A választék szinte állandósult, egyedül a címek váltakoznak elmésen és csavarosan.
A filmfogyasztó mozirajongó olyan, mint a gasztronómiai kavalkád éttermében mindig rántott szeletet rágcsáló szürkeség.
Hol marad a kreativítás, az érték, az igazi kaland és akció, a valószerű romantika és thriller, a végén ledermesztő dráma és szenvedély?
Íme a legmélyebb szint: az üresség.
Minden megvan, számtalan sok lenne az eszköz, nem úgy mint régen, nem látni a határokat, de nekünk ez ismeretlen. Ez az üresség megzabálta a kreatívitást és a fantáziát, akárcsak a régi mesében, a remek Végtelen történetben, elpusztította a teremtő elmét. Látszik ez az életvitelen, és az igényeken, tehát akkor a filmeken is.
2013. szeptember 17., kedd
MDNA
A turnén már elájultam majdnem, mikor negyedjére megpillantottam Rómában 2012 június 12.-én őt. Azt, aki mindig újít, aki mindig ad, nemcsak pénzt kér a sztárságért, aki erőt merít a rajongói természetfeletti érzelmeiből, és ebből táplálkozva felépíti hibátlan fellépéseit, nem hagyja el magát, nincsenek drogtól és alkoholtól hangos sajtóhírek, de vannak írigyek, akik maguk sem tudnak már mibe kapaszkodni, hogy kicsit is rontsanak a tökéletességén.
MDNA world tour a sokadik turné az 55 éves Madonna életében, mégis egy pillanatra sem engedi el az érdeklődésünk, mert neki mindig a középpontban kell lennie.
Minden koncertsorozat után még a legnagyobb rajongók is azt mondják halkan, otthon a párnába rejtve arcukat, hogy csak számít a kor, és vajon meddig maradhat ez így.
Nos, erre nem tudok válaszolni, és nem is akarok a jövőt latolgatva számolgatni, hogy vajon mennyi van még ebben az évtizedekkel megpakolt karrierben, de egy biztos; Madonna 55 évesen tökéletes formában van, nyilván persze jöhetnek nekem azzal, hogy ha nekem ennyi pénzem lenne, én is így néznék ki, sőt, DE ehhez a munkához azért vas lélek kell, ami sosem lankad, ha vannak is rosszabb napok, rátapos, és feláll bármi van, és csinálja, edz napi x órát, ami szintén hihetetlen önfegyelem, és elszántság.
A tracklist őrület, kapunk mdna-t minden mennyiségben, és régi klasszikus Madonna melankóliát átgyúrva, mert mindenből mindig új kell, hisz kétszer nem adható le semmi.
Figyelemreméltó a repetoárban a Like a virgin huszas évekbeli stílusa, zongora kisérettel, egyedi hangzással, avagy az Open your heart kórusos verziója, melyet olyan régen hallhattunk már.
Egybemossa a Candy Shop-ot a Human nature-rel ami telitalálat a szenvedélyre, és lelövi exszerelmeit a Gang bang-ben, illetve az introban már csapást mér ránk a Virgin Maria alatt a hatalmas tömjénezővel és gépfegyveres szűzies pózolásával.
Igen ő Madonna, és ahogy Nicky Minaj mondja is: "There's only one queen and that's Madonna."
So I dont give a fuck.....:)
MDNA world tour a sokadik turné az 55 éves Madonna életében, mégis egy pillanatra sem engedi el az érdeklődésünk, mert neki mindig a középpontban kell lennie.
Minden koncertsorozat után még a legnagyobb rajongók is azt mondják halkan, otthon a párnába rejtve arcukat, hogy csak számít a kor, és vajon meddig maradhat ez így.
Nos, erre nem tudok válaszolni, és nem is akarok a jövőt latolgatva számolgatni, hogy vajon mennyi van még ebben az évtizedekkel megpakolt karrierben, de egy biztos; Madonna 55 évesen tökéletes formában van, nyilván persze jöhetnek nekem azzal, hogy ha nekem ennyi pénzem lenne, én is így néznék ki, sőt, DE ehhez a munkához azért vas lélek kell, ami sosem lankad, ha vannak is rosszabb napok, rátapos, és feláll bármi van, és csinálja, edz napi x órát, ami szintén hihetetlen önfegyelem, és elszántság.
A tracklist őrület, kapunk mdna-t minden mennyiségben, és régi klasszikus Madonna melankóliát átgyúrva, mert mindenből mindig új kell, hisz kétszer nem adható le semmi.
Figyelemreméltó a repetoárban a Like a virgin huszas évekbeli stílusa, zongora kisérettel, egyedi hangzással, avagy az Open your heart kórusos verziója, melyet olyan régen hallhattunk már.
Egybemossa a Candy Shop-ot a Human nature-rel ami telitalálat a szenvedélyre, és lelövi exszerelmeit a Gang bang-ben, illetve az introban már csapást mér ránk a Virgin Maria alatt a hatalmas tömjénezővel és gépfegyveres szűzies pózolásával.
Igen ő Madonna, és ahogy Nicky Minaj mondja is: "There's only one queen and that's Madonna."
So I dont give a fuck.....:)
2013. szeptember 10., kedd
Cold affairs welcomes me
Hidegek a kezeid, fázom, mikor hozzámérsz.
Nézel rám, vágyva-akarva mindent, amit csak adni tudok,
Gyönyört vársz töményen és hosszan,
Testet akarsz, mely elégíti minden kínod,
Ridegen omlasz a karomba, mégis ég benned pillanatnyi tűz,
Célod, hogy legyen most jó, ezért vagy itt.
Megnyerőek vagyunk, lazák, felületesek, adjuk a legjobbat,
Amit csak tudunk, ami kecsegtet.nevettet,
Szépek vagyunk, nekünk semmi sem árthat meg.
Gyerekkori tündérmesékre tiporunk,
Hideg a kezem, fázni fogsz, ha hozzád érek,
Ne nézz rám, mert a mélység megtöri kemény páncélom,
Gyönyört akarj, sokat és elégedetlen légy,
Vadságot keress, öntsön el a kéj.
Hidegek a kezeink mikor egymáshoz érünk, de jól van ez így,
Érdektelen minden és papírforma szerint halad.
Nézel rám, vágyva-akarva mindent, amit csak adni tudok,
Gyönyört vársz töményen és hosszan,
Testet akarsz, mely elégíti minden kínod,
Ridegen omlasz a karomba, mégis ég benned pillanatnyi tűz,
Célod, hogy legyen most jó, ezért vagy itt.
Megnyerőek vagyunk, lazák, felületesek, adjuk a legjobbat,
Amit csak tudunk, ami kecsegtet.nevettet,
Szépek vagyunk, nekünk semmi sem árthat meg.
Gyerekkori tündérmesékre tiporunk,
Hideg a kezem, fázni fogsz, ha hozzád érek,
Ne nézz rám, mert a mélység megtöri kemény páncélom,
Gyönyört akarj, sokat és elégedetlen légy,
Vadságot keress, öntsön el a kéj.
Hidegek a kezeink mikor egymáshoz érünk, de jól van ez így,
Érdektelen minden és papírforma szerint halad.
2013. szeptember 5., csütörtök
All you can see is right here
Nem tudom merre lehetsz, létezel-e.
Valóságos dolgok jutnak, másféle boldogság.
Rálépek minden jött-ment kétségre,
Ezáltal kitágul a világ.
Valóságos dolgok jutnak, másféle boldogság.
Rálépek minden jött-ment kétségre,
Ezáltal kitágul a világ.
Blue Jasmine
Woody Allen hallod a hangom? Létezik valóban ilyen, hogy valaki nem tud hibázni? Könnyed kellem és báj, szomorú apropó.
Cate Blanchett ez zseniális. Nem kaptam levegőt. Hisztérikus jelenetek, hullámzó kedélyállapot, pszichés tortúra, szeretnivágyás és végtelen önzőség némi tébolyultsággal.
Jasmine tönkrement luxusházassága után nővéréhez költözik, aki bizony nem a pénz szoros ölelésében éli az életét, félresikerült kapcsolatok és figurák. 2 gyerek és San Francisco, alulművelt partnerrel.
Lehet vajon szerényen és boldognak lenni?
Lehetséges, hogy valaki egy bizonyos kor után, megváltozik?
Kegyetlenül igaz minden szó, mégsem nehezedik ránk a film drámai súlya, Cate Blanchett pedig lemossa a pályáról saját eddigi karrierjét. Igazi múzsa Woodynak, aki azt játsza és úgy, ahogy az dukál.
Woody Allen élj sokáig. Nélküled rettenetes unalmas lenne a filmipar.
Cate Blanchett ez zseniális. Nem kaptam levegőt. Hisztérikus jelenetek, hullámzó kedélyállapot, pszichés tortúra, szeretnivágyás és végtelen önzőség némi tébolyultsággal.
Jasmine tönkrement luxusházassága után nővéréhez költözik, aki bizony nem a pénz szoros ölelésében éli az életét, félresikerült kapcsolatok és figurák. 2 gyerek és San Francisco, alulművelt partnerrel.
Lehet vajon szerényen és boldognak lenni?
Lehetséges, hogy valaki egy bizonyos kor után, megváltozik?
Kegyetlenül igaz minden szó, mégsem nehezedik ránk a film drámai súlya, Cate Blanchett pedig lemossa a pályáról saját eddigi karrierjét. Igazi múzsa Woodynak, aki azt játsza és úgy, ahogy az dukál.
Woody Allen élj sokáig. Nélküled rettenetes unalmas lenne a filmipar.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
