Magic in the moonlight

Nekem, mint hű Woody Allen rajongónak, eddig sem voltak kétségeim a zsenialitását illetőleg.
A Káprázatos holdvilág valóban elbűvölő kis darabra sikerült.
Adott egy racionális, önértékelési problémákat nélkülöző, földhöz ragadt bűvész, aki szemfényvesztéssel keresi búsás jövedelmét, ő maga közben nevet hiszékeny közönségén. Colin Firth minden kétséget kizáróan remek, a szerepre termett egyedi alakjával a filmtörténelemben.
Régi, szintén bűvész, barátja megkéri leplezzen le egy úgynevezett médiumot, aki gazdag családba szeretné ily módon beverekedni magát, a megözvegyült anyuka és annak bugyutácska, szerenádozó-szerelmes fiát készül totálisan megvezetni. Emma Stone nagy szemekkel játszik csalót, aki ámulatba ejti környezetét, nem utolsó sorban öntelt- hitmentes zseninket.
Mikor már elkönyveltük magunkban, hogy igen ez a lány valóban médium, valóságosan belelát rezgéseivel a fejünkbe, halottat idéz kopogásos szertartással, meggyőzi a lehetetlent is, akkor Woody Allen kirúgja alólunk a széket. Na meg főhősünk Firth alól is, aki már-már ráharapott a cirkuszra, amikor is kiderül, hogy a kedves nincstelen amerikai médium lány és a régi barát, bizony csúnyán összejátszottak a siker érdekében. Nincs itt semmiféle varázs, jóslás, kábulat, okkultizmus, hacsak nem a szerelem, amely kápráztassá teszi a legszilárdabban ellenkező elmét is. Főként viharos napokon egy gyermekkorunkban látott utoljára csillagvizsgálóban.

Calmly deep

ÉLJ ○

Müller Péter
“Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit.”

Ez egy ravasz, életművészeti tanács. A legfontosabb gondolat benne: “Élvezd a jelenedet” – bármilyen hétköznapi is Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet – ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ “AKKOR” MOST VAN!Még egy haszna van ennek a tanácsnak: hamarabb teljesülnek a vágyaid. Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell – megkapjuk.Nem akkor és nem úgy, de valamilyen formában megkapjuk. Egyszer csak ott van. Néha olyan késve, hogy nem is emlékszünk rá, hogy ez a mi vágyunk volt. Maga a vágy ugyanis – a “kell!”, az “akarom!” – késlelteti a megvalósulást. Amikor elengeded, megjön. Ez a mágia egyik nagy titka.

Walking after you

Lépek csak utánad,
Láthatod lázasan-ordítva futok,
Kétségbeestem, mert nem talállak,
Űr keletkezett, nem ismerlek még,
Feleszmélek, elvesztettem azt ami érzelmet
Indít a belsőmben, és megszakadok,
Utánad lépek, hátrahagysz engem,
Nem látlak sosem,
Mégis mélységet indítasz bennem.

Görcsösen rángat ez az érzés,
Hogy ne maradjak meg az évek alatt,
Ugyanígy egyedül, hogy tartalmat nyissak benned,
Imádkozom, hogy létezz, hogy ismerhesselek,
Utánad lépek, követlek, mert félek,
Késő van elfáradok,
Hirtelen megérintelek talán,
Ölelni vélem az árnyékod.

Not that kind

Talán kicsit ismerjük már egymást, ízleljük a létet,
Fáradhatatlanul érezzük, hogy kell valaki,
Enyhülést adva a magánynak, a csatáknak,
Éjjeleknek, ha a nappal elköszön tőlünk.
Megérintelek, megragadlak, átfoglak és birtokollak,
Percekre, órákra, de aztán hátrahagylak.
Hidegen nézel te is engem,
Taszít egyszerre minden bennem,
Nem, így biztosan nem kellesz nekem,
Ahogyan te sem kérsz már belőlem.

A test hiúsága és önzése összefonódik,
A lélek hátrál, nem bonyolodik.
Vágyom mégis a mélységre, belevetném magam,
Futok veszettül, de nem lelem a saját fonalam.
Tragédia, mi bennünk írva van, gyötrelem és kín,
Vágyak és érzelmek ölik egymást,
Nincs zuhanás, üresen üvölt csak minden.
Sehogyan sem jó, talán, ha megismerjük egymást,
Megenyhülünk, tudunk majd szeretni,
Nem pedig lélekszakadva új lapot letépni.

De nem, nem kellesz, nem vagy nekem való,
Én sem vagyok jó neked,
Hiúságba tépve, közös létünk hiábavaló.

Stand up and walk

Rettenetes ez az emberi természet. Olyan, mint gyermekkoromban a hugohami játék, sosem elég neki, mindig egyre több golyót akar nyelni, hangosan és csattogva, minél gyorsabban annál jobb.

Hajszoljuk a minélt többet, és ha van valamennyi, ami kis időre kielégít, akkor rájövünk, hogy van máson sajnálkozni, mert végtelenül egyedül vagyunk, és jön az önsajnálat és őrület ideje.

Azt hiszem addig, amíg nem tanulunk meg hálásak lenni mindazért, amink van, nem fogunk mellé még kapni. 

Mindennap meg kell köszönnünk az égi ajándékokat, tudnunk kell értékelni és leltározni kicsiny dolgaink, és ha ez meg van és hálával telt szívvel kiűzve az önsajnálat ocsmány birtokolni vágyását megpihenünk, akkor kapunk még mellé. 

Nem állhatunk mint a hálátlan gyermekek ajándékokkal a kezükben a szüleik előtt, hogy de még kérek, ez is jó, de még ez és ez kell. Nem ez könyörtelenség azokkal szemben, akik ott vannak nekünk.

Egyetemen egy tanárnő rosszkedvűnek látott, mikor az indexszel a kezemben jegyet mentem beíratni. Megkérdezte, hogy mi a baj, miért vagyok letört.

Elmondtam, hogy igaz, örülök, hogy ez a vizsga sikerült, de egy elég fontos nem, és kétségbe vagyok esve.

Nézett rám rezzenéstelen arccal, és ennyit mondott:

"Ha leesünk a földre és ez nyilván fájdalommal jár, fel kell kelni és tovább menni."

Bármiről is van szó, így kell lennie. Hálásan az eddigiekért, alázattal és boldogan előre menni az úton, és szeretettel fogadni amit még kapunk majd.

Date for night

Álmatlan magányomra nem bízhatom ítéletem,
Tépett-önsajnálkozó szárnyaim csapdosva keresnek,
Egy ideje már az idő kínzása végtelen,
Nem ad enyhülést kifakadt sebeknek.
Visszautasító szavam, elutasítást kapkodva hörög,
Vágy csokorba meredve halkan nyöszörög.

Enyhülést mikor hoz az emberi természet?
Megkötözött létünk botladozva kúszik.
Meddig tart még ez iszonyatos készlet?
Elviselhetetlen a MARAD és MÚLIK.
Nem elég a semmi, a minden megfojt,
Hazugság húzza a porban a mámort.

Wind beneath my wings

Bejött a papírforma az idei Oscar-díj átadáson is, egyetlen dologban sem mondhattam, mint filmmániás, hogy tévedett az Akadémia.
Szívből gratulálok a nyerteseknek:
- 12 years a slave, Steve McQueen, Lupita Nyong'o
- Gravity 7 oscar díjas immár, főleg Alfonzo Cuaron és Emmanuel Lubezki
- Blue Jamine- Cate Blanchett
- Dallas buyers club, Matthew McConaughey, Jared Leto
- Her- Spike Jonze
- Frozen
- Paulo Sorrentino - A nagy szépség
- Mr.Hublott
- A nagy Gatsby
- 20 feat from stardom
- The Lady in number six
- Helium

In memoriam you all:

Deeply calm and waiting miracles

Sokkal tartozom kedvesem,
Reményt adtál, álmokat váltottál valóra,
Hálás lehetek a létedért, hogy itt vagy nekem,
Élénk fényedben találok magamra.
Féltve-bújva őrízz meg, ne engedj
Vissza a magányos utakra,
Minden percem szenteld meg,
hogy ne emlékezzek az egykori fagyokra.

Sokkal tartozom kedvesem,
A mindent adod, ahogyan csak jó lehet nekem,
Melletted tudom minden szerepem,
Általad álmodom újra az életem.
Pillantásokban ölelkezünk,
Érkeztünkre elmenekül a fájdalom,
Apró sóhajokban létezünk,
Eltiprod egykori fertőző bánatom.

Sokkal tartozom, majd ha megismerlek,
Tudni fogom, megváltozik minden,
ha magammal megbékélek.

Oscars 2014 part III.

Saving Mr.Banks - Banks úr megmentése


Tom Hanks és Emma Thompson hallattán, már meg akarja nézni az ember a filmet, azonban van itt valami kis plusz, ami igencsak kinccsé teszi a moviet.
Szenzációs és valósághű alapsztori, hogy Walt Disney a Mary Poppins filmes jogaira pályázik. P.L.Travels egy furcsa és nem kissé bogaras vénlány, akit Emma Thompson formál meg, brilliáns a szerepben nem gyenge angol akcentusával. Disney studiójába utazik a hatvanas évek Los Angeles-ébe, hogy közösen létrehozzák a későbbi Julie Andrews által tündöklésre szánt remekművet.
Zseniális a Colin Farrell vezette mellékszál, Travels alias Helen gyerekkorával és emlékeivel.
Megnyugtató és kedves, kellően és eléggé szentimentális John Lee Hancock alkotása, amely méltán áll sorba az aranyszoborért többízben.


Her - A nő


Vannak filmek, amikor egyszerűen lenyügőz minden amit látok, hallok, érzékelek. Ámulok az ötleten, húsbamarkolóan igaznak érzem, elképesztőnek tartom a rendezést, és a szereposztást.
Nos a Her Joaquin Phoenix-szel és Scarlett Johannson hangjával, ami mellesleg ötös ötből, mert elég így ennyi belőle, hihetetlen élmény mindenkinek aki megnézi.
Virtuális világunk egyre csak fejlődik, az érzelmi életünk, és egyáltalán minden odabent a testben és kívüle is megviselt, kudarcokat, szakításokat, sérüléseket és fájdalmakat cipelünk egyik élethelyzetből a másikba.
Félelmetes mennyire ível az ég felé materiális-technikai környezetünk, amíg magunk egyre silányabban egymagunk satnyulunk lépésről lépésre.
Az ember azon kapja magát, hogy gépekkel kommunikál a nap teljes hosszában, mert a magány torzzá tesz minket és elszigetel. Spike Jonze rendező élete eddigi legjobb rendezését adja nekünk, mely egyenként mindenkinek kínnal teli igazat mutat, önismereti tréninget, esélyt arra, hogy most még nem késő változtatni a dolgokon. Valóban, ha így halad a világunk előre, gépek lesznek a barátaink, a családunk, a szerelmünk. Nem kell hús-vér ember még a szexhez sem, mert mindenhez elég egy operációs rendszer és némi képzelőerő, na igen, és hát bárkit el lehet képzelni a másik oldalra. Úgysem találja senki a "nekivalót", hát most itt a megoldás, nevezhetjük ezt egy okostelefonnak kezdetben vagy annak, ahogyan Jonze láttatja. Brilliáns Phoenix, rég láttam ennyire egyben minden szempontból filmalkotást. Hála érte!

R.I.P. Philip Seymour Hoffman 1967-2014

Nagy szomorúság érte a filmes szakmát, és az egész világot tegnap. Philip Seymour Hoffman meghalt. Heroin végzett vele, mint megannyi nagy tehetséggel, elvitte a drog, elhurcolta egy idegen helyre, amiről nem sok tudomásunk van.
A kedvem beárnyékolja ez a hír, mert imádtam őt, rajongtam a munkájáért, bármit játszott én ott voltam és néztem.
Nagyon sok kedvencem van tőle, legfrissebb élményem Az éhezők viadala 2. részében lévő kis epizód szerepe, illetve tavaly áprilisban a The Master-ben is zseniális volt.
Nagy veszteség ért bennünket.
Nyugodj békében!

Oscar 2014 part II.

Dallas Buyers Club

A magyar címe szerint Mielőtt meghaltam, óriási, fergeteges, kissé lassabb folyású, de mestermű az életrajzi dráma kategóriában.
Matthew McConaughey szenzációs az AIDS-es cowboy szerepében, tökéletes párost alkotva Jared Leto-val, aki HIV fertőzőtt transzszexuálist játszik. Kissé visszamegy a rendező, Jean-Marc Vallé az időben, a helyszín Texas, az AIDS beteg egy olyan gyógyíthatatlan betegség, mely hamar elviszi áldozatait, és semmilyen gyógymód nem létezik rá, mindössze néhány kisérleti, de ártalmas pirula. Ron, kisebb összeomlás után, miután tudatosul benne, hogy valóban 30 napja van hátra, alternatív gyógykezelésbe kezd önmagát illetőleg, majd segíteni kezd másokon is, külföldről behozott illegális szerekkel, ám ennek az akkori orvosi kamara nem különösebben örül. Saját életét 7 évvel hosszabítja meg, végül célt ér törekvéseivel, és emberi átformálódásának is tanúi lehetünk.
Jared Leto a film vége felé lelép a színről, meghal, mint súlyos AIDS-es és drogfüggő. Alakítása valóban megérdemelt Golden Globe díjas színésszé avanzsálta, remekül alakít, pedig a szerepe vérbeli színészeknek is nagy kíhívás lenne.
McConaughey őrületes, texasi akcentussal, csontsoványan, karikás szemmel, végig sziporkázza a drámát, kilépve eddigi idióta és méltatlan szerepeiből. Gratulálok!



American Hustle


David O Russel elkészítette harmadik Oscar várományos filmjét, az Amerikai botrányt, mely rendkívül lassú, telve van üres járatokkal, ám megszokott színészi gárdája némileg feledteti a sok egy helyben toporgást.
Christian Bale a Harcos óta nem okoz meglepetést, fantasztikus, bár az említett Fighter-hez képest, jóval soványabb alakítást nyújt. Az igazi komoly szerepek most Amy Adams-nek és Bradley Cooper-nak jutnak, akik színessé teszik a néha szürke komédiát. Cooper egy csodabogárnak is beillő egyedi sérós FBI ügynököt alakít, aki rendkívül akaratosan szeretné magáénak tudni Amy Adams-t is illetve a lebuktatását eme csodás szervezetnek. Jennifer Lauwrence nagyon komoly a szédült feleség szerepében, főleg egy a film vége felé lévő vita közte és Bale között, ami érdekessé és kellemessé teszi karakterét. Mindent összevetve nem lett rossz film, én csak azt mondanám, hogy a szokásos napos oldala Russel-nek.

Oscar 2014

Amit eddig sikerült látnom és ízlelnem:

Gravitáció

Nem értem miért jelölték egyáltalán Oscarra. Talán jókor volt jó időben...A képi világ a fényképezéssel és vágással együtt profi, tehát látványilag luxust kapunk, főleg ha ezt rásegítjük egy jó imaxre, de mindezt leszámítva semmi különleges, mely a feledhetetlen klasszikusok közé emelné. Sandra Bullock sajátmagához képest igen jól teljesít, hiszen eddig érdemben nem láttuk szerepelni, az idő pedig mondhatni nem fogott rajta. George Clooney még mindig sármos, szkafanderben is, de ez a szereplése nem értékelhető. Drámai, de nem elég, főleg nem a hozzá hasonlítottakhoz képest. Az életben maradás némi szentimentális háttér sztorival Ryan alias Bullock feladata, Clooney csak oxigénmentes álom csupán, aki segít visszakapcsolódni az élethez.
Alfonzo Cuarón rendben értjük a rendezés ötös, csak nem érdemleges az Academy Awardra csak egy vállveregetésre.


12 év rabszolgaság

Na ez kellett már ide Django barátom. Ügyes a téma, szeretjük a megtörtént eseteket Chiwetel Ejiofor elkápráztat minket, aztán ezt még szebbé teszi Michael Fassbender és tökélyre fejleszti Ashley Dyke.
Hihetetlenül jól követik egymást az események, teljes beleérzéssel tudunk résztvenni a témában, Brad Pitt angyali segítsége pedig magasztossá teszi a végkifejlettet mindazok ellenére, hogy Patsey alias Dyke a gonosz Epps alias Fassbender kezén marad.
Michael Fassbender sokszor bizonyított nekem, és minden igazi filmrajongónak, hogy nagyjából bármit is vállal el el is tudja játszani, nincs ez másképp itt sem, szinte teljesen biztos, hogy a mellékszereplőnek járó jutalom szobor-falat az övé. Igaz történet, nyers sebekkel és fájdalmakkal, fegyelmezettséggel a túlélésért, egy életben maradási harc eszméletlen diadala, melyet mindenki csak könnyekkel nyugtáz.
Brilliáns rendezés Steve Mcqueen, nincsenek szavaim már, mindent megkaptunk ezzel az életrajzi drámával amit csak lehetett. Nagyon drukkolunk nektek!


Augusztus Oklahomában


Ha volt miért moziba mennem a héten, akkor íme a következő gyöngyszem.
Itt viszont nehéz volt nekem brutális örömet okozni, mert Meryl Streep már jó ómen. Csak azt nem mértem fel, hogy ennyire...Egy pirulafüggő, nyers és mondhatni gonosz 3 gyermekes anyuka, aki élete alkonyán elveszti férjét, szájrákot diagnosztizálnak cigiző ajkai mögött, ezáltal még morbidabbá téve a stílust és gyilkossá a vele töltött perceket legyen szó bárkiről a családban. Egészen érdekes sztárparadét kapunk, most nem is akarom felsorolni, mindössze egyetlen embert, hölgyet emelek ki, aki élete vitathatatlanul legjobb   alakítását mostmár biztos, hogy nem Erin Brokovichként formálta. Barbara azaz Julia Roberts levesz a lábunkról, és rácsap a fejünkre, hogy hello igen én vagyok a pretty woman és a nothing hill üdvöskéje, na ezt add össze...Elakad a levegőnk, és nem hisszük el, hogy eddig ő miért nem mutatta, hogy ilyet is tud. Meryl Streep azt hiszem kellene még közös filmeket vállalni, drága imádott filmbéli királynőnk, mert ez gyógyító hatással van a színészi teljesítményre. Külön elismerésem Juliett Lewisnak mint ostoba kishúgnak és a rendezőnek, aki zseniális, John Wellsnek. Őrület!


A Wall Street farkasa


Harmadik tökéletességünk is megérkezett eme bejegyzésben, csodált és imádott Martin Scorsese-em új remeke. Tartottunk tőle, hogy vajon most mi lesz, lehet-e még szépséget adni, és lehet. Leonardo di Caprio hála és imádat és Jonah Hill káprázat és ámulat. Tökéletes igaz történeten alapuló brókersztori a kapzsiságról, a soha nem elégről, a végtelen mámorról, az elérhetetlen elérhetőről. A pénz a pénz a pénz, ami mindenkinek kell egyformán, a mámor mely ilyen-olyan formában igencsak mindennapi eledel, mert a józanság rettentő unalmas és elviselhetetlen.
Kihagyhatatlan, kúszás a kocsihoz és irány az első filmszínház!