Babel

Nem értesz es én nem értelek, ha akarom sem látom

Helyem az életedben, menekülni vágyom, de egy időben

Vagyok a megfejthetetlen kedves kihívása jelenednek,

Bólogathatok éppen minden szerepednek, mely akàr még fontos

Lehet nekem, újdonságokkal tűzdelt vágyaim felhőtlen zuhannak elém;

Más nyelvet beszélünk,  csak a most amit remélünk,

Oldani kezd a megszokás, egyezségünk csak látomás,

Látom az érthetetlenség végtelen könnyeit,

Vágyom a közös nyelv íratlan könyveit,
Csak megtorpanok, ha hallom a hangodat,
Nem értelek, és voltaképpen; nem értem magamat.