Like you never be

Sosem lettél volna hát? 

Látomás volt minden, még ha nem is tökéletes?

Remélem boldog vagy és leszel, hogy megérte szabadulnod,

Ha így van, akkor tudnod kell, jól döntöttél.

Sosem voltam akkor tehát.

Állomás, mely ködbe vész, hazugság, mely ismételve táplált,

Lélegzet, amit megfojtottak, érzet, mely haldoklott születésekor.

Félelmetes érzés, igazi halál ez, vesznie kellett,

Csak emberi mivoltom nem tudja megmagyarázni,

Sosem voltunk akkor,

Nincs fájdalmasabb, mint élőt 

temetni a halottak közé.

Intervention

Tudom, hogy ez így nem maradhat örökké, elsodor,
Kinyitva talál engem, minden megpróbáltatás felemészt,
Nem változnak az örökös harcok legbelül, fojtó csaták
Sora, ami elkísér, és elringat, ha fárad a lelkem.

Megváltoztathat egy új érzelem, átformálhat majd egy új lételem,
Búcsúd váratlan, és érdemtelenül fáj, csak menj, ha tudod, hogy eljött az óra.


Elmosódnak a régi arcok, megszűnnek álmok, és jönnek új harcok,
Elmondhatatlanul- epekedve kereslek, mert megszoktam, hogy itt vagy,
hogy látom minden pici mozzanatod, belém épül a vággyal teli szeretet.
Ott vagy nekem, amikor már nem látok senkit, pedig nem is ismerlek,
Hallgatag a jövőnk, oktalan a közös félelem az iszonyat öltöztet új ruhába,
loholva futok, régi vagyok csak minden új számára.