Seems to be

Könnyek mentén haladunk előre, és viseljük

súlyos terheink, álmokon rontunk keresztül, és

nem vállaljuk ocsmány tetteink.

Nehezen veszem a levegőt, és arcom redőiben

ott van a múlt egész képzete,

Válaszom mindig egyszerűbb, ha látlak

mélyen érzem, hogy már soha nem érzek keserűt.

Neked amit adok, az sosem lesz elég, nekem ami 

te vagy, csak a vágy kivetülése feléd.

Nem kapok semmit sem, ami marasztalna,

ami nekem jelenthet valamit megsemmisült,

Vállaimon van minden terhe és panasza,

Lényemnek, mely egész megkönnyebbült.

Grow in pain

Szeretnék a segítségedre lenni, óvni-félteni

mindenre boldogan felelni. Ha kellek ott lenni,

Ha kell megmenteni, mindent megérteni.

Mások vagyunk mind, különbözőképpen szeretünk,

Hallomásból ismerjük csak egymást, pillantásokban

elveszünk, elhiszünk kósza-jöttment látomást.

Megnyugtatlak, ha látom, hogy kellek, ha úgy érzed

vágyod velem a végtelent, segítek ha elakad a lélegzet,

ha betölt a csend mely halkan ébresztget.

Te leszel az én menedékem, mert tudlak szeretni,

Te vagy az én vágyam, mert így már soha senki

nem fog kelleni.

Kiss me I am dying

 Tudhatnád, hogy nem kereslek többé, álmatlan karikás szememben

ott a vágyam feléd, te pedig mégsem látsz engem, és soha nem is fogsz,

Harcolj hát magaddal, valakivel az oldaladon, magamat adtam, és soha 

többé nem hagyom, hogy kihasználjanak, hogy odavessem a szégyennek

magamat. Megcsókolsz és elveszed belőlem a lelket, cselekvésképtelenné

teszed az egész szívemet. Hazudj hát tovább magadnak, undorodom már 

mindentől, ami te lehettél volna nekem, és annyira ismeretlen is idegenként

Akartalak. Neked ez nem jelent semmit, te nem hallasz, nem látsz, fogalmad

sincs nagy bölcsességedben mit is kívánsz.

Megkaptalak, tartozz hát a többi szemét közé, foglalj helyet az 5 napos múltban

sose gyere vissza, parttalan a jelenünk, és magamból kivetve e sorokban

maradsz a kimondhatatlan boldogtalan.

Az elmúlt 10 év

 ( egy elmaradt vers 2020 december 6-ról)

Sosem szerettem még így ilyen összetetten,

Sosem éreztem magam így ilyen

elégedetten,

10 éve történt ez a varázs, végighasadt a

szívem,

Alvó lelkem és belsőm, új életet kapott a

végtelenben.

Sosem szerettem még így, pedig sok fájdalmat

okoztam,

Sosem éreztem még így, pedig nagyon sokat

bántottam.

És mégis 10 éve vagy nekem a csoda,

Amit a körülöttünk élők nem értenek, az

nekem lelkem örök otthona.

Sosem szerettem még így, és annyi emléket

kaptam általa,

Sosem éreztem még így, pedig nehéz és

könnyű idők jöttek, te vagy álmaim szárnya.

Valahol mélyen tudom, hogy összeforrtunk az

életünk összenőtt,

Jöhetettt vad vihar, ármány és félreértés ez

már minket betölt.

Sosem szerettem még így, és nem is fogok

soha.

Sosem éreztem még így, és te vagy szívem

végtelen álma.

Hogyan tudnám neked elmondani és

megköszönni mindazt ami vagy?

Elképzelhetetlen nélküled az egész, levegő és

kenyér, nekem az vagy!

Something different something new

 Amíg csak a lélegzetem visz előre, addig kitartok 

és  megkereslek, ha nem talállak, akkor is

tudom, hogy szeretlek.

Ha majd megismerlek te lehetsz a végzet,

Álmomban sem láttalak, eltévednék benned.

Nem akarom már a fáradt terheket cipelni,

Magasabbra vágyom, többre hivatva mennék tovább

mert sosem láttalak a tapasztalat nem mutat senkit,

Legyőzöm magamat, és bennem gyökeret verve

mászol majd te is előre, ismerős szerepkörbe.