Deal with nothing

Ötödik napja alig eszem, és mégis táplált a lelkem, 

Imáim halk hálót szőnek gyenge szemeimre, bágyadt szívemre,

Suttog az éjjel, és tele van kínnal és titkokkal, 

Fenséggel, és örök álmokkal.

Mézes bundáját elvette tőlem a szerelem, nem simul

hozzám, nem beszél énvelem, beleköpi a savas valóságot

Hiú-vak szemembe, beleordít minden sebembe.

Már nehezen látom, hogy jönne enyhülése szenvedésem

halk- morajló zajának, már nehezen érzek, de tudom

Hallom majd és örülök ismerős hangjának,

Véget vet ennek, örökké

véget vet ennek, és nem lesz többé.

System failure

Érdekes időket élünk, csendben maszkokat cserélünk,

és várjuk az enyhülő időszakot, álmainkat otthonunkban éljük,

Életnek számít ez, vagy minden elkopott?

Soha véget nem ér a hajsza, ez lehet lelkeink végső harca,

Remegő kezünkbe rejtjük kételyekkel teli arcunk,

Már többé nem alszunk, mindig talpon vagyunk.

Megérintelek messziről és suttogom a neved,

Végtelen vágyam sosem vetne meg,

Birtokolnálak és maszkom mimikám fedné előtted,

Így rejtőzködnék örökké melletted.

Meghasonultam magammal, elvesztelek így téged,

Nem is ismerlek, és szívem jobbra cseréled.

Nem tudok már beszélni, fegyverem lett a magányom,

Bezárult a kapu, kinyitni hiába próbálom, és már

semmi sem a régi, így lehet csak igazán félni aztán

Elbukni és újat építeni, más vágyává lenni.