Állandó lidérce vagy az én szívemnek,
Magam sem értem az okát.
Nem ismerlek, sosem szerettelek,
Mégis mindig lelkem hajszolnád.
Megtestesítesz valamit, ami hiányzott
Belőlem: jelzed, hogy haldoklom,
és kiapadt az én hajszolt életem.
Nincs láng, nincs tűz, csak a végtelen
tenni akarás, csak a féktelen létem.
Csak ha megismerlek, majd ha megismersz,
Akkor majd maradj, ha kérem.
