My little dear wanna say goodbye...

1.

Gyermekkoromból szinte alig van emlékem róla. 2 éves koromig az Erkel utca lakói voltunk édesanyámmal, és édesapámmal. A húgom születésekor már a Lónyai utcában nevelkedtünk tovább. Emlékszem engem, a kis beszédes pufókot, mindig nagyon szeretett, felvett, ölelgetett.
Születésnapokra, karácsonyra megkaptunk mindent, amit szeretünk volna. Neki a szeretet, mindig az ajándékozásban létezett. Ha felmentünk hozzá, mindig elmentünk egy-egy játék boltba, hogy vegyen nekünk valami éppen aktuális kedvencet.
Mindent megígért, csak hogy a kedvünkbe járjon.
Nagylelkű volt, imádta az unokáit, de nem az az igazi sütő-főző nagymama. Olyan nekem a másik. Ő az ajándékozó nagymama volt, ha éppen a szülők nem voltak hajlandóak megvenni valami extra drága játékot, ő megvette.
Én voltam a "Csillagom".
Egyetlen ebédre emlékszem, amit ő készített nekünk. Akkoriban imádtam a bablevest, és másodiknak a palacsintát. Valahogyan összehozta azt is. Pedig nem főzőtt jól sosem. A palacsinta jó vastag lett és zsíros, a bablevesben volt minden frankfurti módra, de megcsinálta. Teljes szívből, mert kértük.
Mikor aztán a Keleti Károlyba költöztünk, és én elkezdtem az elemit, elmaradt tőlünk. Nem nagyon láttuk, ha talán évente egyszer. Akkoriban is mindig fellopódzott egy kiló mandarinnal, ha arról volt szó.
Nagyikánk a másik családdal nem jött ki jól, ezért nekünk gyerekként szinte megszűnt létezni. Évek teltek el.

2.
Édesapám aztán elköltözött tőlünk. 16 éves voltam akkor. Gimnazisták már mindketten a húgommal. Nehéz idők jártak.
Nagyikám ekkor már az Üllői úton éldegélt, és édesapám anyagilag máshogy nem tehetett, így hozzáköltözött.
Újra elkezdtünk összejárni. 10 év telt el, így az elején idegen volt a saját nagymamám. Aztán megint a szívem legmélyére költözött. Bármiben, ha tudott segített. Anyagilag támogatott minket, ha nyaralásról volt szó, ha ajándékról, ha csak egy kis zsebpénzről. Újra elkezdtünk beszélgetni, és újra megtalálni egymást.
Teltek az évek, és látványosan öregedett. Szürke hályoggal műtötték a szemét, a cukra rendetlenkedett, nehezebben járt, alig tisztálkodott.
Mígnem pár éve baleset történt, elesett az utcán. Nagyon megsérült. Kórházban volt egy ideig. Édesapám ápolta, ő, akit nem is az anyja nevelt fel. Az élet groteszk. Kezdett leépülni szép lassan. Elhagyta magát, a régen farkasétvágyú, beszédes, mesélős, érdeklődő, kritikus kisöregből igazi beteg lett.
Márciusban már egyáltalán nem tudta ellátni magát, idősek otthonába költözött.
Az elején utálta, haza akart jönni. Aztán még inkább leépült, és egy idő után nem emlegette, beletörődött. Pelenkázták, etették, mint egy kis bébit. A nővérek bent szerették, mert csöndes volt, nem bántott senkit, nem panaszkodott vagy jajveszékelt.
Aztán megint elesett, csak ezúttal bent. Megzúzta a gerincét, eltört egy csigolyája középen a gerincoszlopon. Innentől már csak feküdt. Nem mozgatták többet, mert annyi fájdalommal járt volna. Egyre szótlanabb lett, alig ismert meg minket olykor. Kértünk hozzá egy papot, aki feladta neki a betegek szentségét. Együtt imádkoztunk, kicsi kezét összetette úgy feküdt, és behunyta a szemét.
Megtisztult, meggyónt, áldozott.
Végül elkapott egy komolyabb tüdőgyulladást. Lázasan, infúzióra kötve, feküdt.
Egyre hamuszürkébb lett az arca.

3.
Sosem fogom elfelejteni, mikor utoljára láttalak, a kórházban.
Ott feküdtél az ágyon, a kézfejed kék-zöld foltos a szurkálástól, erőtlen voltál és sovány. Vittem neked piskóta tallért, amit mindig szerettél, azt eszegetted, én meg etetgettelek. Közben szorítottad a kezem, különleges erővel.
Éreztem, de nem akartam tudomásul venni, hogy itt a vége. Csak néztelek, a szenvedő kis ráncos arcod. Simogattam az arcod, a kezed. Látszott, hogy megnyugtat a jelenlétem. Búcsúztál. Mondani akartad, hogy többé már nem találkozunk, csak odafent. Már nem akartál tovább várni. Dórikám, kicsi csillagom, majd a csöndben és a békében megvárlak. Itt már nem szeretek lenni...
Vasárnap reggel aztán elmentél. Szépen csöndben, álmodban ért utol a vég. Édesapám zokogva hívott, hogy elment a kisöreg. Mint akit elvágtak azóta.
Mindenütt kereslek.
Találkozunk, remélem. Neked már jó helyed van.
Kicsi drága Nagyikám Isten áldjon és óvjon!