Like a prayer

Megint nyomasztanak az érzéseim, és mindennap halott a lelkem és a kedvem.
Hogy mindez miért van így, nem tudom megérteni.
Minden évben tavasszal jön valami negatív rakomány a lelkemre, mikor ráébredek, mint aki téli álmot kergetett,
Hogy mit keresek itt, miért nem távozom mindenkitől és mindenhonnan.
Csak úgy életet cserélnék valakivel,
De mivel nem tehetem, ezért szenvedek, és rettenetesen sajnálom magam.
Kevéske időnk van itt a jelen létünkben, és mégis pazarolunk,
Mint akiknek úgyis jut majd sok száz lehetőség még.
Pedig nincsen így.
Olyan ez, mint egy időre teljesíteni kötelező beadvány.
A legjobbat kell beadnia mindenkinek, aki itt van a lét peremén.
Nyertes nincsen, csak elfogadható és elfogadhatatlan.
Végtelen időszomjjal rendelkeznek a résztvevők, és félnek, hogy késnek, vagy hogy a munkájuknak nincsen és nem lesz semmi értelme.
Én is ettől rettegek. Pedig csak én tehetek lépéseket, és mégis.
Jönnek a gondolatok, az érvek, az ész és racionalitás, és a szív-lélek harc.
Különböző megvilágításokban látom a körém fonódó dimenziókat, és képtelen vagyok dönteni, mert a határvonalak szűkek.
Eleve el lennénk rendelve sorsunkra? Avagy még ami lehetetlennek látszik, az is változtatható?
Mikor dől el?

Dancing with myself

Meghalok...meghalok...újjászületek,
Talán, egyszer vége lesz,
Ami most bánt, és körülvesz,
Levegőt nem kapok,
Mindentől fulladok,
Harcok,
Érzések,
Csend,
Marad csak a titok.

Arcom meggyötörtem, kiül rá
a fájdalom ezer árnyéka, mert rettegek,
a mi lesz-től, sovány nekem ez a képlet,
Összetett-álomszerűt kérek,
Végzek magammal egy nap,
Lelkem belém dagadt,
Vágyak tombolnak,
Véres talpam alatt.

Time goes by

A múlt héten volt szerencsém megnézni Tim Burton újabb alkotását, az Alice in wonderland-et. Hagyj mondjam, nagyon ott van a szeren. Johnny Deep zseniális és nem különben Helena Bonham Carter. Elaléltam. Színes mesevilág, marad a törzssztori, nincsen ének, dögös képvilág, 3D-s effektek, szórakozásnak kiváló.

Egyéb híreim: megnéztem tegnap az új West Balkán-t Mc Dynamite szereplése keretein belül, szintúgy fejlődőképes a hely, remélhetőleg sikerül visszahozni a régi életérzést. Drukk.
Mc Dynamite nem volt rossz, bár feledhető is egyben. Klasszik drum'n' bass balladákkal.

Mai kulturális terv, mely a blogot érintheti még, a Szépművészeti látogatása Picasso és Degas képeivel. Őszintén remélem, hogy kapok annyit, amennyit várok.

Szépet mára kicsinyek!

Zeneileg: