Inception

Mostanra sikerült egy igazán jó filmmel elkápráztatni a mozirajongókat. Örömmel tudatosult, hogy igen, van még, amiért érdemes vászon elé ülni.
Leonardo Dicaprio megint tiszteletreméltó szerepben, bár kissé emlékeztet a figura a Viharszigetben ismertre.
Mindig is kényes és vitatott területre evezünk a filmmel és a rendezővel, aki bizonyított a Dark Knight kapcsán is, a tudatalatti és az álmok világába.
Vajon meddig lehet elmenni eme különleges szerkezettel az emberi agyba, lehetséges-e produkálni azt, hogy valaki megváltoztassa a születő gondolatot az elmében, tehát álom az álomban három szinten is?
Látványos képek, tehetségek suhannak, rendkívül érdekes a probléma felvetése, és közben folyamatosan konstatáljuk, hogy igen jó filmet látunk.
Melyikünk az, aki minden álmára emlékszik, avagy nem foglalkoztatja ez a téma?
Ilyen ember valószínűleg nem létezik.
Az álmok döntő szereppel bírnak, pszichiátriai terület és irodalmi fellegvár.
Pontosan ezért ajánlom, bár néhol kissé vontatott, de igencsak kihagyhatatlan.

Sziget 2010

Nos, rövid értékelés következik az idei Sziget fesztiválról.
Mivel én kettő és fél napot töltöttem kint, így relatíve tudom csak megítélni hogyan is alakult, de azért próbálok kritizálni.

Az első nap fellépőit nem láttam, szerdán nagy siker volt állítólag a Gwar és a Ska P, nem különben Sander vaan Dorn is.
A második napban sem vettem részt, ahol a Faithless adta a legnagyobb bulit.
Pénteken már volt szerencsém megtekinteni, azaz belehallgatni a Gotan Projectbe, mely teltházat produkált a Party aréna falain belül, majd egy kis Thirty seconds to Mars, ami hagyj ne mondjam nem fogott meg, illetve ezt követően nemsoká ránk szakadt az ég, és egyenes út vezetett vissza Adam Beyerre, aki ott és akkor vitte a hét elektronikai fellépésének legjobb díját, majd Hot X, aki szintén nagyon jót játszott.
Szombaton fél napoztam, azaz csak az Infected Mushroomra mentem ki, majd utána Danger nevezetű dj forgatta a lemezeket, de ez felejthető volt.
Vasárnap a Kasabian alakítása nem volt nagy szám, ellenben a Muse megint bizonyított számomra, hogy szeretem ezt a fajta zenét is, frenetikus előadást nyomtak, kényeztették a közönséget, utána megint eső, megint csend, és jött Timo Maas, aki kissé öregesen játszotta a régi progressive-et, de nem rosszul, Slam Jr-t pedig már nem tudtuk megtekinteni, mert elfáradtunk a tipegésben.

Viszlát kedves Sziget fesztivál jövőre.

Supermassive blackhole

Hát tényleg lehetetlent kérnék,
Vagy valóban örök sötétség borult ránk?
Árnyak kisértenek, lépésről-lépésre közelít
a vad és mindent elemésztő átok,
Mely sötét lyuk formában kitárja elém magát,
De most talán már tisztult a tekintetem és idők során
Felismerem.
Ő az.
Zuhanó, koromfekete magány.