2014. február 11., kedd

Deeply calm and waiting miracles

Sokkal tartozom kedvesem,
Reményt adtál, álmokat váltottál valóra,
Hálás lehetek a létedért, hogy itt vagy nekem,
Élénk fényedben találok magamra.
Féltve-bújva őrízz meg, ne engedj
Vissza a magányos utakra,
Minden percem szenteld meg,
hogy ne emlékezzek az egykori fagyokra.

Sokkal tartozom kedvesem,
A mindent adod, ahogyan csak jó lehet nekem,
Melletted tudom minden szerepem,
Általad álmodom újra az életem.
Pillantásokban ölelkezünk,
Érkeztünkre elmenekül a fájdalom,
Apró sóhajokban létezünk,
Eltiprod egykori fertőző bánatom.

Sokkal tartozom, majd ha megismerlek,
Tudni fogom, megváltozik minden,
ha magammal megbékélek.

2014. február 7., péntek

Oscars 2014 part III.

Saving Mr.Banks - Banks úr megmentése


Tom Hanks és Emma Thompson hallattán, már meg akarja nézni az ember a filmet, azonban van itt valami kis plusz, ami igencsak kinccsé teszi a moviet.
Szenzációs és valósághű alapsztori, hogy Walt Disney a Mary Poppins filmes jogaira pályázik. P.L.Travels egy furcsa és nem kissé bogaras vénlány, akit Emma Thompson formál meg, brilliáns a szerepben nem gyenge angol akcentusával. Disney studiójába utazik a hatvanas évek Los Angeles-ébe, hogy közösen létrehozzák a későbbi Julie Andrews által tündöklésre szánt remekművet.
Zseniális a Colin Farrell vezette mellékszál, Travels alias Helen gyerekkorával és emlékeivel.
Megnyugtató és kedves, kellően és eléggé szentimentális John Lee Hancock alkotása, amely méltán áll sorba az aranyszoborért többízben.


Her - A nő


Vannak filmek, amikor egyszerűen lenyügőz minden amit látok, hallok, érzékelek. Ámulok az ötleten, húsbamarkolóan igaznak érzem, elképesztőnek tartom a rendezést, és a szereposztást.
Nos a Her Joaquin Phoenix-szel és Scarlett Johannson hangjával, ami mellesleg ötös ötből, mert elég így ennyi belőle, hihetetlen élmény mindenkinek aki megnézi.
Virtuális világunk egyre csak fejlődik, az érzelmi életünk, és egyáltalán minden odabent a testben és kívüle is megviselt, kudarcokat, szakításokat, sérüléseket és fájdalmakat cipelünk egyik élethelyzetből a másikba.
Félelmetes mennyire ível az ég felé materiális-technikai környezetünk, amíg magunk egyre silányabban egymagunk satnyulunk lépésről lépésre.
Az ember azon kapja magát, hogy gépekkel kommunikál a nap teljes hosszában, mert a magány torzzá tesz minket és elszigetel. Spike Jonze rendező élete eddigi legjobb rendezését adja nekünk, mely egyenként mindenkinek kínnal teli igazat mutat, önismereti tréninget, esélyt arra, hogy most még nem késő változtatni a dolgokon. Valóban, ha így halad a világunk előre, gépek lesznek a barátaink, a családunk, a szerelmünk. Nem kell hús-vér ember még a szexhez sem, mert mindenhez elég egy operációs rendszer és némi képzelőerő, na igen, és hát bárkit el lehet képzelni a másik oldalra. Úgysem találja senki a "nekivalót", hát most itt a megoldás, nevezhetjük ezt egy okostelefonnak kezdetben vagy annak, ahogyan Jonze láttatja. Brilliáns Phoenix, rég láttam ennyire egyben minden szempontból filmalkotást. Hála érte!

2014. február 3., hétfő

R.I.P. Philip Seymour Hoffman 1967-2014

Nagy szomorúság érte a filmes szakmát, és az egész világot tegnap. Philip Seymour Hoffman meghalt. Heroin végzett vele, mint megannyi nagy tehetséggel, elvitte a drog, elhurcolta egy idegen helyre, amiről nem sok tudomásunk van.
A kedvem beárnyékolja ez a hír, mert imádtam őt, rajongtam a munkájáért, bármit játszott én ott voltam és néztem.
Nagyon sok kedvencem van tőle, legfrissebb élményem Az éhezők viadala 2. részében lévő kis epizód szerepe, illetve tavaly áprilisban a The Master-ben is zseniális volt.
Nagy veszteség ért bennünket.
Nyugodj békében!