Azt hiszem tegnap is kitettem magamért...olyan kedvesen kellemes állapotban voltam már úgy 11 felé, mindezt szimplán a Szimplában.
Megható tudok lenni ilyenkor avagy fikagép...most az utóbbi volt. Mindenesetre mindig sikerül magam a legkellemetlenebb helyzetekbe hozni. Most is. Romlok és romlott.


Suttogva füledbe ezt a dalt,
mert kagyló-létem kipattan
lerombolva körülöttem penészes falt,
csak dúdolok magamban.
Láthatóak a hajszálerek
Átlátszó lesz a testem, átadható.
Feledésbe merül majd megannyi jaj,
Ez számítana ez nekem a cél, eszköz
Pedig valaki, akit még nem ismerek.
Csak észrevétlen gyere majd,
Mert ha látlak nem értékelhetlek.


És igen...előveszek fél éve megírt versnek nevezhető dolgokat, és újra megváltom őket. Ámulatba ejt néhol, hogy vannak olyan kis szösszenetek, melyek 6-8 évesek már és még mindig élnek, és vállalhatóak. Ellentétben velem, aki vállalhatatlan.
Majd igyekszem kitenni magamért, és kiénekelni a beast withint...ahogyan az öreg Madim tette pár napja, ha nem is e számmal.
She was amazing.
.