Beautiful

Mondd mit ér?



Sűvít az orkán, fagyos a párna,
Mintha minden ugyanoda szállna.
Szárazak a szemek, kiégtek a testek,
Már nem örülnek semmi közelségnek.
Torz karmaiba zárja a nyugalmat,
Az éjjeli magányos forgatag.
Vágyaink szárnyai megcsonkítva hevernek,
Nem hat a szenvedély elkínzott szíveknek.
Kisgyermek sírása, éhező kiáltása,
Mondd mit ér,
Hallgatagon hallgatva aki kér?


Álom csak, rém az élet,
Ami majd mint minden, eltűnik végleg.
Álmos vagy, vagy csak álmodozó,
Tehetek valamit, vagy hiábavaló?
Gyötört múltunk, hasogató jelenünk,
Hosszú idő mire mindent feledünk.
Örök szerelmek, ifjú vidámságok,
Egyetlen és szépséges boldogságok,
Haldokló kérése, szerelmed féltése,
Mondd mit ér,
Mi mindennel felér?









Gyönyörű vagy nekem, ahogyan látlak,
Magam előtt, mások előtt,
Ugyanúgy várlak.
Felfedezném minden apró mozzanatod,
Álmaid, vágyaid
Ma holnap nekem adod.
Egy-egy árva tincsben,
Ha félresimítom arcodból
Megjelenik minden,
Értelek már halk félszavakból.
Illatok ismerője vagyok,
Szép testek emlékét őrzőm,
Pillanat töredék, melletted maradok,
Gyönyörben gyönyörűségesen elrejtőzöm.




Beautiful. Valóban az.