Carpe Diem

Carpe Diem


Már elfeledtél,
Pedig én még mindennap érted élek.
Már elengedtél,
Pedig én minden éjjel feltámadok benned.
Elsodort téged is az élet buzgó szele,
Minden fény és élmény azt súgja;
Csak dicsőségre futja,
S felszínes érzelmekre.

Kérlek, ne bánts másokat magad miatt,
Az efajta érzés mulandó.
Azt hiszed, elég az akarat,
Így győzedelmeskedik minden csaló.
Engem is megtéveszt mindez,
Pedig élni akarok.
Az élet utazásokat szervez,
Gesztenyét csak magamnak kaparok.

Már elfeledtem,
Pedig teneked szükséged van rám.
Már elengedtem
Kezedet, szívedet megsebezve, árván.
Elsodort engem is az élet önző szele,
Most minden perc olyan hosszúnak tűnik.
Utam során nem érintett meg senki,
Ez is behálózott lelkem része.

Carpe Diem, carpe diem ordítom magamnak,
Carpe Diem, ne élj több holnapnak!






Menedék



Ha magadért tetted, megértem.
Ez volt az első gondolatom.
Sokat kellett látnom és tapasztalnom,
Hogy ezt is befogadja lelkem.

A kételyek és csalódások betakarnak,
Minden éjjel jéghideg, puha takaróként.
Nehéz születni szabadnak,
De nem lehet élni félemberként.

Mert te csak kerested és keresed,
Azt az utat, amire rálépni örök.
De hogy mit rejtenek e körök,
Azt magad sem sejted.

Állnék melletted, ha magad mellett állnál.
Meghallgatnálak, ha el tudnád mondani.
Segíthetek. Mi az amit akarnál?
Tudd a fájdalmat megkötözni.

Most gyűlölsz mindenkit, talán magadat
Sem kíméled, az élet csábító.
A szabadság kábító,
Aztán később, látod, nem ezt akartad.

Ha másokért tetted, megértem.
Ez volt az utolsó gondolatom.
Tőled csak a szenvedést féltem.
Mert a szabadság titokzatos fogalom.