Az elérhetetlen Hélöise
Akit Hélöise hatalmába kerít,
Az bármikor elsorvadhat a szenvedélyben.
Szemébe nézel, elcsábít, leterít,
De helyet nem kapsz a lelkében.
Ő örökké tart, fénye nem szűnik meg,
Utána majd örök tűz éget.
Ő csak a gyengéknek létezik,
Olyannak, amilyen te vagy én vagyok.
S aki miatta lélegzik,
Abban nehéz magány terhe ragyog.
Ő elérhetetlen, tűzelő gyémánt,
Csak hiszed, kapaszkodsz, aztán megbánt.
Hélöiset meg kellene ölni,
Hogy ne suttogjon az érzékeny fülekbe.
Álmában szenvedélyesen meggyötörni,
Hogy ágya legyen hamvedre.
Mert nincs örök, nincs érzelem, nincs Hélöise,
Akit szeretsz, abban sose bízz!
Pandora szelencéje
Átkot, mit ránk mértél,
Nehéz, nem győzzük viselni.
Az istenek oldalán ellenünk háborút viseltél,
Tűzeső ellen kellett menedéket keresni.
Téged mindenki megajándékozott,
S általad kín lett árnyékunk.
Azóta semmi sem változott.
Örökre szól nyomorult halálunk.
Az égből kaptuk a gyötrelmet,
Fájnak, égetnek a múltbéli sebeink,
Nem arathatunk győzelmet,
Nem fonódnak egybe árva szíveink.
Istennő, oltárodra tesszük ajándékodat,
Csokorba fonjuk a dolgok menetét.
Kérnénk mi vágyakat, álmokat,
De őrízetlenül hagyjuk a magunk szerelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése