Neverborn

Halva születve



Megszülettem halva,
Sebem kígyómarta,
Vad hajtás,
Minden látomás,
Olyan távoli,
Akár a pillantás,
Ami nem akart kiválasztani.
Megsejtette talán hibámat?
Vagy csak egy lélegzet sodorta el,
Ami látva féktelen vágyamat,
Talán, nem ezen a világon,
Kivetetlen majd újra útra kel.
Addig is urald önmagad,
Ne légy ünneprontó.
Lesz aki majd meghallgat,
S hiszi; Te vagy a megváltó.
Ne röhögd ki naivitását ha szeret,
Ne gondold, hogy nem lesz mit adjon neked.


Hódító körútra indul az éj-
A számadás leleplezi önmagát-
Tegyél meg mindent, élj,
Amíg megleled lelked halálát.
Ha itt vagy már nem lesz visszaút,
Túlteszel magadon.
A maszk az álarc lehullt,
Futhatsz, élhetsz szabadon.
De ne feledd,
Halva születtünk,
Feladatunk a szerelmünk,
Hunyd le a szemed.
Áthidalhatatlan az ellentét.
Ami van az úgysem szép,
Elnyel a köd, a feledés,
A szerelem is csak olyan, mint a gyűlölködés.
Akarod?






A magány kedvencei



Vörösre festi az eget a nap,
Az alkonyat behúzódik helyére.
Hamarosan a sötétség szárnyra kap,
Fekete csókjait dobja a nappal testére.
Árnyékok kergetődznek,
Álmok készülődnek.
A csend megborzad a levegőben,
Sikoltása áthallatszik a felhőkben.
A magány követi amerre halad,
Hisz neki csak az ember marad.