La Tango
Táncunk, mit megkezdtünk, nem folytatódik.
Álmatlanok lettünk, és boldogtalanok.
A zene, mit egymásnak adtunk nem hallatszódik,
A sötétséggel- fénnyel, magányos harcosok.
Érzéketlenné vált e muzsika,
Pedig a dallamok szebb létre terelnek.
Kevesebbet gondolok magunkra,
Eképp tűnhetnek a napok végtelennek.
Csalók, nyavalyások, hazugok vonaglanak,
Te leültél onnan nézel.
Jelenlétedben maradok magamnak,
Szemedben távolba fúlva lényem vész el.
Nevezhetem e táncot szenvedélynek,
Mely akarva és akaratlan keres.
Jönnek az évek és megannyi élmények,
Sokféle szerető súgja; szeress.
Időkre helyzetekbe, kottákba változom,
Aztán kiderül, hogy a valóság a kínos csönd,
Fogadkozom, sírva imádkozom,
Hogy jöjjön a tavasz, de csak az ősz köszönt.
Némán lefelejtem csontomról húsom,
Lelkemet most itt megmutatom,
Hogy lásd volt nekem muzsikusom,
Eggyévált velem, és elveszett dallamom.
My kedvenc, mert ez idapasszol, és aláfesti nekünk a szép hétfő éjszakát.
Gotan Project. Aki nem ismeri járjon utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése