WhEn I gEt lOsT iN sPaCe I cAn ReTuRn tO tHis pLacE CauSe You're the OnE

Semmi számít már csak a felhőcskék,
Melyek felénk tódulnak, és megeszik
Közös szépségeink, egymásnak adott
Végtelen álmainkat.
Ha legalább tudnám, hogy szívem
Nemcsak biológiai funkciókat lát el,
Akkor máshogyan viselkednék,
Együtt élnék minden hálás érzelemmel.
Értelmetlen e vadászat, bennem sötét
Utakat bont ez a gyalázat,
S fegyvert ragadva lassú halálra ítéltetek,
Hódolok pillantnyi szenvedélyeknek.
Mert magamnak meg nem engedhetlek.