Newspapers

Most, ahogy visszaolvastam utóbbi bejegyzésem, jutott eszembe valami.
Anno, mikor még nem voltam ingyenélő, és volt rendes munkám, aktív részeseként a társadalomnak, amikor még szocialista kánaán volt, és nem világválság, akkoriban sokat olvastam, hogy elmondhassam újságot is olvasok, Elle-t.
Ebben volt egy nagyon érdekes cikk, egy igen érzékeny témáról, mely szorosan kapcsolódik az előzőhöz is. Pedofília a betegség neve.
Három fiatalemberrel készítettek interjút, akik ebben a betegségben szenvednek.
Sajnos, avagy nem, sosem voltam jó véleménnyel a téma hallatán. Mindent és mindenkit szerettem volna megérteni, világbékét érezni, de ezt az egyet sosem voltam hajlandó.
Én, mint nagy gyerek szerető lény, aki egy kis törpe láttán, elolvad, igazi anya szerep várományos, reméljük mother olvas..., szóval mindig undorral, és mélységes utálattal viseltettem a társadalom ezen lakói iránt. Végiggondolva, ha az én gyermekemet bántaná valaki ily módon, biztos megölném, és örömmel tenném.
Most sem gondolok erre másképp, ámde.
Ebben a fent emlegetett újságcikkben, ez a három úriember, olyan szenvedője volt ezen betegségnek, akik sosem éltek kiskorúakkal.
Mindhárman elmesélték küzdelmeiket, vágyaikat ezzel kapcsolatban, ám ez megmaradt maguknak, és virtuálisan, képek alapján hódoltak ezen dolognak.
Mondván, hogy nem lennének képesek megtenni ezt egyetlen gyermekkel sem, de ugyanakkor rettenetesen szenvednek tőle, de nem teszik, mert nem tehetik. Inkább meghalnak, mintsem hogy ezt az utat válasszák tettlegesen.
Utána sokat gondolkodtam ezen. Kicsit próbálva elvonatkoztatni a dolgoktól. Mennyire durva, hogy tudja, hogy van egy vágya, ami gyötri, mert átlagosan nem lehet boldog, de nem teheti? Pontosan azért nem, mert egy gyermek ártatlan, és nem tudja választani a helyzetét, csak belekényszerül. Két felnőtt ember szövetséget köthet, ha különböző nemű, ha azonos. Ők választják tudatosan egymást. Itt viszont nem.
Számomra nagyon elgondolkodtató, és természetesen elborzasztó. Az üzenet akkor is ugyanaz, a gyerekeket mindentől meg kell óvni, és csak szeretni szabad őket.


Megváltó gondolataim után, mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok!