Ismételten lezárhatunk egy hétvégét, mely eltelt ahogyan eltelt, Rózsa és Lili megérkeztek útjukról, jövő héten lehet majd a találkozásokat szervezni.
Nem sok különbséget hozott az előzőekhez képest, ugyanúgy buli, majdnem ugyanolyan szinten, mártózva a mámoros éjszakában, majd a hajnal köszönése után, reggelre váltani, szeretni, akarni, ölelni, ígérni, búcsúzni talán álmodni.
Megváltom magam ahogyan telik az idő.
Más dolgokra készülök, óvatosak a lépteim.
Eltűnhet most minden vétkező felhő,
Kibontom harcaim, letisztult érveim.
Olyannak ismertelek, mely valójában
tényleg csak Te lehetsz, mert hazug
Lelked, nem ismer, nem kedvez.
Üldözöl engem, és hajtóvadászatod
Mindenkire kihat, magad elől menekülsz
Hiába tagadtad.
Elhajlásaim az ürességben fürdenek és olyankor
Kicserélődnek a szánalmas szerepek,
Újra látom magam, tükörbe pedig nem nézek,
Nincs senki, kinek láttán elakadna szavam,
Majd átölelsz, ha rettegve félek?
Ha lelkem éhes, szívem nyugtalan?
Kereslek egy ideje, mintha szándékosan
Kerülnéd ütött-kopott utam.
Szívem kiált;ha tudna szeretne,
Maradnék melletted önmagam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése