Emlékek szaggatnak úgy ahogyan mindenkor, és mindörökre. Már nem tudom pontosan megmondani mikor voltam a régi, mert most olyasfajta újdonság vagyok, mellyel nehezen bírok el. Elengedlek, mert kicsúszol a kezeim közül. Két markomból kicsúszol, hiszen egyikkel sem fogtalak meg igazán. Nehezen válok meg. Nem szeretem a távolságot, a búcsút, csak az egymásra hangolódást.
Kapok sok-sok új élményt magamtól, mert hozza őket elém az élet, de nem vagyok valódi égő szeretet. Elszürkültem az események tépése látható a bőrömön. Nem tudok örülni, és nem tudok okozni. Követem magam, mert lélekszakadva rohanok az árnyékom elől. Kihagynak a napok a saját átélésemből. Kincseket akarok őrizni, nem sebeket ragasztani mindig másmilyen vízhatlan tapasszal. Lehetetlen így egyben van olyan is, hogy vonzó életöröm jár át, mert olyankor más vagyok.
Érzem s tudom, hogy másra születtem. Nem ezek azok a dolgok, amiért élni érdemes lenne. Keresünk, egész életünk a húsvéttal köthető egybe. Húsvét, mely vallásom szerint a feltámadás, újjászületés, Krisztus megváltása életünkben.
Szentelődjek meg én is és minden szerettem, legyünk újból egészek, nem mindennapiak, örökre szólóak, különlegesek, méltóak egy új életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése