Hát nagyon szépséges a hajnal ilyenkor munka végeztével. Érdemes megnézni így az ébredő várost minden kicsi tűzével, és tüneményességeivel.
Ez az egyetlen jó jelenleg, ami éltet ilyen tájban. Más az átmulatott éjszakák után hazatévedni a reggel készülődését várva, és teljesen fenséges így és ekképpen.
Már csak utat kellene találni magam felé, hogy megnyíljak, ahogyan tavasszal szokás.
Sok élményt gyűjtve, most összeszedni készülök magam, de egyelőre semmi erre mutató jel, csak sivár érzelmiség, és semmitmondás jellemez. Minek?
Nem értem olykor a dolgok folyását.
Nem értem az emberi szavakat, melyek
Üresen és ostobán hangzanak.
Állítások minden alap nélkül,
Fájdalmak, minden elrohad és megszépül.
Bennem maradnak a hegyes tüskék,
Amik átszúrják a bőrömet,
Emlékek kutatnak,
Vágyak veszik el minden erőmet.
Még akarok élni, boldogan
Mostanság csak szárnyalni,
Megtépni hideg lelkem,
Soha semmit sem fájlalni.
Elvesztem, mert kihűltem,
Miként történhetett, nem értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése