Ezt biztosan nem fogom reklámozni, de ma este Koko mackóval úgy döntöttünk, hogy mozis élményeinket gyarapítjuk, miután elejétől a végéig megtárgyaltuk a Balaton sound vs. Sziget fesztiválokon megtekintésre szánt előadókat.
Nos mit is néznénk meg kettecskén az egész teremben egy könnyed hétfő este, mint egy kibírhatatlanul ostoba amerikai limonádét. Megint 17, én pedig megint 5 évesnek éreztem magam. Sajnos nem tudok mit írni ezen alkotásról, botrány.
Álmatlanságban szenvedtem vasárnap estétől egészen mostanáig. Pedig rendkívül kitettünk magunkért Rózommal, mert Barabás Lőrincet is megtekintettük a Petőfi hídnál állomásozó kis zöldes helyen.
Na ebben nem csalódom soha, Barabás Lőrinc félelmetes trombitássá avanzsált fiatalkora és fogyatékossága ellenére, Mc Sena megint csak hihetetlen oktávokkal örvendeztetett meg, nem beszélve a közben lágyan fülbe szökő jazz dallamokról.
Szösszenet a Bajza utcába
Akarom tudni, hogy merre tart az életed,
Lebegő szárnyaid hártyái közt megbújom,
Igen ekképp gyorsabban érzékelem a percet,
Dermedő szeretővé változom,
Akard tudni, mást nem kérhetek...
Don't by Anouk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése