Ki vagy te, amikor én nem vagyok?
Ki vagyok én, mikor nem létezel?
Merre tartok, ha lassan sorvadok?
Mit kezdjek maroknyi képekkel?
Nekem álmok jönnek,
Félszegen beférkőznek,
Nincsen kétség avagy vágy
Bennem, hogy többet kérnem
Lehetetlen.
Ki voltam azelőtt, mikor most élek?
Ki voltál te, ha tudtad, hogy félek?
Hol vagy most elsápad az arcom,
Hol vagyok én, ha utat tör a fájdalom?
Nincsenek erre szavak, az emberi lét
Küzdelmekből fakad,
Hiába szeretnél végletekben,
Ha emberséged erre képtelen,
Mert telhetetlen.
Kimeríthetetlen az ócska szerepekben.
Erről nem írtam, de várakozáson sajnos alul teljesített a Röyksopp, melyet annyi kedves barátommal szerettünk volna napokig-hetekig emlegetni. Készen volt a banda, és nem jutotta csak léha dallamokra...Ettől függetlenül élvezhető volt máramennyire, és rettenetesen rövid. Minden számot, ami híresebb volt, eljátszottak becsülettel, de az eufória elmaradt. Ilyen is van, marad a továbbra is sok szeretett szám, és remélhetőleg legközelebb jobban teljesítenek a fiatalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése