Augusztus 22.ike...mennyi kis elvetemült rajongó várta ezt a napot, epekedve, hogy végre hazánkba is ellátogat a Díva, mert rettentően megérdemeljük.
A rémhírek már tegnap szárnyat kaptak, miszerint rengetegen vannak, sokan kint aludtak, hogy a legjobb helyekre tegyenek szert. Én betegségem teljes dimenziójában élve, rendesen elkapott valami, nyugodtam kijelentettem, hogy ráérünk kimenni.
Így is lett, alig élve, lázasan, és tbc-s hangokat produkálva, kimentem sokadmagammal, és unbelievable dolog történt. Ugyanis ha jól saccolok, kb.4 méterre álltam oldalt a lábától az én drágámnak. A végén pedig esőben fürödtünk, és akkor még közelebb sodródtam nagyjából karnyújtásnyira. Sosem gondoltam volna...Gyönyörűséges kis Madonna, megint nem volt mindennapi így harmadjára sem.
A Frozen, mint a show újdonsága teli torokból, a You must love me és a Devil wouldn't recognize you félig sírósan, a La isla bonita és a Like a prayer, nemkülönben a The beat goes on és a Spanish Lession extázisban. Hosszú a sor, temérdek sok szám, elfogulatlanságom félretéve és annyit mondok PERFECTO. Ellentétben Paul Oakenfolddal, aki kissé mintha unta volna a dolgokat, de azért próbált játszani néhány karmozgással egybefonva.
MADONNA gyönyörű vagy, tökéletes, messzemenőkig profi, elementáris szórakozás.
Más:
Sziget 2009 legjobb előadói saját ízlés szerint következnek, objektív álcába bújva.
Paul Oakenfold hát hagyj ne mondjam azt, hogy elég rendeset csalódtam, remélem egyszer visszafordít a híres lemezlovas...Armin van Buuren hát azt hiszem övé az aranyérem, retteneteset alkotott a sziget 2.napján a nagyjából 120fokos sátorban. Erick Prydz úgyszintén nagy tiszteletem. Félelmetes ritmusok. Magyar drágáinkból pedig természetesen Slam Jr. Respect.
Továbbiakban értékelhető session abszolút a csúcson, vitathatatlan fölénnyel, kis barátaimmal nagyot csörögtünk rája, Fatboy Slim. Tavaly Soundon is fergeteg volt, hát még idén..komolyság. Placebo tűrhető, kissé lassan kiszámítható nyugodtsággal, de valóban tetszetősen adták magukat, nekem tetszett.
Aki még e blog sorait méltán koptathatja az Pendulum, nem találok szavakat. Prodigy 3 évvel ezelőtt számomra sokkal nagyobbat durrant, de ez sem volt rossz azért. Szintén hallgatható kategória Faith no More, kis nosztalgia rokkos módra nyersen.
Arany Málna díjat kap tőlem továbbá a Manic Street Preachers, Erick Sumo, Paul Oakenfold sajnos, Szeifert és még sokan mások...
Ennyit a zenékről és nyári fesztiválokról, megint nyugodt vizeken járunk, jön az ősz, kissé betegesen várakozva, versekkel és remélhetőleg sok kellemes újdonsággal telve. Szép vasárnap éjjelt, mesét, álmot, mámort.:D
LiVe amikor még nem este volt.:D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése