Faint

Egyetlen mosoly tehetne engem tönkre
Miattad, és elragadóbb nincsen ennél.
Valahol fájlalom a szívem és suttogó jelen
Létezik közöttünk, sejtéseimben élsz.
Bizonytalanok vagyunk,
Talán rossz úton haladunk,
De nem én választottalak, ahogyan te sem
Engem, így valahogy boldognak kell lennem,
Nélküled nem lehetek,
Gyenge minden tagom, ha szeretek,
Képzelet játszadozik éjszakákat,
Magam mellett tudhatnálak,
Nem adhatod magad, én sem magamat,
Valótlan a lét, és nem akarok harcokat.

Végignézve rajtad,
Tudom, hogy most születsz majd meg,
Nyitott, tépett szárnyaid maholnap
Újakra cseréled.