Nehezen viselem az egyedüllétet, de ugyanakkor nem is annyira fárasztó, és végül is nem sebez, mint az, mikor valaki mellettem van.
Körülöttem kapcsolatok és szétvert frigyek körképe, és nem tudom melyikre vágyom igazán. Haldokló lelkem és szívem már szinte hitetlen abban, hogy találhatna valakit, aki ezen a világon boldoggá tenné, mert kicsit is betöltené az űrt, melyet ez az ostoba és céltalan lét okoz, avagy a világ, amiben élni vagyunk képtelenek.
Otthonom a hitem, erős váram, melyhez bármikor fordulhatok, ha félek, ha kétségeim lefejtik rólam az utolsó réteg húst is.
Képlékenység miből várat épít az élet és ez a kapcsolatok alapja is egyben.
Nehezen viselem az egyedüllétet, de a hazugságot még nehezebben.
Otthonom lehetsz akkor ha megismersz, ha megismerlek, és én tudni fogom a kuckóm befogad és hitem erősíti.
2010. szeptember 3., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése