Enyém lehetnél, mert csoda kis lény vagy,
Mert kellesz, mert szeretnélek.
Magamba ágyazlak, óvnálak, védenélek,
Húsom lenne búvóhelyed, ahonnan nem engednélek.
Várni kell még mire felkel a nap,
Mire biztató szelek támadnak felőled,
Addig maradok álmatag,
Most nem veszthetek.
Melódiákat hordoznak a tárgyak,
Végtelen a tér, ami megnyílt,
Ez csak növeli az esztelen vágyat,
Engem óv, téged megszépít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése