Mondd, hogy jó és még akarsz,
Mondd, hogy soha többé-semmit,
Mondd, hogy álom vagyok és vad örömöt vágysz,
Mondd, hogy végtelen a gyönyör.
Végem van a karodban, meghalok,
Élve megölnek élveteg sikolyok.
Súgd, hogy most ne hagyjalak magadra,
Élvezeted élénk tüzében,
Súgd, hogy szükséged van ezekre a pillanatokra,
Tetszel a szeretők szerepében,
Kérj, hogy csak neked daloljak,
Beleleheljek minden rejtett hajlatba,
Sebeidbe mélyén fakadjak,
Beleölöm magam minden gondolatodba.
Kérd, hogy vad legyek és még odaadóbb,
Hogy kinyújtsuk a napszakot,
Amit választottunk, lopva-félve,
Mások elől elrejtve, égve-kérve,
Mert sosem lehet vége.
Szánakozva tekintve minden szégyenre,
Mi az éjbéli hajnal sötét szeretői,
Időt szánva a kapott szépségre.
Lihegve mondd,
Fájva kérd,
Álmodban súgd,
Sosem lesz vége.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése