Mámoros napok kellenek, és kellettek,
Sodródom a jéghideg árral,
Magamban, bolond módra, nevetek,
Megküzdök kisebb-nagyobb változással.
Utakat tévesztek, és elkerülöm
Magam, ebben a céltalan csatában,
Mindent adok, de nem kapok
Érzelmek hiányában.
Véges a szerepem,
S mint a gyerekkori félelem,
Elönt a végtelen
Érzés, hogy nem kellek már,
Hogy csak kis ideig maradhatok így,
Csókok üres kongása vár;
Nem kell a tiszta pillanat,
Port eszem és azzá válok
Szempillantás alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése