Magam vagyok megint, és nem telik el perc
Hogy ne gondolnék újra rettegett magányom
Sötét felhő takarójára.
Végtelenített időtérbe helyeztek, ha akarom,
Újból lecsúszok,
Képtelen leszek,
Minden emberi érzelemre, nem leszek,
Aminek lennem kéne, mert kapkodva veszem a levegőt,
Eldobva új-régi-megunt szeretőt,
Hagytok magamra, sebekkel vértezve,
Halálfélelemmel szögezve,
Hervadok,
Bánatot írtok,
Iszonyattal teli titok.
2011. január 13., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése