# Jézus megkísértése.
Jézus Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól.
# A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de mihelyt elmúltak, megéhezett.
# Az ördög akkor így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!"
# Jézus azt felelte: "Írva van: nem csak kenyérrel él az ember, (hanem Istennek minden igéjével)."
# Ezután fölvitte őt (az ördög egy magas hegyre). Egy szempillantás alatt megmutatta neki a világ minden országát.
# "Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom.
# Ha imádsz engem, minden a tiéd lesz."
# Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"
# Végül Jeruzsálembe vitte őt és a templomépület párkányára állította: "Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat!
# Írva van:
Angyalainak parancsolt felőled,
hogy oltalmazzanak.
# Tenyerükön fognak hordozni téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat."
# De Jézus így válaszolt: "Az is írva van: ne kísértsd uradat, Istenedet."
# Mikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög.
2011. március 12., szombat
Real II real
Nagyon régóta, kereste-kutatta, az "igazi"-t. Mindennap benne volt a gondolat, elképzeléseket gyártott magában, szerette volna valósággá tenni mindazt, amit megálmodott az élete minden területén.
Oly sokszor mondták neki, barátok, ismerősök, hogy az "igazi"-t, avagy tökéletest sosem fogja megtalálni, mert ilyen nem létezik, vagy legalábbis még senki sem találkozott vele. Megelégedés, beletörődés, elfogadás létezhet mindössze.
Ezt ő így sosem akarta elfogadni. Neki biztosan jutnia kell egy valóságos tökélynek, mely majd értelmet ad mindennek ebben az életben, és a teljes boldogságot hozza.
Bármilyen hihetetlen is, avagy téveszme, nem lehetséges, hogy ez ne jöjjön el egy nap.
Mindenkiben van olyan hiba, mely visszatetszővé teheti később.
Ám aki "igazi" az ő szemében, semmiképpen sem az mások szemében.
Pontosan ettől lehet sok "igazi", mindenkinek juthat egy saját.
Aki minden embernek közös, az a Mindenható. Benne nincsen semmiféle hitványság, csak a tökéletesség, és egység.
Oly sokszor mondták neki, barátok, ismerősök, hogy az "igazi"-t, avagy tökéletest sosem fogja megtalálni, mert ilyen nem létezik, vagy legalábbis még senki sem találkozott vele. Megelégedés, beletörődés, elfogadás létezhet mindössze.
Ezt ő így sosem akarta elfogadni. Neki biztosan jutnia kell egy valóságos tökélynek, mely majd értelmet ad mindennek ebben az életben, és a teljes boldogságot hozza.
Bármilyen hihetetlen is, avagy téveszme, nem lehetséges, hogy ez ne jöjjön el egy nap.
Mindenkiben van olyan hiba, mely visszatetszővé teheti később.
Ám aki "igazi" az ő szemében, semmiképpen sem az mások szemében.
Pontosan ettől lehet sok "igazi", mindenkinek juthat egy saját.
Aki minden embernek közös, az a Mindenható. Benne nincsen semmiféle hitványság, csak a tökéletesség, és egység.
Real to real
-Mi az hogy,"igazi"?-kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bõr-lovacskátol,amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt.
-Azt jelenti,hogy van benne valami ami zug?
-Az,hogy"igazi" az nem azt jelenti,hogy milyennek csináltak.-felelte Bõr-lovacska.
-Az,hogy "igazi" vagy,az csak úgy,váratlanul történik veled.Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat,akkor attól leszel igaz.
-Nem fáj az?-kérdezte Bársony-nyuszi.
-Néha fáj.-mondta Bõr-lovacska,mert õ mindig megmondja az igazat. -De ha igazi vagy akkor nem törődsz vele hogy fáj.
-Hogy történik ez? Hirtelen?
-Nem hirtelen történik.-mondta Bõr-lovacska -csak történik.Lassan.Soká tart.Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal,akik könnyen eltörnek,vagy elszakadnak.Mire igazi leszel,addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól,amit kaptál,és a fél szemed is kiesett már,és minden ízületed lötyög.De ha "igazi" vagy akkor már nem tudsz csúnya lenni,legfeljebb azok szemében akik úgysem értenek semmit.
-Azt jelenti,hogy van benne valami ami zug?
-Az,hogy"igazi" az nem azt jelenti,hogy milyennek csináltak.-felelte Bõr-lovacska.
-Az,hogy "igazi" vagy,az csak úgy,váratlanul történik veled.Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat,akkor attól leszel igaz.
-Nem fáj az?-kérdezte Bársony-nyuszi.
-Néha fáj.-mondta Bõr-lovacska,mert õ mindig megmondja az igazat. -De ha igazi vagy akkor nem törődsz vele hogy fáj.
-Hogy történik ez? Hirtelen?
-Nem hirtelen történik.-mondta Bõr-lovacska -csak történik.Lassan.Soká tart.Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal,akik könnyen eltörnek,vagy elszakadnak.Mire igazi leszel,addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól,amit kaptál,és a fél szemed is kiesett már,és minden ízületed lötyög.De ha "igazi" vagy akkor már nem tudsz csúnya lenni,legfeljebb azok szemében akik úgysem értenek semmit.
2011. március 8., kedd
Airplanes and nice skies
Érdekes dolgok történnek és történtek az elmúlt időszakban, mióta nem írtam semmit.
Annyira kívántam pedig az írást, lételememet, mint egy pohár üdítő vizet hosszas túrázás nap szárította menetelése után...
Az élet sosem áll meg, pörög, velünk vagy nélkülünk, avagy szeretteink nélkül.
Múlik az idő és még mindig nem fejlődtem az elengedés, búcsúzás terén.
Nehézkesen veszem a levegőt, ha erre kerül a sor.
Ellenben más téma 2 filmajánló a hétre, amit az elmúlt időszakban sikerült megnéznem:
Black swan ( Fekete hattyú)
Natalie Portman-ről nem volt túlságosan gáláns véleményem idáig...egészen idáig. Elbűvölő, igéző, briliáns. Ezekkel a szavakkal tudnám illetni azt a színésznőt, aki szorgalmas balerinaként kiharcolja magának a jó és a rossz szerepét, holott elfojtott énje mindkettő birtokában van. Anyukája árnyékában élve, aki sosem volt főszerepben fénykorában, igézően alakítja a fehér hattyút, balerinánk visszafogott, szerény, engedelmes, szűzies és törékeny. Ám a sötétség, a ravasz szikra bontakozik benne külső jellel igazolva magát, ami egy csúnya sebben mutatkozik meg a hátán, mely ahogy telik a játékidő egyre csúnyább kaparás-marás alakzattá változik. Nem beszélve arról, hogy ott vannak az elfojtott vágyak mestere alakjában, illetve balerina társa személyében, akik csak a gonosz felszínre kerülését várják epekedve, egyfajta segítőként.
A film lerombolja a nézőt, és aztán kis idő elteltével újraépíti, és a látszólagos látványelemekkel domborítva, igazi értelmet ad saját magának, mely mindenki életében ott van. A jó és a rossz oldal harca a személyiségen belül, az elfojtott félelmek, vágyak és álmok csatáznak egy gyönyörűséges testben, aki látszatra valóban szentséges életet él.
A folyamat lekövethető a korábbi alkotásokban is, mint Rekviem egy álomért és Pankrátor.
The king's speech (A király beszéde)
Megérdemelté tette szememben Colin Firth oscar díját. Voltak a színész irányában is kétségeim, nem a szívem csücske, de valóban érdemes az elismerésre, ahogyan a drága Natalie is.
Bár szívfájdalom Geofrey Rush szintúgy kaphatott volna díjat, de tőle mégiscsak ezt várjuk, a legjobbat, ahogyan az lenni szokott.
A pszichés vonulat áttekintése itt is félelmetesen jó, mitől is dadogna egy ember, hanem attól, hogy valami komoly sérelme adódott gyermekkorában, melyet egy mondva csinált doktor gyógyít ki, sajátos módon.
Megkapó szerepben és annál nagyobb alakításban a mellékszereplő szintén, az általam nagyon szeretett Helena Bonham Carter. Fenséges stílusú feleségként tűnik fel, aki csipkelődő humorral kommentálja az eseményeket.
Királyunk egyik lépcsőről jut a másikra, és igen a zene és Hamlet kiváló hatással van betegségére, bár olykor szembefordul a módszerekkel, maga mögött hagyva lassan az udvari etikettet, cserébe egy barátságot kap, ami lelket és szívet egyaránt erősít és nemesít.
Példás történetet kapunk és közben gyógyulunk is Colin Firth-el együtt, és átértékelünk dolgokat.
Bravó a legjobb filmnek, és a szereplőknek.
Annyira kívántam pedig az írást, lételememet, mint egy pohár üdítő vizet hosszas túrázás nap szárította menetelése után...
Az élet sosem áll meg, pörög, velünk vagy nélkülünk, avagy szeretteink nélkül.
Múlik az idő és még mindig nem fejlődtem az elengedés, búcsúzás terén.
Nehézkesen veszem a levegőt, ha erre kerül a sor.
Ellenben más téma 2 filmajánló a hétre, amit az elmúlt időszakban sikerült megnéznem:
Black swan ( Fekete hattyú)
Natalie Portman-ről nem volt túlságosan gáláns véleményem idáig...egészen idáig. Elbűvölő, igéző, briliáns. Ezekkel a szavakkal tudnám illetni azt a színésznőt, aki szorgalmas balerinaként kiharcolja magának a jó és a rossz szerepét, holott elfojtott énje mindkettő birtokában van. Anyukája árnyékában élve, aki sosem volt főszerepben fénykorában, igézően alakítja a fehér hattyút, balerinánk visszafogott, szerény, engedelmes, szűzies és törékeny. Ám a sötétség, a ravasz szikra bontakozik benne külső jellel igazolva magát, ami egy csúnya sebben mutatkozik meg a hátán, mely ahogy telik a játékidő egyre csúnyább kaparás-marás alakzattá változik. Nem beszélve arról, hogy ott vannak az elfojtott vágyak mestere alakjában, illetve balerina társa személyében, akik csak a gonosz felszínre kerülését várják epekedve, egyfajta segítőként.
A film lerombolja a nézőt, és aztán kis idő elteltével újraépíti, és a látszólagos látványelemekkel domborítva, igazi értelmet ad saját magának, mely mindenki életében ott van. A jó és a rossz oldal harca a személyiségen belül, az elfojtott félelmek, vágyak és álmok csatáznak egy gyönyörűséges testben, aki látszatra valóban szentséges életet él.
A folyamat lekövethető a korábbi alkotásokban is, mint Rekviem egy álomért és Pankrátor.
The king's speech (A király beszéde)
Megérdemelté tette szememben Colin Firth oscar díját. Voltak a színész irányában is kétségeim, nem a szívem csücske, de valóban érdemes az elismerésre, ahogyan a drága Natalie is.
Bár szívfájdalom Geofrey Rush szintúgy kaphatott volna díjat, de tőle mégiscsak ezt várjuk, a legjobbat, ahogyan az lenni szokott.
A pszichés vonulat áttekintése itt is félelmetesen jó, mitől is dadogna egy ember, hanem attól, hogy valami komoly sérelme adódott gyermekkorában, melyet egy mondva csinált doktor gyógyít ki, sajátos módon.
Megkapó szerepben és annál nagyobb alakításban a mellékszereplő szintén, az általam nagyon szeretett Helena Bonham Carter. Fenséges stílusú feleségként tűnik fel, aki csipkelődő humorral kommentálja az eseményeket.
Királyunk egyik lépcsőről jut a másikra, és igen a zene és Hamlet kiváló hatással van betegségére, bár olykor szembefordul a módszerekkel, maga mögött hagyva lassan az udvari etikettet, cserébe egy barátságot kap, ami lelket és szívet egyaránt erősít és nemesít.
Példás történetet kapunk és közben gyógyulunk is Colin Firth-el együtt, és átértékelünk dolgokat.
Bravó a legjobb filmnek, és a szereplőknek.