Haldoklom. Nemcsak lélekben, ami jó és minden perccel jobbá kellene válnia, hanem testben is kórságok vélhetően gyötörnek, melyeket magamnak szereztem és függők tőlük, mert látszat szerelmet hoznak. Olyan rohanó időben félszavakból értek és hangfoszlányok követelik a jussukat belőlem, kegyetlen és ádáz módon, mert kiveszett belőlem minden szép és építő. Miért teszem ezt?
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fáj, mikor a másnap tisztuló fellege alatt találom magam, és ürül a belsőm, és csak a csupasz valóság marad, ami elől menekülnék, mert képtelen vagyok elhinni, hogy ilyen létezik.
Nem-et mondott rám az élet, melyet tovább kellene vinnem, és ezért én megvetem és leköpöm és hasonlóképpen bánok vele. Félreértés ne essék nem lököm el, szeretem az életet, de a peremeket nem, amelyek sötétülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése