Kifutunk az időből, vége minden együtt töltött drága percnek, mely csak értünk szólt, mert végtelen álmunk szűnni látszik, és vég elláthatatlan a reménytelenség, hogy ismeretlenek leszünk egymás számára, minden levegő vétel más és más, és többé hamvas arcunk szürkülését nem távlatban látjuk, mert lejárt az időnk, kifutottunk az időnkből.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése