Johnny Depp falls Giovanni Ribisi rises

Rum diary Vannak filmek, amiket azért nézünk meg, mert tetszeleg benne egy-vagy több jó színész, akikre kíváncsiak vagyunk, és meg vagyunk győződve róla, ha már többször elbűvölt bennünket, hát most sem lesz másképp. Nem kivételes eset a filmvilágban, bár nem is minden esetben lehet számolni a ténnyel, hogy a mellékszereplő letaszítja, ledöfi, lejátssza főszereplő partnerét. Itt ugyanez történik, ráadásul egy igen sekélyes alapsztoriban, mely unalomba hajt minket már az elején, értelmetlen dolgokat behozva a középpontba, minden félkész, minden jelenet elnagyolt, és sokszor felesleges a cselekmény bizonyos szálainak folytatása. Johnny Depp maga pedig hátradől és az amúgy is közepes filmet még inkább letolja a népszerűségi indexen. Ha valamire jó a popcorn akkor itt elkel. Persze a filmet javarészt művész mozikban vetítik. Giovanni Ribisi pedig előlép és tarol. Mindenki rajta nevet, mindenki rajta szánakozik, és szinte maga mellé képzeli a figurát, aki a filmben lecsúszott, szánalmas, alkoholista, igénytelen ellenben intelligens zseni. Minden tiszteletem Mr. Ribisi csak így tovább, végképp eltörölni a sekélyességet.