Vesztettem a fényemből, kopott bőröm hideg és merev,
Álmatlanság süt a szememből,
Így ér majd a hajnal, meglehet.
Kúsznak bennem az emlékek és képek,
Vágyak köpik tele a tányérom,
Elfáradt-végtelen szerepek,
Gyengeségeim csókolnak halántékon.
Csalódott vagyok, önsajnálattal teli edényből iszom.
Érdektelen vagyok, a fájdalmakat csak a testemen látom.
Száraz a szívem, megkövültem, befelé sem nézek,
Haladok előre, gyorsan, mindenen átlépek.
Hajsza van,
Csók nincsen,
Minden kincsem,
Elhagyta házam.
Siránkozó szánalom a nevem,
Függőség kiséri lelkem,
Pitvarokra bontom a szívem,
Levegőt markol a kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése