1976-ban más volt a horror fogalma, és ahogyan előrehaladt az idő egyre nagyobbak az elvárások, már igencsak össze kell szednie magát annak a rendezőnek, aki erre adná a fejét.
Ma Kimberly Peirce bátor is volt, hiszen leporolt egy régi remekművet, de ugyanakkor szinte hűen szóról szóra lemásolta minden egyes szavát a filmnek, és tette 2013-as produkcióvá.
Chloe Grace Moretz, akit eddig tinisztárként láthattunk, gyermekded fantasyban, mely szintén előreláthatólag is 602 részes lesz, akárcsak fajtársai, alakított. Sissí Spacek valaha a hetvenes években kíváló színésznőként letette az asztalra hogyan is kell egy kirekesztett, flusztrált, természetfeletti képességekkel és vakbuzgó anyával megáldott tinédzsert eljátszani, aki élete meghatározó záróbáljára készül az álomlovaggal.
Ha most látom a filmet először, és nincsen semmi előzmény, akkor azt mondom, hogy rendben a sztori ugyan dögunalom, és döcögősen haladunk jelenetről jelenetre, de Julianne Moore azért csak hozzáadja vonzerejét, lemossa a másodlagos színészeket, és ha nem is meghatározó, de maradandó élmény marad.
Csakhogy a helyzet az, hogy ezt közel harminc éve megrendezték és sikeres volt és maradt, ahogyan utódjával sem lesz másként, de csak két tekintetben. Chloe tehetséges és nem skatulyázzuk be drámaian, Moore pedig hibátlan és játéka magával ragadó.