Oscar 2014

Amit eddig sikerült látnom és ízlelnem:

Gravitáció

Nem értem miért jelölték egyáltalán Oscarra. Talán jókor volt jó időben...A képi világ a fényképezéssel és vágással együtt profi, tehát látványilag luxust kapunk, főleg ha ezt rásegítjük egy jó imaxre, de mindezt leszámítva semmi különleges, mely a feledhetetlen klasszikusok közé emelné. Sandra Bullock sajátmagához képest igen jól teljesít, hiszen eddig érdemben nem láttuk szerepelni, az idő pedig mondhatni nem fogott rajta. George Clooney még mindig sármos, szkafanderben is, de ez a szereplése nem értékelhető. Drámai, de nem elég, főleg nem a hozzá hasonlítottakhoz képest. Az életben maradás némi szentimentális háttér sztorival Ryan alias Bullock feladata, Clooney csak oxigénmentes álom csupán, aki segít visszakapcsolódni az élethez.
Alfonzo Cuarón rendben értjük a rendezés ötös, csak nem érdemleges az Academy Awardra csak egy vállveregetésre.


12 év rabszolgaság

Na ez kellett már ide Django barátom. Ügyes a téma, szeretjük a megtörtént eseteket Chiwetel Ejiofor elkápráztat minket, aztán ezt még szebbé teszi Michael Fassbender és tökélyre fejleszti Ashley Dyke.
Hihetetlenül jól követik egymást az események, teljes beleérzéssel tudunk résztvenni a témában, Brad Pitt angyali segítsége pedig magasztossá teszi a végkifejlettet mindazok ellenére, hogy Patsey alias Dyke a gonosz Epps alias Fassbender kezén marad.
Michael Fassbender sokszor bizonyított nekem, és minden igazi filmrajongónak, hogy nagyjából bármit is vállal el el is tudja játszani, nincs ez másképp itt sem, szinte teljesen biztos, hogy a mellékszereplőnek járó jutalom szobor-falat az övé. Igaz történet, nyers sebekkel és fájdalmakkal, fegyelmezettséggel a túlélésért, egy életben maradási harc eszméletlen diadala, melyet mindenki csak könnyekkel nyugtáz.
Brilliáns rendezés Steve Mcqueen, nincsenek szavaim már, mindent megkaptunk ezzel az életrajzi drámával amit csak lehetett. Nagyon drukkolunk nektek!


Augusztus Oklahomában


Ha volt miért moziba mennem a héten, akkor íme a következő gyöngyszem.
Itt viszont nehéz volt nekem brutális örömet okozni, mert Meryl Streep már jó ómen. Csak azt nem mértem fel, hogy ennyire...Egy pirulafüggő, nyers és mondhatni gonosz 3 gyermekes anyuka, aki élete alkonyán elveszti férjét, szájrákot diagnosztizálnak cigiző ajkai mögött, ezáltal még morbidabbá téve a stílust és gyilkossá a vele töltött perceket legyen szó bárkiről a családban. Egészen érdekes sztárparadét kapunk, most nem is akarom felsorolni, mindössze egyetlen embert, hölgyet emelek ki, aki élete vitathatatlanul legjobb   alakítását mostmár biztos, hogy nem Erin Brokovichként formálta. Barbara azaz Julia Roberts levesz a lábunkról, és rácsap a fejünkre, hogy hello igen én vagyok a pretty woman és a nothing hill üdvöskéje, na ezt add össze...Elakad a levegőnk, és nem hisszük el, hogy eddig ő miért nem mutatta, hogy ilyet is tud. Meryl Streep azt hiszem kellene még közös filmeket vállalni, drága imádott filmbéli királynőnk, mert ez gyógyító hatással van a színészi teljesítményre. Külön elismerésem Juliett Lewisnak mint ostoba kishúgnak és a rendezőnek, aki zseniális, John Wellsnek. Őrület!


A Wall Street farkasa


Harmadik tökéletességünk is megérkezett eme bejegyzésben, csodált és imádott Martin Scorsese-em új remeke. Tartottunk tőle, hogy vajon most mi lesz, lehet-e még szépséget adni, és lehet. Leonardo di Caprio hála és imádat és Jonah Hill káprázat és ámulat. Tökéletes igaz történeten alapuló brókersztori a kapzsiságról, a soha nem elégről, a végtelen mámorról, az elérhetetlen elérhetőről. A pénz a pénz a pénz, ami mindenkinek kell egyformán, a mámor mely ilyen-olyan formában igencsak mindennapi eledel, mert a józanság rettentő unalmas és elviselhetetlen.
Kihagyhatatlan, kúszás a kocsihoz és irány az első filmszínház!