Please don't tell me

Mondd el nekem, ahogy még senki sem tette,
Mindazt, amit más sosem mondott azelőtt:
hogy nem kellek, érdektelen vagyok,
Ha holnap, ha ma, kérek és nem kapok,
Mást látsz bennem, semmit sem magadnak,
Gúnyt űzöl belőlem, nem kell higgyek a szavadnak,
Csak állok, és várok-várlak, hogy gyere, üzenj, csókolj,
De te vállat rándítva elsétálsz, nem kell neked magamból.

Mondd el nekem, kérlek mondd, hogy látsz bennem
magadnak valamit, hogy kicsit is kellek,
Álmatlanságom és csendem egy nap felszabadít,
Mikor majd utadba esem, nem löksz el többé,
Mert én vagyok, én leszek a most és mindörökké,
Megváltoztál, mióta nem láttalak, és kérlek ne mondd,
Tudom mert érzem, így ez nem maradhat,
Az élet megy, kiszorultam és sosem kellettem,
Nem volt mit kérnem, látomás vagy, puszta véletlen.

Hole

Van egy titkom, mely emészt, nem enged,

Éjszakákat eszik, nappalokat okád, terjed a kór,

Bőröm alatt haldoklik az emlék, belőled táplálkozik

az érzelem, amit nem tudom miért birtoklok,

Hasogat a fájdalom, terjed a féktelen düh irántad-

-irántam, mert mi sosem voltunk. Ahogyan nem leszünk,

Megszűnünk és képtelenek leszünk szeretni,

Egymást elfeledni, kérnélek, hogy láss, hogy mesélhessek neked,

De nem is ismersz, én pedig eszményi-elképzelt-torz alakod

szeretem, igen szeretem, nem engedsz el, pedig nem vagy, 

Nem leszel nekem, többé.