Mondd el nekem, ahogy még senki sem tette,
Mindazt, amit más sosem mondott azelőtt:
hogy nem kellek, érdektelen vagyok,
Ha holnap, ha ma, kérek és nem kapok,
Mást látsz bennem, semmit sem magadnak,
Gúnyt űzöl belőlem, nem kell higgyek a szavadnak,
Csak állok, és várok-várlak, hogy gyere, üzenj, csókolj,
De te vállat rándítva elsétálsz, nem kell neked magamból.
Mondd el nekem, kérlek mondd, hogy látsz bennem
magadnak valamit, hogy kicsit is kellek,
Álmatlanságom és csendem egy nap felszabadít,
Mikor majd utadba esem, nem löksz el többé,
Mert én vagyok, én leszek a most és mindörökké,
Megváltoztál, mióta nem láttalak, és kérlek ne mondd,
Tudom mert érzem, így ez nem maradhat,
Az élet megy, kiszorultam és sosem kellettem,
Nem volt mit kérnem, látomás vagy, puszta véletlen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése