Ez valami varázslat, valami tréfa, megcsúful,
Sőt kinevet, ez az érdektelen céda,
Nem lehetséges, hogy hozzá vagyok láncolva
Mert nem ad új ikont az élet, két éve lesz
Lassan annak, hogy leszámoltam végleg.
Nem kellek neked, nem tudsz rólam, választhatsz
új ruhát, vérben úszik e dallam,
Hajszolt létem nem pihen, üldözve kopik
álmokban ébredek, mindenki hazudik.
Én pedig szenvedhetek.
Mondd; szeretnél vagy továbblépsz rajtam,
Ha fekszem és álmomban sírsz majd miattam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése