Behunyom a szemem, és látlak magam előtt hibátlan
csillogó tekinteted belém hatolva ütközik az enyémmel.
Nem szólok többé hozzád, nem is létezel, ahogyan
sosem ragyogtál nekem, harcolok hát az örök téveszmékkel.
Álságos időket élünk, elkopott már minden fényünk.
Haldoklom benned,
Nem tudok jót tenni veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése