Még sosem gondoltam így senkire, mert rávettél
a végtelenségre, mert könnyedségbe mártottam a lelkem,
Amit mondtam, mindent megtettem. Apró mozdulatok elcsúsztak-
elúsztak, és a vágy lett a kenyerünk, nem maradt más
Csak mi ketten, kétségeink a nyomunkba eredtek,
Az érintésed jót tesz a lelkemnek, és megnyugszom benned
Harcos- éber szavaiddal felsérted a bennem lakó kevélységet,
Én pedig elringatlak, még akkor is ha sosem akartad
a közelségem, mert taszító féktelen ösztön uralkodik rajtunk,
és megvált minket, és csak magunk maradtunk,
Örök hajsza vagy nekem, és másnak ez lehetetlen feladat,
Neked játszi könnyedség, mert adsz, benne magadat,
Hazugságba öntöm félelmeim, akarlak téged a lelkedet,
Sérült szárnyaid lehúzzák gyönyörű- áttetsző testedet.
Minden szavad- minden szavam méreg,
Mely táplálja közöttünk a soha meg nem szűnő létet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése