Bátorító
Ha a múlékony fájdalom torkon ragad,
Te sose hagyd magad.
Érzelmekért könnyet ejteni nem kell,
Bírod majd a harcod lassú önfegyelemmel,
Titkod, mit hordozol magadban,
Elfertőz belül, te ne légy sose álmatlan.
Minden elmúlik egyszer, új jön helyette,
Ne kutasd a múltat, nevess a jövőre.
Mámoros percek csatáznak érted,
Előfordul veled a jó, de te mégsem kéred.
Láthatatlan kéz a válladon nyugszik,
Súgja csak halkan, hangja szívedbe hullik.
Csillagrendszerek őrködnek,
Reménytelen bánatod felett.
Ha vigyázná valaki rád az más lenne,
Ha a keserűség folyton nem keresne.
Amíg felépülsz kell, hogy szeressenek,
Mosolyodra majd szülessenek.
Behunyva féktelen szemed,
Most támad valami benned.
A szó..., ez több mint bátorító.
Akarva a véget
Olyan ősi, olyan kimeríthetetlen
Bennünk a fájdalom a lelkünk mélyén.
A múltunk vad és kitörölhetetlen,
Nem tudni mink marad a végén.
Ha akarod veled maradok,
Érted életeket áldozok.
Csak engedd magad szeretni,
Tudjunk a bánaton is nevetni.
Haldokló önmagunk sorvadozva
Keresi testvér árnyékát, mert egyedül van.
A lehetetlen után vágyakozva,
Reszketve egy idegen világban.
Még benned megszépülhetek,
Ha létem magadnak megengeded.
Álmodva siettetem gyógyulásom,
Neked szólhat minden szárnycsapásom.
Rikoltó valóságot hozott a szürke-
-komor terhekkel teli lét, fáj néha.
Ezért nem bólintunk minden mese-szerelemnre,
Pedig a halovány lét... csábíthatna.
Nem ismerhetsz, mert mindig más vagyok,
Csak ne romboljon az, amit benned hagyok.
A halál fojtsa meg majd satnya szárnyunkat,
Ő támasztja majd közös sikolyunkat.
Megaláztak- megaláztalak.
Gyógyírként ajánlom a semmit.
Érted kúszva percek csatáznak,
Vesztettem- vesztettünk, ennyit.
Keress- kutass, én majd őrködöm,
Bánatod visz majd előre, virrasztok.
Innen indultam és máshol végződöm,
Örülhetsz, magamnak maradok.
Csókot adok könnyes arcodra,
Ez a te búcsúztatód. Számodra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése